A felreppent híresztelésekkel ellentétben nem hosszabbítják meg az ingyenes thai turistavízum programot, 2010. március 5-től újra fizetni kell a nagykövetségeken és a reptéren a turista vízumokért. Néhány hete éppen a thai turisztikai miniszter nyilatkozatában szerepelt, hogy szorgalmazni fogja, továbbra is maradjon ingyenes a thai turistavízum, de a Thaivisa.com – legnagyob thaiföldi expat fórum – kérdésére a Thai Külügyminisztérium megerősítette, hogy nincs eltérés a korábbiaktól, az ingyenes vízumprogram március 4-én véget ér. Korábban a gazdasági válság és a thai politikai események miatt elmaradt turistákat próbálták visszacsalogatni ezzel a intézkedéssel.

Egészen pontosan a világ legmocskosabb hoteljei a Tripadvisor olvasóinak véleményei alapján, de több toplista (?) is készült, bennünket leginkább az ázsiai érdekelt most. Thaiföldnek jutott az a hírhedt dicsőség, hogy a tízes listában két helyet is el tudott csípni, sőt 2010-ben az ázsia legmocskosabb hotelje címet a Phi Phi Don Chukit Resort birtokolhatja, míg a nyolcadik helyen a bangkoki First Hotel szerepel.

Itt a teljes lista, linkekkel, amelyek a Tripadvisor megfelelő oldalaira vezetnek.

• 1. Phi Phi Don Chukit Resort, Ko Phi Phi Don, Thailand
• 2. Raj Residency, Chennai (Madras), India
• 3. Goldkist Beach Resort, Singapore, Singapore
• 4. Mahkota Hotel Melaka, Melaka, Malaysia
• 5. Centaur Hotel, IGI Airport, New Delhi, India
• 6. Tatami Hampton Hotel, Hong Kong, China
• 7. Pearl of the Pacific Boracay Resort & Spa, Boracay, Philippines
• 8. First Hotel Bankok, Bangkok, Thailand
• 9. Seri Costa Hotel-Resort, Melaka, Malaysia
• 10. Royal Peacock Hotel, Singapore, Singapore

Olvasgattam én is a véleményeket, a Phi Phi Don szigeten található szállodával kapcsolatban tényleg az a megdöbbentő, hogy gyakran több mint 2000 bahtot fizettek az emberek éjszakánként, s ezért valamiféle közepes színvonalú szállásra számítottak. Ehhez képest kaptak egy rettenetesen mocskos szobát, a zuhanyzó és a wc jó eséllyel szerepelhetett volna Trainspotting filmben (mellékelt fotón a tengerparti álomhotel fürdőszobája), amikor pedig valaki a medence felől érdeklődött, a személyzet harsány kacajjal jutalmazta a bátor turistát. Többek szerint a katalógusokban gyönyörű fényképeket vagy photoshoppal javították fel, vagy még a 70-es években készültek, amikor épült a hotel – a látogatók szerint nem is festhettek azóta. A csalódott első éjszaka után többen próbálták visszaszerezni pénzüket, elmenekülni a helyről, de ez nem mindig sikerült, vagy ha kaptak is vissza pénzt, akkor minimum sértett és dühös arckifejezés kísérte.

A bangkoki First Hotelről írt véleményekben is közös pont az udvariatlan személyzet – portától a takarítókig -, itt többen azt a kálváriát járták végig, hogy akár 3-4 alkalommal is szobát cseréltek, mire találtak egy olyat, ahol az ágyban nem fogadták őket bogarak. A fotóalbumot evés előtt nem ajánlom, nem is hotelismertető, inkább valami orvosi albumra emlékeztet, ahol lehet látni, hogy micsoda randa csípéseket okoznak a kicsiny élősködők. Az öreg és lepukkant szállodában természetesen sajátos élményt jelent a légkondi, a véleményt írók közül évek óta nem takaríthatták ezeket sem, ezért néha jobb is, ha nem működnek. De ha mégis, akkor olyan zajjal, mintha olajtanker érkezne a kikötőbe. Aludni lehetetlenség mellette.

