Mítoszok és tévhitek: Farang-Thai házasságok
2020. augusztus 08. írta: Bangkok Charlie

Mítoszok és tévhitek: Farang-Thai házasságok

 

Don Caroly, akarom mondani K. Amery visszatért és ezúttal is egy népszerű téma kerül terítékre, a vegyesházasságok. Nyugodtan lehet kommentelni, eltérő véleményeket és tapasztalatokat megosztani.

Hát ami azt illeti, Ralf barátom, - aki egyébként egy rendes és segítőkész fiú volt - nem tudott dicsekedni a szépségével. Hatalmas hordó hasából négy gyufaszál lógott ki, széles vállain egy kerek dinnyefej ékeskedett. Szerettem vele lenni, mert mellette mindig szépnek találtam magamat. 35 éves koráig a lányokkal való kapcsolata a Playboy című szakfolyóirat lapozgatásából állt, pedig anyja állandóan molesztálta. „Kisfiam, ideje lenne már családot alapítanod. “

Egyszer aztán hallotta valahol, hogy Thaiföldön ingyen osztogatják az asszonyokat, gyorsan összepakolt és meg sem állt Pattayáig.

És valóban, már másnap reggel a strandon rámosolygott egy mandulaszemű lány személyében a szerencse. Rövid taktikai megbeszélés után bevonultak Ralf hoteljába és ki sem kecmeregtek két hétig belőle. Barátomnak volt mit bepótolnia.

Egy reggel, ahogy bepillantott a tükörbe, megkérdezte tőle, hogy „tükröm, tükröm, mondd meg bátran, ki a leghülyébb, ja, bocsánat, ki a legszebb a világban?” A tükör be volt éppen párásodva és így felelt. „Bizony Ralf, te szép is vagy meg okos is. De ezzel a lánnyal közösen rendkívül szép és okos.”

Mit szaporítsam a szót, még aznap megkérte a lány kezét és 3 hónap múlva papot hívtak. Ásó, kapa, nagyharang. Nagy volt a szerelem. Nem csoda, hogy ilyen előzmények után Ralf egy reggel arra ébredt, hogy a hitvesi ágya üresen maradt és nem csak a kisujja, hanem az egész feje a bilibe lógott.

Ha valaki azt hiszi, hogy viccelődök, azt megnyugtathatom. A farang-thai házasságok nagy része pontosan így kezdődik és így fejeződik be. A főleg Európában, Amerikában, Ausztráliában élő farang-thai házasságok gyakran egy go-go bárban kezdődnek. Érdekes módon ezek a kapcsolatok tartósak is lehetnek. Nagyon sok házaspár egy látszólag teljesen normális életet folytat, akár évtizedeken keresztül is, egymással. A férjecske dolgozik, az asszonyka az otthoni rendre vigyázz. Gyerekeket hoznak a világra, kirándulnak, utaznak. A problémák akkor kezdődnek amikor a férjecske elfelejti, hogy az egész házassága tulajdonképpen azon alapszik, hogy asszonyának ő csak egy munkaadó, a „felesége” pedig csak dolgozik neki. És ha elmarad a fizetés, akkor rögtön repül az azonnali felmondás. A thai asszonykának ez a kapcsolat csak a folytatása annak, amit már a bárban elkezdett. Ez a házasság neki mindig csak egy tevékenység marad, amivel pénzt kereshet.

Természetesen nagyon sok farang-thai házasság egészen másképpen működik, természetesen vannak igazi, őszinte, szerelmi házasságok is. Nem is kevés. Most tudom, hogy sokan felkapják a fejüket, de én ezeknek a kapcsolatoknak még kevesebb esélyt adok, mint a fentebb említetteknek.

thai_wedding.jpg

Ha egy farang a bárban összekapart lányt vesz a nyakába, akkor együttélésük tartamának egyetlen szabálya van, fizetni és ezért a pénzért ellenszolgáltatást kapni. Ezek a látszólagos kapcsolatok mindaddig fennmaradnak míg mind a ketten betartják ezt az egyszerű szabályt.

