A tévében éppen megy az ötlerotham, ahol a különféle szakszervezetek sorolják, miféle módon tudnának kellemetlenségeket okozni. A vonatközlekedés megbénítását már ismerjük, de hatékonynak tűnik a bangkoki buszközlekedés 80 %-ának leállítása, a dobogó azonban mégis a víz és villanyellátás kikapcsolásáé. Persze nem mindenkinél, csupán, a rendőri, katonai és politikai vezetőknél. No, nem állnak meg a miniszternél, szerenék ha a családja is szenvedne egy kicsit, így sorolják, hogy feleség, gyerekek, unokatestvérek, sőt még a kisfeleségeknél is kikapcsolnák egy kicsit az áramot. Hogy kik a kisfeleségek? Magyarországon szeretőknek nevezik, itt pedig „mia noi”, azaz kisfeleség az elnevezés. Gazdag embereknek gyakran nem is egy, hanem több kisfeleségük is van, így valóban célravezető lehet a sztrákjba bevenni őket.
Nem mondhatnám, hogy állóvízbe dobott kavicsot a thaiföldi Választási Bizottság, mindenesetre éppen kedden, a rendkívüli állapot kihirdetésének napján sikerült bejelenteniük, hogy nagyon alapos vizsgálódásuk alapján a választásokon győztes kormánypárt csalt, szavazatokat vásárolt, s ezért fel kellene oszlatni őket. Igen, nem tévedés, 9 hónappal a választások után jutnak erre a döntésre. Persze nem eszik olyan forrón a kását, ez csak a Választási Bizottság volt, ezután jöhet majd hónapok múlva a bírósági ítélet. Az igazság malmai itt is lassan őrölnek. S hogy mi a valódi igazság a politikában? Jah, kérem, költői kérdésekkel nehéz.
Az utcákon azért lehet látni, hogy valami azért történt, néhány nap alatt azért fogyatkoztak a turisták. Panaszkodnak Bangkokban és Phuketen a hotel és étteremtulajdonosok, eltűnnek a vendégek, költöznek kifele, s tömegével mondják le a foglalásokat, törlik a közeljövő konferenciáit. Már most úgy kalkulálnak, hogy legalább 10 %-kal csökkennek a turisztikai bevételek. Nem kis summa, írtam már, évi 16 milliárd dolláros bevételről lenne szó. Egy politikai válság sosem jön jókor, de azzal, hogy most sikerült a turistákkal is kiszúrni a reptéri lezárásokkal, keményen kockára tették Thaiföld turisztikai jövőjét. Az elmúlt 1-2 évben folyamatosan egyre gyengébb szezonokat produkáltak a thai tengerpartok, s idén sem sok jót ígértek a drága olajárak miatt meglóduló repjegyárak. Lehet majd reklámozni és országimázsolni, de az elijesztett turista nem tér vissza olyan könnyen, keres magának olcsóbb és békésebb desztinációt, akad azért belőle bőséggel, itt a szomszédban is. De nemcsak a vendégek menekülnek, hanem a tőke és a befektetők is. Mert a farang money azért nemcsak a sétáló bankkártyák képében érkezik ide.
A szükségállapot elvileg azt jelenti, hogy szigorúan tilosak az öt főnél nagyobb utcai politikai csoportosulások. Ja, jut eszembe, két napja folyik a bangkoki kormányzóválasztás, kint vannak a plakátok az utcán, nehéz lesz így korteskedni. A katonai diktatúra alatt bevezetett szükségállapot miatt is viccelődtek már a thaiok, amikor elkezdtek beszélgetni a 7 Eleven előtt, mert ha átlépték a létszámhatárt, gyorsan inkább témát váltottak, nehogy politikai csoportosulás legyen belőlük. Ehhez képest ugye a Government House kertjében és környékén több tízezren csoportosulnak most is, s úgy tűnik, hogy ez a rendőrséget és a katonaságot egyáltalán nem zavarja, mindössze a rendkívüli állapotot kihirdető Samak miniszterelnök duzzoghat magában. Tömeget ő csak egyetlen módon oszlathat: ha lemond. Márpedig ez a legfrissebb pletyka. A nemrég kinevezett külügyminiszter ma például lemondott. A miniszterelnök pedig hosszú meghallgatáson járt a királynál, holnap kora reggel, 7.30-kor pedig Samak rádióbeszédet fog tartani. A lapok arra spekulálnak, hogy itt fogja bejelenteni a lemondását. Már csak egyet kell aludni odáig, aztán kiderül, hogy merre tovább thaiföldi válság.
