Apuleius • 8 nap
Végre normális minőségben is elérhető az 1994-ben bemutatott Rám csaj még nem volt ilyen hatással című magyar kultfilm, ami ugyan nem tárja fel a lét semelyik eddig ismeretlen aspektusát, cserébe viszont lehet, hogy Miklós megiszik még egy fröccsöt a Tilos az Á-ban, aztán meg hazamegy. Ez a cikk először a Recorder magazin 123. számában jelent meg.
Miklós (Déri Miklós) egyébként fotós a Magyar Narancsnál, zenél az I Love You nevű zenekarban, mostanában vett egy új bicskát, amivel drótot is lehet csupaszítani, és szereti a grillcsirkét meg a rántott csirkét. Ennél több nem is nagyon történik Reich Péter szubkulturális természetfilmjében, hagyományos cselekmény helyett inkább rosszul hangosított (esetleg hangszer nélküli) kocsmai koncertekről (feltűnik a Csókolom, a Kampec Dolores, és a Tudósok is) és olyan recsegő padlós-polgári belmagasságos bulikról szól, ahol már amúgy is ismersz mindenkit. Például Dórát (Marozsán Erika) is, mert múltkor átmentél vele valami másik buliba, és most lehet, hogy a Szerb Andrással jár, de azért nem biztos.
Műfaji buktatóit sikeresen kikerülve, a Rám csaj... se nem mesterséges-szentimentális nosztalgiagyár, sem nem útkeresős bildungsroman, és még csak az unottan bulizó fiatalokat sem akarja felhasználni arra, hogy az ideológiamentességet mint valami generációs ideológiapótlékot prezentálja. Szerencsére nem szeretne szólni semmiről, és a „mikor volt a legjobb Magyarországon élni” kérdésre pedig egyáltalán nem akarja a bevett kilencvenes éveket válaszolni. Szereplői egyébként is csak azt akarják csinálni, amit a mindenkori fiataloknak érdemes: lemenni kocsmázni, várni, amíg lesz valami, hogy aztán hálistennek semmi se legyen, de hazafelé lehet írni egy rímmentes dalszöveget, meg enni egy hamburgert, mert hát amúgy is jól néz ki az eladó lány a Dixie Csirkében.
Eddig csupán egy VHS-ről szinte nézhetetlenné szétmásolt kópiája volt fellelhető (stílszerűen beleégetett és félig levágott angol felirattal), de tavaly végre restaurálta a Filmintézet. Kétségtelenül sokat hozzáad, hogy így már például látszik is, hogy mi történik. Ez – hasonlóan a pár éve szintén nagyszerűen restaurált Kutya éji dalához (1983) – nagy törlesztés, jelen esetben például segíthet eldönteni, hogy melyik oldalra álljunk a disznósajt kontra tárkonyos őzraguleves kérdésben, és ideális titkos élvezetté teheti a filmet, ha a mostanában elszaporodó Hazai Attila-rajongóknak azért még nem teljesen akarjuk bevallani, hogy sajnos ez tényleg jó. Sőt, a másik Hazai-forgatókönyvből készült filmmel, a Cukorkékséggel (1999) szemben a Rám csaj... egyik nagy előnye a blazírt papírhang-narráció, ami, bár egyértelműen hazais vonásnak tűnhet, valójában csak azért ilyen, mert Déri Miklósnak 42 fokos lázzal kellett felmondania a szöveget.
Ajánlott film akkor is, ha már van csajunk, és a puzzlerakosgatós-matracvásárlós korszakon is túljutottunk vele, és akkor is, ha nincs csajunk, de vonatkozó technikákat azért el akarunk sajátítani (visszafogottan hatásos a „nem jössz el pingpongozni?” vagy az „és amúgy te hordasz kontaktlencsét?”), illetve ha mindig is gyűlöletet éreztünk azok felé, akiket Rezsőnek hívnak, vagy ha '88-ban nyaraltunk a Tisza-Füszért üdülőjében Újszegeden (júniusban vagy augusztus végén), esetleg akkor, ha 1993-ban voltunk fiatalok, tehát már épp itt az ideje, hogy recsegő hangsávos YouTube-klipeket posztoljunk Facebookra (bátrabbak Moly.hu-ra) arról, hogy régen még jó volt a zene meg a Fekete Lyuk. Ja meg az FMK is!
Bertók Flóra
A Rám csaj még nem volt ilyen hatással felújított változatát a Filmión lehet megnézni.