Személyes véleményem és tapasztalatom amúgy, hogy a First Hotel már kívülről is riasztó, szerintem átlagos turista az utcáról biztosan nem térne be oda. A nevekre nem érdemes sokat adni, mert a First mellett kapásból tudnék idézni még egy De Luxe megy egy Palace nevezetű hotelt, ezeket szállásnak még az ellenségeimnek se ajánlanám, max. néhány B kategóriás művészfilmbe díszletnek.

A listát is érdemes fenntartással kezelni, hiszen biztosan vannak azért Ázsiában meglepőbb és mocskosabb hotelek, mert azért teljesen természetes szerintem, hogy Kína vagy India jónéhány hotelnek nevezett üzemegysége símán felvenné a verseny a thaiföldi jelöltekkel – csak éppen ezek nem szerepelnek sem a neten, se a Tripadvisoron. Némi fenntartásra ad okot az is, hogy ha kicsit körbenézünk, akkor láthatjuk, hogy van egy UK lista, na meg egy európai toplista, ám ez utóbbiban kivétel nélkül csak angliai szállások szerepelnek.

Magát a Tripadvisort én magam is szoktam használni & ajánlani, érdemes mindig rákeresni egy-egy hotelre, ha utazást tervezünk. A rossznyelvek szerint rákaptak a Tripadvisorra a különféle szállodák is, s egymásról írkálnak rossz véleményeket, de ha a tényleg figyelmesen olvasunk, akkor a gyanúsabb pozitív vagy negatív kritikákat könnyen kiszűrhetjük. Ráadásul azt is láthatjuk, hogy egy-egy név milyen kritikákat írt, így a bértollnokok gyorsan lebuknak.  

Szinte biztos voltam benne, hogy az első reklámot már publikáltam itt, de úgy tűnik, hogy nem. Ez a filmecske bebizonyítja, hogy óvszert vásárolni a szégyenlős thaiok számára meglehetősen kínos tortúra lehet. A második reklámban ezzel szemben már tényleg olyan cool és menő dolog a kondom, ami aztán sehonnan sem hiányozhat.

A phuketi kormányzó fontolgatja a taxiórás rendszer bevezetését a tuktukok esetében. Ez éppen a legfrissebb hír, mondhatnánk, akár, hogy végre valami jó, mert a phuketi turista paradicsomból egyre riasztóbb hírek érkeztek. Úgy tűnt, hogy itt nem a világgazdasági válság vagy a thai politikai helyzet bizonytalansága jelenti a turizmus iparra a legnagyobb veszélyt, hanem éppen a helybeli, maffiaszerű alakzatban működő tuktuk sofőrök. Jól láthatóan kevesebb a turista, azt a kevesebbet is elijesztik, néhányukat pedig megverik. Igen, nem tévedés, nem elírás. December-januárban két eset is borzolta a kedélyeket, az úgymond már mindennapi és megszokott egyszerűbb viták mellett.

