Bár az egykori masszázscsászár emlékeim szerint utoljára azt mondta, hogy egyszer és mindenkorra elege van a thai politikából, úgy tűnik, ezen az égtájon is érvényes a mondás: soha ne mondd, hogy soha. A blog régi olvasói jól tudják, hogy Chuwit Kamolvisit Bangkok Charlie kedvenc thai politikusa, hogy miért az kiderülhet a régebbi posztokból. De az újak kedvéért azért röviden: Chuwit eleinte leginkább arról vált ismertté Bangkokban, hogy számtalan masszázspalotát üzemeltetett. Nem a turisták körében közismert utcai masszázsszalonokra kell gondolni, hanem olyan sokszor 5-10 emeletes óriás épületekre, ahol akár 80-100 lány üvegablak mögött ülve, kis számokkal feldíszítve várják a kuncsaftokat. Tipikus ázsiai szolgáltatás, a vendégkör is ennek megfelelően főleg thaiokból, vagy kínaiakból és japánokból áll. Márpedig ha valakinek nem is egy ilyen „háza” van, akkor az fogalmazzunk finoman, nem akárki, bizonyos köröket jól kell ismernie/jóban lennie velük. Például a rendőrökkel. Chuwit ugyanis azzalt vált még ismertebbé és ezzel együtt népszerűvé, hogy néhány éve úgy döntött, elege van a mocskos bizniszből, az állandó korrupcióból és nyilvánosságra hozta a fizetési listáját, hogy mennyit is fizetett zsebbe a rendőröknek az elmúlt időben. Volt nagy balhé, millió bahtok röpködtek a levegőben, az utcai jósok pedig nem nagyon mertek hosszú életet tippelni Chuwitnak. Márpedig életben maradt, mi az hogy, eladta az összes masszázsszalont és úgy döntött, hogy politikus lesz – az embereket akarja boldoggá tenni, csak most már más módon. A választási kampányokra egészen eredeti plakátokkal készült, ahol például az egykori keresztapa dühösen, kalapáccsal a kezében fenyegette a velejéig korrupt politikusokat. De hogy el tud járni a keze valójában, az az utolsó kampány során derült ki, amikor a tévéstúdióban megverte a szerinte túl agresszívan kérdező riportert. Persze csak az interjú után, a kamerák kikapcsolása után, így sajnos videó nem maradt az akcióról. Mindig is értett a botránykeltéshez, a jacuzzis fotó önéletrajzi könyvének borítója, miközben a könyvben többek között arról beszélt cinikus cinkossággal, hogy hát ő a szalonokban egyszerű szobakiadó volt, neki semmi köze, hogy a zárt ajtók mögött mit csináltak a lányok a vendégekkel.

A masszázscsászár azonban úgy tűnik nem adta fel a politikai álmokat, nemrég adott egy hosszabb angol nyelvű interjút a Southeast Asia Globe-nak . Néhány érdekesebb dolgot azonban mindenképp érdemes idézni, mert Chuwit stílusa miatt megéri. „Reggel, mikor felébredek, kávézom és átnézem az újságokat. Mi a mai bullshit, mit hazudnak már megint?  Sose hiszek el semmit, ami az újságokban le van írva. Ezek csak olyanok mint a képregény. Szórakoztatnak. De soha nem mondják el az igazságot” – velős indítás a sokszor és sokat kritizált thai médiáról.

Sok cikket láttam már Chuwitról az évek alatt, de az valahogy kimaradt nálam, hogy bár Bangkokban született, de valójában Amerikában, San Diegóban szerzett MBA diplomát, ott nősült meg, s két gyereke is ott született. Csak utána jött vissza Thaiföldre és lett belőle masszázscsászár. Érdekes, amit ezzel kapcsolatban megjegyez: „Amikor az amerikai iskolában a tanár megkérdi a gyerekeket, hogy van valakinek valami kérdése, akkor minden kéz a levegőbe lendül. Bezzeg Thaiföldön nem lehet kérdezni. A társadalmat arra nevelik, hogy maradjon csendben. A kormányzat azt akarja, hogy mindenki üljön fegyelmezetten és ne mondjon semmit”.

Chuwit utolsó alkalommal a Chart Thai párt színeiben indult, de alig néhány héttel a választások előtt kiszállt. A párt vezetője a veterán thai politikusnak számító Banharn Silpa-Archa volt. „A politikai pártok sosem akartak elfogadni engem, ugyanis én mindig azt mondom, amit igaznak gondolok. Banharn például sosem használ tollat. Mindig csak ceruzát, így később mindent ki lehet törölni könnyedén.” Mellékesen jegyzem meg, hogy a Chart Thait a választásokat követően a Thaksin utódpárttal együtt oszlatta fel a bíróság választási csalás miatt, Banharnt is eltiltották a politikától, természetesen ennek ellenére mind a mai napig fontos politikai háttérszereplő, a bátyja pedig a jelenlegi turisztikai miniszter.

Chuwitnak egyformán rossz véleménye Thaksinról és a jelenlegi miniszterelnökről, Abhisitről is: „Thaksin a populizmust hozta a thai politikába. Abhisit valóban jóképű, jó családi háttérrel és jó iskolákkal rendelkezik, azonban az ország lakosságának 80 %-val semmiféle kapcsolata nincs – ezek a szegény szenvedők. Abhisit puhának és fiatalnak látszik, de belülről nagyon is kemény. Lehet, hogy a hadsereg segítette a hatalomban maradni, de a végső döntés az övé volt. Ő választotta azt a megoldást, hogy a hadsereget a városba hozza és nem érdekelte, hogy 90 ember meghalt később.”

Chuwit mindig is különálló, makacs és önfejű embernek számított. Sosem vált a politikai elit részévé: „A politikában mindenki hazudik és mindenki tudja is ezt. A masszázsbiznisz sokkal őszintébb volt.”

A megoldásra neki sincs biztos receptje. Azt mondja, hogy a thai politikusok nem hajlandóak kompromisszumot kötni, ezért is egyre mélyebb a válság. Véleménye szerint Thaksinnak vissza kéne térnie, megkezdeni a börtön büntetése letöltését, s szinte biztos benne, hogy néhány hónap múlva kegyelmet kapna és újra részt vehetne a politikai küzdelmekben.

Mindenesetre Chuwit is újra ringbe akar szállni, ezért új pártot is alapított Rak Pathet Thai (Szeretem Thaiföldet) néven, ami azért mindenképpen emlékeztet az egykori Thaksin-párt nevére (Thai Rak Thai – Thai szereti a Thait): „Nekünk olyan politikusok kellenek, akik nemcsak magukért beszélnek és tesznek. Ha külföldre megyek és azt mondom az embereknek, hogy thai politikus vagyok, úgy néznek rám, mint a csótányra. Független jelöltként szerettem volna indulni, de a thai törvények miatt pártot kellett alapítanom. El fogom mondani a szavazóknak, hogy ne higgyenek a politikusoknak. Ne higgyenek Thaksinnak vagy Abhisitnek. De ne higgyenek nekem sem! Új politikai mozgalom kell, jobb emberekkel, mint én, és mint azok a százak, akik a parlamentben ülnek, de nem az igazat mondják!”