Az ember már ki sem mer lépni Bangkokban az utcára. Kezdve ugye azzal, hogy Bangkok belvárosát hetek óta két méteres víz borítja. Aztán itt éheznek, jegyre adják már a tojást és az alapvető élelmiszereket. Az elárasztott utcákon pedig veszedelmes kígyók és hatalmas krokodilok vadásznak a védtelen gyerekekre. Az egészhez természetesen hozzá kell képzelni a hollywoodi katasztrófafilmekből jólismert hangulatot, amikor az emberek tömött sorokban, egymást taposva, pánikban menekülnek a városból. Abból a 10 milliós metropolisból, melyet éppen most evakuál a hadsereg, gondolom ide pedig acélsisakos katonákat kell képzelni, akik egy része a fegyverrel a kézben hadonászik, miközben az emberek fürtökben lógnak a katonai teherautókon. A szemekben kétségbeesés, halk gyereksírás. Ha átolvasom a magyar sajtót, vagy a beérkezett emaileket, akkor körülbelül ilyen képet festenek Bangkokról és a thaiföldi árvízről Magyarországon.

Amikor pedig Bangkok Charlie állítja, hogy a thai fővárosban béke és nyugalom honol, árvíz pedig van, de csak a külső kerületekben, azonban pánik ott sincs, mert a mosoly országára az nem annyira jellemző, akkor nehéz meggyőzni az embereket a média felhajtással szemben. Valamilyen rejtélyes okból ugyanis a magyar sajtónak csak az a jó, ha balhé van és hisztérikusan ismételgeti egész héten, hogy mekkora katasztrófa van Bangkokban. Jó példa erre a korábbi posztban említett MTI hír esete, amelyben  csak a higgadt tények szerepeltek. Meg is lett az eredménye, ahogy körbenéztem a neten, mindössze három helyen jelent meg ez a hír, ráadásul az újságok többsége még szombaton is a hisztériakeltést nyomta, meg azt, hogy elöntötte Bangkokban a királyi palotát az árvíz.

Ha már a szó nem elég, beszéljenek a képek, gondolta Bangkok Charlie és a hétvégén életét kockáztatva felkerekedett, hogy bejárja a rettegett Bangkokot, a folyón érkező árvíz és a tengeri dagály félelmetes tetőzését vizsgálva. Gumicsizmát húzott, Krokodil Dundee kését otthon hagyta, bízott a jószerencséjében. Az első nehézség a taxisofőr meggyőzése volt, aki nem akart a Chinatownba menni, mert ott árvíz van. Legalábbis így hallotta, a kocsiját pedig félti, nem tesz jót a motornak a félméteres víz.

A Hua Lampong pályaudvartól gyalog közelítettem meg tehát a helyszínt, először rögtön az Arany Buddha templomának utcáját. A környék a legalacsonyabb részek közé tartozik, ha kiönt a folyó, ez az első hely. Kiöntés alatt nem azt kell érteni, hogy a gáton átcsap a víz, sokszor a csatornákon és a lefolyókon keresztül érkezik az a felbugyogó ár, amelyet aztán vagy szivattyúkkal, vagy pedig homokzsákhalmokkal az egyik közeli csatornába terelnek. Eszményi terep volt a tudósítóknak az utca, mer. térdközépig érő vízben lehetett itt gázolni. Árvíz van, de még mekkora, sőt, egészen erős sodrása is volt a sarkon. Sajnos rémült és pánikoló embereket nem sikerült fotózni, a legrosszabb esetben is fáradtak és türelmetlenek voltak, de a többség mosolygott a farang fotósra, volt aki a házában a 10 centis vízben állva mutatta  két ujjával győzelem jelét. Semmiség, legyintett amikor a vízre kérdeztem. Mondták többen is utána, hogy kora reggel még térdig ért a víz az utcán, most már csak bokáig, de délutánra ez is eltűnik. A házak földszintjén boltok vannak, ezek nagyrészét megvédték a homokzsákok, vagy a frissen felhúzott téglafalak. Az Arany Buddha templom bejáratánál erős homokzsákfalat húztak fel, az udvar teljesen száraz volt, és még a turisták sem hiányoztak a templom lépcsőjéről.

A túra a Chinatown belsejében folytatódott, a Yaowarat út végén is volt némi víz még, 10 centis lehetett, azonban a kínai piac már csontszáraz volt. Az árvízre leginkább a néhány alkalmi gumicsizma árus stand emlékeztetett, nem bonyolítottak valami nagy forgalmat. Az egyiknél egy rendőr alkudott, félig viccesen jegyezte meg, nincs szolgálati gumicsizma, magának kell megvennie, kapott azért engedményt, félárú lett a csizmája.