December elején egy francia család gondolta úgy a Kata Beachen, hogy leparkol a bérelt autóval és kipakolják a strandoláshoz szükséges felszerelést. Nagy család volt, az idős nagyszülők (68 éves a nagypapa), a középkorú szülők, valamint három gyerekük. Így első látásra sem lehetne összetéveszteni őket, mondjuk egy rendesne leittasodott angol huligán csapattal. A parkolás után azonban egy helyi tuktuk vezető közölte a családdal, hogy azonnal tűnjenek el onnan, mert az tuktuk parkoló. Nem állt ott egyetlen tuktuk sem, semmiféle hivatalos jel vagy tábla nem mutatta, hogy ez így volna. Miután a franciák körbenéztek, nem láttak tiltó jelet, pakoltak tovább, a sofőr látszólag távozott. Igen ám, de alig egy perc múlva visszatért, s hogy megoldja a nyelvi nehézségeket, hozott magával egy vasrudat is, amivel a strandon a napernyőket tartják. Ütlegelni kezdte vele a turistákat, a 44 éves apának például a karját sikerült eltörni vele. A család döbbenten tapasztalta, hogy fényes nappal, délután 5 órakor, igen sokan látták az esetet, mégsem sietett senki a segítségükre. Később rendőrségi feljelentés lett az ügyből, ha jól követtem az eseményeket, akkor a tuktuk sofőr előbb eltűnt, a thai hatóságok pedig sajnos nem túl meglepő módon a szokásos maszlagot nyomták, majd kivizsgáljuk, megnézzük. A legpozitívabb nyilatkozat annyi volt, hogy majd közlik a tuktuk sofőrökkel, hogy hol parkolhatnak. Semmi, bocsánat, elnézést, turistákból élünk, ez megengedhetetlen, elfogadhatatlan...

 

Teljesen tipikus mindennapi élethelyzet. A rendkívül elfoglalt rendszergazda fontos munkáját végzi, amikor jön a júzer, aki csak zavarni tud. Jelen esetben holmi MP3 rippelést szeretne. Csak ne nyúlna a rendszergazda gépéhez! A történet itt fordul horrorba. Bónuszként pedig még egy Soken reklám a thaioktól, de tény, nem olyan erős, mint az első.

Most már ki merem jelenteni, hogy Bangkokban a 2010es esztendő kétségtelenül sokkal jobban kezdődött, mint tette azt bármelyik előző esztendő. Ezúttal szerencsére se bombák, se világrekordgyanús diszkótűz. Szilveszter éjszaka a központi helyszínt közelítettem meg a Centralword előtt, ahol gyakorlatilag a teljes körzetet lezárták a forgalom elől. A Gaysorn plaza előtt még zajlott az ünnepi fotózkodás, az arany rénszarvasoknak nem tudtam ellenállni, két kép erejéig.

A hatóságok igyekeztek minden megtenni az ünneplésért, több mint 1700 rendőrt (!) vezényeltek a helyszínre, s ezt még 500 biztonsági ember egészítette ki. A tér közepén lévő koncertre csak a repterekről ismert detektoros kapukon keresztül lehetett átjutni, a motozást és a csomagok ellenőrzését pedig a légierőnél szolgáltatot teljesítő katonai rendőrök végezték. Több külföldi is visszafordult a kapuk után, amikor kiderült, hogy semmiféle alkoholos italt nem lehet bevinni, nemhogy a buzogányra emlékeztető pezsgős üvegeket. Hogy a katonák nem vicceltek, azt láttam én is kapuknál, nagy kupacban gyűltek a főleg thaioktól begyűjtött hatalmas méretű fémcsatokkal rendelkező férfiövek. Úgy tűnik ezek itt most éppen fegyvernek minősülnek. A térséget délután egyébként a bombaszakértők fésülték át, eltávolították a kukákat, a telefonfülkék körbetekerték nejlonnal és ragasztószalaggal, a biztonság kedvéért pedig még a vezetékeket is elvágták. Korábbi években ugyanis kukába vagy telefonfülkékbe rejtették a bombákat.

Meg lehetett találni itt az összes fegyveres testület képviselőjét, mert a rendőrökön kívül itt voltak a kék egyenruhás katonák a légierőtől, a khaki színű uniformis pedig a haditengerészeté Thaiföldön.