Nem úgy a szerelmi házasságoknál, ahol mind a két félre teljes súlyával rázúdul a másik világ kultúrája. És ezek a különbségek nem kicsik. Itt már összeütközésbe kerül a szigorúbb, merevebb, előrelátó, szabályokba merevített katolikus kultúra a szelídebb, örökké a vidámságot kereső, csak a mostani pillanattal foglalkozó, problémákat kerülő buddhista szemlélettel. Ezek a kulturális ellentétek kihatnak az élet minden témájára, pillanatára. A problémák közös megoldása a jelenben és a jövőben két mereven ellentétes felfogással bizony nem könnyű feladat.

Mégis, miért keres olyan sok farang egy thaiföldi lányt feleségnek? Ezzel a témával már több ezren is foglalkoztak, sőt hivatalos felmérések, statisztikák is vannak. A megkérdezett férfiak többsége szerint a thai asszonyok család szeretőek, egzotikusak, háziasak, könnyen kezelhetők, mindig mosolyognak, kedvesek, nem veszekednek, nem érdekli őket hogy a férfi szép vagy csúnya, nem emancipáltak mint a gonosz európai lányok, és hoppá...jók a szexben.

És miért keresnek a thaiföldi menyecskék egy farang házastársat? Már a kérdés is egy tévedés, mert nem minden thaiföldi lány sóvárog egy farang után. A világban élő thaiföldi feleségek több mint 90%-a Isaanból, Thaiföld legszegényebb részéből származik. (lásd Pattaya nem Thaiföld? riportokat) A nagy részben tanultabb, jómódú, büszkébb bangkoki lányok többsége lenézően viszonyul hozzájuk és házasságaikhoz. (Én életemben csak 2 bangkoki lányt ismertem meg farang férjjel.) A déli, elsősorban muszlim, lányok pedig érthető módon nem is keresnek farang kapcsolatokat.

És mit mondanak az isaani lányok? Most tudom, nagyon sokan rávágják, - a pénz miatt! Pedig ez így nem igaz. A szerény thaiföldi lányok nagyon direktek tudnak lenni, ha pénzről van szó, ez igaz. Valamennyien előbb-utóbb nem is titkolják, hogy szeretnék házasságukat jólétben eltölteni. No money, no honey. Egy német férfi egyszer megkérdezte thaiföldi feleségét, - „Mond csak drágám! Szeretsz te engem vagy csak a pénzemért jöttél hozzám feleségül?” Az asszonyka így válaszolt. – „Bolond farang, ha nem lett volna pénzed, nem mentem volna hozzád feleségül. De ha nem szeretnélek, akkor nem lennék veled már 30 éve.” Egy nagyon találó történet. De ebben semmiben sem különböznek a világ valamennyi asszonyától. Természetesen, mint minden nő a világon, nem a koldus királyfit keresik élettársuknak és ezt nem is tagadják le. A másik oldalon, szerintük a farangok család szeretőek, hűségesek, bőkezűek, segítőkészek, és hoppá megint...segítenek otthon a háztartásban. Az utóbbi érvet meglepően sokszor hallottam.

Ilyen és hasonló félig naiv és félig téves elképzelések - mind a két fél részéröl - alapján házasodni, gyakran csak néhány hét, hónap ismeretség után, természetesen magában hordozza a jövőbeli ellentétek tömkelegét. Mind a két fél teljesen lebecsüli a kulturális és morális különbségek veszélyét, sőt tovább megyek. Nem is gondolnak rá, nem is tudnak róla.