Következő célpont természetesen a Grand Palace, vagyis a királyi palota, amely a legtöbb híradás szerint vízben áll. A Sanam Luang egyik felén valóban már napok óta folyt a víz a csatornafedelekből, lehetett itt is vagy 10 centis víz, még a tuktukoknak sem jelentett akadályt. A királyi palota kertjében pénteken volt némi víz, amit gyorsan kiszivattyúztak. Szombaton már homokzsákot se lehetett látni a bejáratnál, csontszáraz minden, szikrázó kék ég, felhők, na meg természetesen turisták, ahogy a képeken is lehet látni. Kétkedőknek meg tudom mutatni az EXIF file-t, valóban szombaton délelőtt készültek a fotók.

Közvetlen a palota mellett található a  Tha Chang hajóállomás, amit természetesen nem hagytam ki. Szombat reggel tetőzött a Chao Phraya folyó, előzetesen attól tartottak, hogy 2.6 méteren fog, márpedig a gátak csak 2.5 méteres magasságra épültek. Végül a tetőzés ezt a 2.5 métert is alig érte el, magasnak természetesen magas és nyomja azért a védfalat. A hajóállomás melletti kisutca víz alatt, de ez azért ártér, normálisnak számít, mindenesetre itt is lehet remek homokzsákos fotót készíteni. A folyón amúgy a magas vízállás miatt az Express Boat nem közlekedik, viszont a móló nincs elöntve, ki lehet menni a víz széléig és az átkelő komp is rendesen üzemel.

Tuktukot fogok az állomás előtt, panaszkodik a sofőr, megfogyatkoztak a turisták, mindenki aggódik az árvíz híre miatt, dehát láthatom, hogy nincs gond. Bólintok, majd folytatódik a panasz, már két órája dekkol itt a napernyő alatt, én vagyok az első fuvar. 60 bahtért megyünk a Khao San Roadra, mert fénykép kell a hátizsákos turisták Mekkájáról is. Homokzsákok elvétve, néhány hotel előtt ott a félméteres betonfal, egyébként kong az egész utca, 10 árusra jut 2 turista. Árvíz sehol, csontszáraz itt is minden.

Bangkok belvárosa tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben a hétvégén megúszta az árvizet. Ez viszont nem jelenti természetesen azt, hogy minden rendben van. A folyó belváros felőli oldalán, az északi városnegyedekben van árvíz több helyen is. Plusz a Khao San Roaddal átellenes oldalon, a folyó másik partján, a Pinklaónak nevezett negyedben is fél-egy méteres víz borítja a part menti utcákat.

Ha már egyszer ilyen messzire eljöttem a túrán, akkor ezt sem lehet kihagyni, meg kell nézni az igazi árvizet is. A Sanam Luang sarkától indul a Pinklao híd, amit néhány napja lezártak. Személyautóval és taxival nem lehet behajtani, csak motoros taxik mehetnek, na meg itt a thai népnyelvben tízkerekűnek nevezett nagyobb teherautók. A híd túloldala szabályosan belelóg a vízbe, a körzet vízben áll. Evakuálás ide vagy oda, a többség nem hagyta el a házát, nem volt itt semmiféle pánikszerű menekülés, élnek a vízben, kibekkelik ezt a kis időszakot. Ki kell jönni azonban a házakból időnként, ezért aztán a lehető legfurcsább vízi eszközöket sikerül megfigyelni, van aki gumicsónakkal, van aki hatalmas lavórban, s akad aki hatalmas hungarocel tutajon evickél, szállítja az enni- és innivalót.

A környékben egyébként a Royal Thai Navy, azaz a haditengerészet segít az embereknek, teherautókkal és 10-15 fős csónakokkal folyamatosan hozzák-viszik az utasokat. Az egyik érkező teherautóra felkapaszkodom, hogy meg tudjam nézni az árvíz másik oldalát. Egy sarokkal feljebb szürreális a látvány, a magasban fut a gyorsforgalmi út, szárazon, az autók jönnek mennek-rajta, a földszinten a kétszer négysávos utat azonban víz borítja, itt a hajóké a főszerep, na meg a néhány kamioné, amelyek viszik az embereket. A sarkon a rendőrbódé környéke is a vízben áll, ez most a csomópont, megáll a teherautó, néhányan leugranak, aztán várnak egy másik irányba menő hajóra. Igazi WaterWorld ez itt most.

S ami a legfontosabb: nincs pánik, idegeskedés, Thaiföldet nem véletlenül hívják a Mosoly Országának, mert még itt az árvízben, derékig a szutykos lében gázolva sem tűnik el a mosoly az arcukról. Ha meglátják a fényképezőgépet, akkor pedig integetnek, mosolyognak, V betűt mutogatnak. Talán a buddhista mentalitást teszi, talán a thai nép legendás türelme, mindenesetre cseppet sem érzem magam egy katasztrófafilmben. Sabai, sabai, feleli az egyik férfi, azaz minden rendben van, a víz már csak ilyen, jön, aztán majd úgyis elmegy.

A teljes galéria, a fotók nagy méretben itt.

*

Érdemes a Bangkok Charlie Facebook oldalra feliratkozni, vagy a Twitter folyamot követni, mert ott szerepelnek majd mindig a legfrissebb hírek, röviden.