Sajnos nem volt kéznél a politikai nagygyűlések kiváló létszámbecslője, így nem nagyon tudtam megítélni, mennyi ember lehet a nagy visszaszámláláson. A Petchaburi és a Sukhumvit út közötti 8 sávos út le volt zárva és faltól falig emberek voltak gyakorlatilag. Masszív tömeg, szerintem nem hibázok, ha azt mondom, több százezer ember gyűlt össze itt. Thaioktól megszokottan békés, szilveszteri alkalomtól nem megszokott módon pedig meglepően józan tömeg volt. Köszönhetően gondolom a beléptető motozásnak. Sajnos fényképet csak a földről lehetett csinálni, ugyanis a biztonsági intézkezdésekhez hozzátartozott, hogy minden egyes felüljárót lezártak a környéken. Ez azért a mozgást is nehezítette, de aki bejutott, az inkább leheveredett a földre és a kivetítőkön keresztül nézte az aktuális popslágereket. S kiderült az is számomra, hogy a mobiltelefonokba épített tévékészülék egyáltalán nem hülyeség. Nem egy embert láttam, aki a földön ülve a mobilján nézte a koncertet, mert ott legalább közeli képet láthatott az énekesről és a táncos lányokról.

De volt a színpadnak konkurrenciája is a nézőtéren, a mellékelt videón látható a Private Dancer, akire először én is úgy figyeltem fel, hogy miért néz mindenki a tömegből a színpadtól ellenkező irányba és tapsol lelkesen. Hát kérem, ezért:

(Szolg. közl: Videót nem kritizálni, amatőr felvétel! :) Néhány fotó nagyobb méretben is megnézhető, ahol kattintani lehet, ott érdemes.)

A karácsony nem hozza különösképpen lázba a thaiokat, természetesen vannak az áruházakban óriásfák és fut a végtelenített Jingle Bell, de ez itt nem piros betűs ünnep. Bezzeg az Újév, mármint a nyugati kultúra szerinti Szilveszter és Újév, az már más! Az már tényleg nagy buli. Egyrészt inkább ilyenkor ajándékoznak, nem karácsonykor, jó kívánságokkal a következő esztendőre, az éjszakát pedig a világon megszokott rend szerint szépen átbulizzák.

 A legnagyobb rendezvény minden esztendőben Bangkokban a Centralword előtt szokott lenni, ahol az egyébként is meglévő 4-5 sörsátor-színpad páros felépítenek még egy óriás színpadot, ez a központi visszaszámlálás helyszíne. Van még egy helyi sajátosság, ebben az időszakban igazán imádnak fényképezkedni, a Centralword pedig meg is tesz ezért mindent, valóságos labirintust épített, ahol mindenki kedvére pózolhat a kamerák előtt. Ha valaki azt hiszi, hogy a japán turistákat nem lehet felülmúlni fotólázban, akkor azt hiszem téved. Szilveszter előtti éjszaka néztem ki a térre, már lépni sem lehetett a rengeteg embertől, minden egyes mozdulatommal sikerült beleállni valakinek a képébe, de semmi idegesség morgás, csak mosolygás és Happy New Year. A Centralword előtt áll – állítólag – Dél-Kelet Ázsia legnagyobb karácsonyfája, több mint 30 méter magas, a tövében méteres betűkkel: The World of Happines. A tömegben járkálva nekem is ez volt az érzésem.

A fotózási láz engem is elkapott, a tegnap esti több száz közül válogattam néhány érdekesebbet, a Tovább linkre kattintva lehet látni ezeket.

A blog rendszeres olvasói jól tudják, hogy december 5. jeles dátum Thaiföldön, ekkor van ugyanis a thai király születésnapja és egyben ez az apák napja. IX Ráma, azaz Bhumibol Adulyadej idén a 82. születésnapját ünnepelheti. 63 esztendővel ezelőtt koronázták királlyá, ezzel ő a világ legrégebb óta trónon lévő uralkodója. Az egészségi állapota miatt egész Thaiföld aggódik az utóbbi években és hónapokban. Utoljára szeptember 19-én vonult az uralkodó kórházba, kisebb tüdőgyulladás és láz miatt, s azóta mindössze kétszer jelent meg a nyilvánosság előtt. Egy esztendővel ezelőtt elmaradt a királyi beszéd, éppen ezért volt némi találgatás idén is. A királyi beszéd nem maradt el, csak éppen a helyszín és az időpont változott. Korábbi években mindig szeptember 4-én este közvetítette a televízió a beszédet, idén viszont rendhagyó alkalom volt, ugyanis szeptember 5-én délelőtt, a királyi palota tróntermében tartott nyilvános audienciát a király. A kórházból érkezett egyenesen a turisták által is jólismert királyi palotába, az út mellett pedig thaiok tízezrei üdvözölték hatalmas boldogsággal az arcukon uralkodójukat. Nem túlzás, az egész ország aggódik, s nagy öröm volt mindenki számára, hogy ezen a napon megjelent a nyilvánosság előtt. Ráadásul tényleg ritka volt az alkalom eddig, amikor a király a trónteremben tartott beszédet vagy fogadást.
 