wedding_7eleven3.jpg

Már a családszeretet jelentése egészen mást jelent egy farangnak és egy thai lánynak. Nekünk is van Európában papánk, mamánk, testvérünk, röviden családunk, kapcsolatunk erős. De ha megházasodunk akkor szép lassan eltávolodunk az anyai háztól és megalapítjuk új otthonunkat. Életünk középpontja ide fog kerülni, legfontosabb személyek életünkben feleségünk, gyerekeink lesznek. Nem úgy a thai lánynak. A farang férjecskének lassan derengeni fog, hogy a feleségének a szülei, testvérei, gyerekei, kutya, macska, kígyó, béka után csak az utolsó hely marad az új családjában. Ha valaki egy thaiföldi lányt választ magának élettársul az legyen vele tisztában, hogy élete nem csak nejével, hanem annak az egész pereputtyával meg fog gazdagodni. És ez nem feltétlenül egy örömhír. Európában is van ugyan anyósunk, apósunk, akik állandóan az idegeinkre mennek, de őket azért így vagy úgy le tudjuk, ha időre is, rázni. Egy barátom Budapesten ha megszimatolja, hogy a drága anyós éppen látogatóba készül, akkor gyorsan telefonál neki. „Persze anyuka, tessék csak jönni, szeretettel várjuk. Sajnos a lift éppen bedöglött, majd ha felért tessék csöngetni.” Az illető a tizedik emeleten lakik és anyósa 120 kilós. Ez a trükk egy thaiföldi családban nem fog működni. Ha a férfi beledöglik is, vagy felcipeli a mázsás thai boszorkányt az ölében, vagy darut hozat és azzal tolatja be az ablakon. Nincs szentebb egy thai lánynak mint a szülői családja.

Az új család a férjecskének új anyagi kiadásokat is jelent. Természetesen mi is támogatjuk erőnktől tellően szüleinket, de egy thaiföldi családot támogatni olyan mint egy feneketlen hordóba vizet önteni. Egy thaiföldi lánynak morális kötelezettsége az általában szegényebb szülői házat anyagilag támogatni. Ettől a felelősségtől nem tud megszabadulni és nem is akar. Mivel az asszonykának az esetek többségében semmi anyagi jövedelme nincs (hiszen nem tud nyelvtudás hiányában új hazájában dolgozni, vagy nem is akar) ezt az anyagi segítséget rögtön elvárja az először tudatlan, mit sem sejtő férjecskétől is. Itt csak két lehetőség marad. Vagy a férjecske segíti a thaiföldi pereputtyot is, vagy elveszti a végre megszerzett asszonykát. Biztosíthatok mindenkit, a felesége el fogja hagyni még akkor is, ha őszintén szeretik egymást. Különben az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb thai lány erre előre figyelmezteti a jövendő férjecskét, vagy a családjával együtt, vagy sehogy. Más dolog, hogy a szerelmes legény még nem nagyon érti, hogy mi is rejtőzik a lány intelme mögött.

Egyáltalán, nagyon sokan lebecsülik a kommunikációs nehézségeket. A legtöbb farang-thai kapcsolat úgy kezdődik, hogy közös nyelvtudás hiányában nem tudják egymással rendesen megértetni egymást. Egy „litel bit englisz”, ukmukfuk, ebben nem fog segíteni. Egy thaiföldi ismerősünktől, aki egy norvég turistával kavargott, megkérdeztem,: „És mondd csak, ha ti együtt vagytok, akkor miről beszélgettek?“ „Smile, smile, only smile!“

De a kommunikációs problémák később is megmaradnak, mert azt amit egy farang mond, azt nem biztos, hogy élete párja meg is érti, és amit az asszonyka mond az nem biztos, hogy az is amit gondol. Nekünk farangoknak nehéz megszokni, hogy egy thaiföldivel társalogni, egy komolyabb, mélyebb eszmecserét folytatni szinte lehetetlen. Egy thaiföldi nem szeret gondolkodni, ő szereti az életet élvezni, a konfliktusokat szőnyeg alá söpörni. Gondjaink, problémáink elmesélése beröpül a bal fülükön és a legkisebb sebességcsökkenés nélkül ki is repül a másik oldalon. Amíg az európai partnerünkkel szinte mindennaposak a megbeszélések, keressük egymáshoz az utat, kritizáljuk egymást, addig a thaiföldi rögtön elmenekül és bezárkózik a csigaházába. Apropó kritika. Egy thaiföldinek szemrehányást tenni értelmetlen, a duzzogáson kívül egyenes választ elvárni reménytelen dolog. Előbb-utóbb mindenkinek fel fog tűnni, hogy a thaiföldiek hajlamosak hazudni. Na, ezt tudom, meg kell magyaráznom. Bizonyára sokan kérdezgették már Thaiföldön a hazaiakat, hogy pl. hol a buszmegálló. Engem Krabi városban kb. 20 féle irányba küldtek el. Természetesen senki sem tudta, hogy hol áll meg a busz, de ezt senki nem vallhatta be, főleg egy farangnak nem. Így aztán először elküldenek erre, aztán arra, aztán jobbra, aztán balra, aztán meg a francba. Ez a kulturális különbség házaséletben sem fog megszűnni. A farang egy nap arra ébred, hogy sosem tudja mi is az igazság, ami az asszonykája száján kijön. De miért hazudnak a thaiföldiek ilyen gyakran? Ennek több oka is van, de főleg azért, mert nem akarják elveszteni az arcukat. Vagy azért mert kerülik a konfliktusokat. Vagy mert nem akarják megsérteni embertársukat. Vagy csak azért, mert éppen erre van kedvük. Egy thaiföldi nem tud nemet mondani, ha valamit nem ért, vagy nem tud, egyszerűen kikerüli a választ, legfeljebb egy nagyot mosolyog.

