Már a kalózok sem a régiek. Bár gondolhatja az ember, vékony jég lesz ez, hiszen a mozikba csak a héten került be Angelina Jolie Salt ügynökös filmje, nem kéne ezt még az utcai kalóz dvd-seknél megvenni. Végül egye fene, kockáztassunk, aztán a négyből kettő bejött, kettő meg nem. Az Angelina Jolie filmmel a kalózkodás legaljába sikerül belenyúlni, moziban felállított kamerával rögzített produktum, biztos dolby mikrofon volt a kamerán, attól van a térhangzás. Ellenben ez az egyetlen hang létezik a DVD-n, a feliratok közül sem lehet választani, mondjuk angolul szól legalább a film és lehet látni egy feliratot is – default, mondjuk így. A betűk elsőre furcsák, merthogy orosz a felirat! Az egyszeri k-európai nézőnek nem okoz ez akkora lelki megrázkódtatást. Úgy látszik, a kalózkópiát valahol a nagy Oroszország rejtekében vették fel. Ellenben a legújabb Jackie Chan vígjáték megszerzésében már egy hong kongi mozigépész lehetett a cinkos, ugyanis ezen meg kínai felirat szerepel végig, a hang viszont angol. Kicsiny zacskóban itt az egész nagyvilág a bangkoki utcai piacon: az amerikai film orosz és hong kongi másolata, melyet minden bizonnyal egy maláj kalózbarlangban sokszorosítottak.

A kalóz DVD árusok régi & állandó részei a thaiföldi utcai piacoknak, de nemcsak az utcákon, áruházakban is lehet velük találkozni. Többé-kevésbé kartellt képeznek, az árak eléggé állandóak, a legújabb nyugati filmeket, valamint tévésorozatokat kínálják. Egy DVD 100 baht körül, de ha ötöt veszünk, akkor a hatodikat ajándékba adják. Fekete kereskedő körökben is tudják mi az a marketing. Mondom itt, hogy feketézés, meg kalózkodás, amihez megfelelő képzetek tartoznak az emberekben – de felejtsük el ezeket a sztereotípiákat Thaiföld esetében, mert tényleg csak az nem botlik bele ezekbe az árusokba, akit odaszögeztek a szállodája medencéje mellé. Ha már kiül egy teraszos étterembe - turista környékre! -, akkor ugyanis nagy az esély, hogy fél órán belül felbukkan a kötegnyi DVD borítót lobogtató ember – a nyakláncos, a remek Rolexes, a fából faragott kígyós, a kiterjesztett karú gigantposzteres, na meg a vak zongorista után/előtt/közben.

Bangkok, Silom út a piros inges tüntetés idején - géppisztolyos katona posztol a kalóz DVD árus mellett. Az árus inkább csak azért ideges, mert a balhé miatt nincsenek vevők.

Azért az utcai és az áruházi árusok többsége óvatos, a hatalmas asztalokon kiterített rengeteg borító mind üres. Választani kell, majd valaki a suhancok közül elszáguld egy motorral a rejtekhelyre, s utána hozza vissza a DVD-ket. Így védekeznek a rendőrségi razziák ellen, ha jönne a kommandó, akkor be kell érje az üres tokokkal. Hozzáteszem, ilyen nem szokott történni, csak nagyon kivételes esetekben. Személyesen ilyen razziát egyedül a Pantip Plazában láttam, ahol filmek mellett főleg másolt szoftvereket szoktak kínálni, óccsóért. A földszinten több mint féltucatnyi bódé foglalkozik ezzel, amikor feltűntek a rendőrök, akkor az első sarki pultot megfogták, az összes többiből pedig elszaladtak az árusok. Na nem kell azt gondolni, hogy megijedtek és inuk szakadtából menekültek, dehogy. Megálltak a folyosó másik oldalán és ártatlan szemekkel nézték, ahogy megy a razzia az első saroknál. A rendőrség távozása után pedig gondolom, minden visszatért a megszokott kerékvágásba.

Amerika a sok hamisított áru óta évek óta figyelőlistán tartja Thaiföldet – Oroszország és Kína még a két főkolompos -, ezért a thai kormány időről időre hirdet egy-egy látványosabb akciót. Volt amikor a patpongi piacról gyűjtötték be az árusoktól a hamis órákat és táskákat – ebből nagy harc is lett, mert az árusok a rendőrséget ostromolva szerették volna visszakapni az „értékeiket” -, illetve rendszeresen felbukkan a hírekben, hogy felszámolnak egy-egy illegális DVD raktárat és/vagy gyárat. Bár a hírek szerint Thaiföld inkább csak végfelhasználói piac, az igazán nagy DVD hamisítás és gyártás a szomszédos Malajziában folyik, innen érkezik a filmek nagy része – hol szárazföldi, hol tengeri úton. Néha meg aztán tényleg nagy fogást csinálnak a hatóságok, a thai médiát egy hónapja járta körbe a szerencsétlen kukásember esete, aki a szemétből kiguberált holmikat árulta az utcán egy kis asztalon. Közte thai Video CD-ket, darabját 20 bahtért, lehetett nála vagy 20 darab. Nem volt szerencséje, mert a rendőrök elkapták a thai bíróság pedig 133.000 bahtos büntetés megfizetésére kötelezte  – közel egymillió forint! Nem mondom, hogy halálos ítélet, de majdnem az. Thaiföldön a minimálbér 6000 baht, a kukás pedig ennél nem keresett többet. Az országos médiafelháborodásnak érdekes csattanója lett, az országos rendőrfőkapitányság szóvivője is elismerte az eset erkölcsi igazságtalanságát, s ő maga 50.000 bahtot adott a bűnbe tévedt kukásnak.  

A bangkoki utcai kalózokban megvan amúgy a betyárbecsület, nem kell tartani tőlük. Minden egyes vásárláskor rákérdezhet az ember, hogy van-e garancia, mire bólogatnak, hát hogyne volna, holnap is itt leszek. Az Angelina Jolie és a Jackie Chan film esetében sincs probléma, ki se kell venni szinte a zacskóból, már kérdi mire cserélje. Örömmel mondja, a Salt megvan már rendes, DVD minőségben, hangsávokkal, feliratokkal. A pulton kint az Expendables és a Machete, valóban frissek. De az árus legyint, Sir, azt még ne, kamerás verzió, majd jöjjek vissza inkább a jövő héten, addigra garantálja, hogy meglesz.