Elsőnek természetesen a forintokat szúrtam ki, régi jó darabok, Bartók és Kossuth, a papír százas és -ezres. Mindkettő többszörösét éri már a névértékének.

 

 

 

A taxis büszkén mutogatta, hogy igazi ritkaságok vannak még itt a plafonon. A 2 dolláros például teljesen legális és valódi fizetőeszköz, mégis annyira ritka, hogy az amerikaiak többsége sem ismeri. Nem véletlen, hogy több utas meg is akarta venni tőle, de a sofőr nem adta a kincseit. Hittem is, meg nem is elsőre a 2 dolláros legendáját, de aztán a neten meglepő sztorikat találtam.Az a legenyhébb, hogy gyakran nem fogadják el a pénztárosok, de az tényleg szép történet lehetett, amikor a vevőre rendőrt hívtak, majd a helyi börtönből a Secret Service emberei szabadították ki a szerencsétlent.

 

 

De vannak más érdekességek is a taxiban, méghozzá innen Thaiföldről. A négyzet alakú 60 bahtos is valódi fizetőeszköz, 1987-ben bocsátották ki, a thai király 60. születésnapja alkalmából.

 

Festményszerű a már nemlétező francia frank, no de a bahreini féldínáros se rossz, hátoldalán a forma 1-es pályával.

 

 

A végén már tényleg sajnáltam, hogy nem volt éppen nálam a bahton kívül semmi más, pedig milyen jó lett volna gazdagítani a gyűjteményt valami egzotikus bankjeggyel, mondjuk német márkával. Igyekeztem lefotózni a javát, világutazóknak jó kis rejtvény, hogy hányat ismernek fel közülük. De ha olvassa ezt a posztot, aki a forintokat adta a sofőrnek, akkor komenteljen bátran. Azt pedig el is felejtettem megkérdezni a sofőrtől, hogy éjszaka az utcán parkol-e ezzel a kocsival. Na majd legközelebb.