Egy másik teljesen lebecsült házassági buktató a közös étkezés. Egy thaiföldinek nincsen nagyobb szórakozás mint a családjával, barátaival enni, inni, tereferélni. Eddig szép és jó, mindenki szereti. A baj ott kezdődik amikor a férjecske kezdi megunni a napi thai rizses ételeket. (Erre van egy aranyos anekdotám, egyszer megkérdezték tőlem, hogy a farangok nem unják mindennap kenyeret enni?) Előre megmondom, hogy egy thai asszonykát európai kajára rászoktatni lehetetlen. A borjúpaprikásra éhes férfinak nincs más lehetősége, mint vagy megtanul főzni, vagy nem eszik magyarosan ma sem. Én láttam nem is egy családot, ahol a közös étkezések teljesen éppen ezért abbamaradtak. Illetve, közös kaják voltak, az egyik oldalon a férjecske egyedül, a másik oldalon az asszonyka a thaiföldi csapattal közösen és vidáman traccsolva. Hogy miről dumcsiztak thaiul, persze mindenki értette, csak a farang nem.

Hogy a kulturális, morális különbségek mennyire megnehezíthetik a farang-thai házasságokat megpróbáltam röviden elmesélni. Természetesen még beszélhettem volna a thaiföldi hozományról, babonákról, játékszenvedélyekről, vagy a nem mindig elviselhető féltékenységről (ami nem biztos, hogy a szerelem jele) és főleg a teljesen eltérő morális elképzelésekről ami az együttlétet, gyereknevelést illeti, és sok más ellentétről is.

Legvégére hagytam egy dolgot, ami valószínűleg a legnagyobb vitát fogja kiváltani köztünk, köztetek. Tapasztalatom szerint nagyon sok házasság megy tönkre, mert mi európai férfiak túlságosan arrogánsok vagyunk, sőt titokban le is nézzük asszonykánkat és a családját. Én nem egy farangot ismerek, akik teljesen értetlenül többre és magasabb fokra tartja magát, mint a thaiföldieket. Én most elsősorban nem rasszista dolgokra gondolok, de tény, hogy sok férfi úgy nézz a feleségére, mint aki szép és aranyos, de butácska, nem egyenrangú. Úgyszólván, felülről lefelé simogatnak. Ez lehet, hogy nem is tudatos a legtöbbnél. Na, erre elmesélek egy példát. Bangkokban történt, egy fagyizó elött. Egy thai kislány nekiállt sírni, hogy szeretne fagyizni. Anyukája csitítgatta, persze nem volt pénze, vagy éppen nem volt nála. Mindenesetre egy farang megelégelte a dolgot, odament hozzájuk és a gyerek kezébe nyomott egy hatalmas adag fagyit. És persze most azt hitte, milyen jót cselekedett. Pedig, és én erről az arroganciáról beszélek, ahogy mi mondanánk, megalázta az anyukát. Thaiföldön ezt úgy mondják, hogy a mama elvesztette az arcát. Meg lett alázva több ember és a saját lánya elött. De mit is jelent, ha egy thaiföldi elveszti az arcát a házasságunkban? Nagyon sokat. A thaiföldi mentalitás egyik legnagyobb ismertető jele, na, éppen az, hogy a thaiok nem szeretik elveszteni az arcukat. Nem szeretik, enyhén fogalmazva. Ennél nagyobb szégyen nincs Thaiföldön, a gyilkosságok többsége pontosan emiatt történik. És valakinek elvenni az arcát sokkal könnyebb, mint a legtöbb farang gondolja. Mondok egy egyszerű példát.

