Bangkokban hivatalosan nincs éjszakai élet, az éttermeknek, mulatóhelyeknek éjjel 1 órakor be kell zárni. A tulajdonosok azért természetesen próbálkoznak és létezik néhány diszkó, ahol mégis, de alapvetően a rendelkezés megpecsételi az éjjel kettőkor kezdődő meccsek sorsát. Nem könnyű drukkerkocsmát találni, főleg, hogy az illegális szerencsejáték elleni hadjárat során a rendőrök rendszeresen ellenőrzik a nyitva tartást. Az egyik farangok által látogatott étteremben éppen ezért a földszintet befüggönyzik, az ajtóra is takaró kerül, a benéző közeg azt láthatja, hogy az alkalmazottak takarítják az üres éttermet, miközben a törzsvendégek az emeleti helyiségben szurkolnak.

 

Meglepő fordulatok érik az embert néha a glóbusz másik oldalán. Arról már meséltem, hogy milyen egzotikus sport adókon lehet az eseményeket követni, az egyik törzshelyemen például az EM TV adását pakolják a plazmára, ami nem más, mint Pápua Új-Guinea nemzeti csatornája! Persze van amikor az öt tévékészülékből csak kettőn megy a focivb, a maradékon az itt oly’ fontos ausztrál rögbit közvetítik. Merthogy a törzsközönség összetétele ezen az égtájon nem feltétlenül európai. Jobban bosszantott, amikor hasonló okokból a kedvenc helyemen kiderült a Ghána – USA meccset adják a Cseh – Olasz helyett, végignézhettem legalább az amerikai turisták szenvedését. Később már meg sem lepődök azon, hogy az Olaszország- Ausztrália meccsen én vagyok a törpe kisebbség, aki az olasz csapat győzelmét várja. Ennél azért nagyobb mellényúlás volt a Portugál – Holland meccs, amit egyetlen Portugál-drukkerként sikerült nyolcvan, talpig narancssárgába beöltözött vérmes holland drukker mellett abszolválnom, akik a meccs 20. percére már kiitták az étterem Heineken készletét. Persze úgy kell nekem, miért nem gondolkodtam előre, akkor nem mentem volna az Old Dutchba. (Az okoskodók kedvéért: az étterem tulaja a névvel ellentétben angol, ennek megfelelően más napokon masszív angol és skót törzsközönség nézi itt a meccseket).