Egy német, egy magyar és egy thaiföldi banánt árul az országút szélén. Egyszer odamegy hozzájuk egy görög kereskedő, hogy ő tud egy jobb helyet, ahol több pénzt kaphatnak az árujukért. Vegyék fel a kosarat a hátukra, menjenek 100 métert jobbra, aztán menjenek 150 métert vissza, ott tegyék le a banánt, majd onnan a görög elhozza és eladja dupla pénzen. A német összekapja a bokáját, jawohl! és elszalad 100 méter jobbra, aztán 150 métert vissza, ott a görög elviszi kosarastól a jobb helyre. Mit csinál a magyar? Először is megvakarja a fenekét, aztán a kobakját, hogy mekkora hülyeség ez ide-oda szaladgálni a kosárral, mért nem lehet rögtön 50 méterre balra elmenni. Addig-addig okoskodik, amíg a német már régen eladta jó áron az összes áruját és otthon sörözik. És a thaiföldi? Előre megmondom, ő bizony nem megy sehová, neki ne mondja meg senki, hogy erre meg arra, egy farang meg pláne ne. Neki ne okoskodjon senki. Eddig is jó volt minden, különben is mit szólnak a haverok, hogy valaki neki mutatja meg hol lehet több pénzt a banánért kapni. Még a végén kinevetik és elveszti az arcát. Bizony az ilyen és teljesen tipikus gondolkodásmódot az asszonypajtástól nem lesz könnyű megszokni. Mert az asszonyka már a legkisebb kritikára, megjegyzésre is elveszti az arcát és órákon keresztül tartó pukkadozás lesz csak belőle.

Nem tudom, hogy értitek a példákat vagy sem, szebben nem tudom elmesélni. De tény, sok házasságban láttam - visszakanyarodva a farang arroganciára -, amit én tudok, azt te nem tudod stílust. Kicsit durvábban, én kihoztalak a szegénységből, köszönd meg nekem, hallgass rám mindig. Higgyétek el, ezt a thaiok rögtön észreveszik és nagyon nem látják szívesen, és ha nem is szólnak nem felejtik el. Nem fognak veled veszekedni, nem fogják neked mérgüket kimutatni. Egyáltalán, Thaiföldön a gyengeség jele ha valaki nem őrzi meg – ahogy ők mondják – a hideg szívet. Minden szituációban megpróbálják érzéseiket gondosan elrejteni.

„Szia Kookei, hogy vagy? Hová mész?”

„Jól vagyok. Megyek a templomba, tegnap meghalt az apám“ - és közben kedvesen rám mosolyog.

Kedvesen visszamosolygok rá. Nem akarom, hogy lássa, látom a bánatát. Nem akarom, hogy elveszítse az arcát. Nem mindig könnyű.

Hogy elfelejtettem valamit? Minden intelmem ellenére létezik igazi, szerelmes farang-thai házasság? Természetesen, én is ismerek néhányat. Hogy mi a titka? Tolerancia, élni és élni hagyni. Vagy ahogyan a mamám mondta mindig négy fiának: „Ne veszekedjetek gyerekek, szeressétek egymást.”

Köszönöm figyelmeteket, és maradjatok egészségesek.

K. Amery

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marcell 2020.08.10. 13:52:49

Ebből a cikkből többet tanultam Thaiföldről, mint az 1 hónapos utam alatt.

BaluBalu 2020.11.04. 14:16:43

Szia! Akkor egy Thai nőnek nem lehet semmi kritikát mondani, semmit megjegyezni, mert rögtön besértődik? Akkor, hogy lehet megbeszélni a problémákat, egyáltalán a jövőt tervezni? És meddig tart a sértödöttségük?
Köszi Választ!

k. amery 2020.11.08. 18:58:13

@BaluBalu: Egyenes kritikát a thaiok nem tudnak elviselni. Problémákról beszélgetni velük lehetetlen, egyszerüen nem érdekli öket a mások, akár a férj bánata, panasza. Szerencsére a pukkadozásuk "enyhe" esetekben elég hamar elmúlik. Természetesen általánosan.
süti beállítások módosítása