Az ünnepi beszéd ezúttal nem volt sem rövid, sem túl hosszú, az uralkodó arra hívta fel a thaiok figyelmét, hogy csak akkor lesz stabilitás, béke és jólét az országban, ha mindenki az ország érdekeit a személyes érdekek elé helyezve keményen, a lehető legjobb tudása szerint dolgozik. Felszólította az ország valamennyi intézményének vezetőit, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel és erőfeszítéssel dolgozzanak az ország érdekében. A király megköszönte a rengeteg jókívánságot, amelyek folyamatosan érkeznek, amióta a kórházban van. Megáldotta a thai embereket, majd a beszéd végeztével a konvoj visszaindult a kórházba.
 

Mindenki tudja, hogy Thaiföld nehéz időszakot él át, részben a politikai megosztottság miatt, részben a gazdasági világválság hatásai miatt. Így a beszédet is könnyen értelmezheti mindenki, aki ismeri a jelenlegi thaiföldi helyzetet. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen este 7 óra van Bangkokban, tűzijátékok robbannak az égen. Kicsit később elcsendesül a város, sok helyett leoltják a villanyokat, a televízióban és köztereken felhangzik a királyi himnusz, a thai emberek gyertyákat gyújtanak az erkélyen, s miközben a himnuszt éneklik, a legőszintébben kívánnak még további hosszú és egészséges életet IX. Ráma uralkodónak.

Ennél fagyosabb azt hiszem nem is lehetne a hangulat a trópusokon, legalábbis ami a hivatalos thai és khmer kapcsolatokat illeti. Szinte pontosan egy éve volt, amikor a két szomszédos állam a Preah Vihar templom miatt jól összeveszett újra – volt egy kis lövöldözés és katonahalál is ám! Most pedig a kambodzsai miniszterelnök Hun Sen azzal bosszantotta fel a thai kollégáját, hogy az elűzött és elítélt Thaksin, egykori thai miniszterelnöknek hivatalos tanácsadói állást ajánlott fel, sőt, egy jókora villát is berendezett, majd biztosította arról, hogy addig tartózkodik Kambodzsában, amíg csak jólesik neki. Mert ők aztán ki nem adják Thaiföldnek. Persze az időzítésekre is érdemes figyelni, a tanácsadói állás híre néhány hete pont akkor röppent fel, amikor Thaiföldön, Hua Hinben rendezték meg a menetrendszerinti Asean csúcstalálkozót. Éppen elég kínos volt ez a thai köröknek, mert ugye Ázsiában fontos szerepe van az arcnak és az arcvesztésnek, márpedig nehéz mosolyogni, amikor a kambodzsai miniszterelnök azzal a hírrel érkezik, hogy Thaksin lesz a hivatalos tanácsadója rövidesen. Aztán a pletykából valóság lett, a múlt héten hivatalosan is bejelentették ezt Kambodzsában, mire föl még aznap, villámgyorsan hazarendelték Phnom Penhből a thai nagykövetet. Nem maradt sok ideje csomagolni az biztos, mert az esti géppel már Bangkokban volt. A másik oldal is hasonlóan cselekedett, így Bangkokból is hazautazott a kambodzsai nagykövet. Azóta a nagykövetségeket mindkét országban erősen védik, nem véletlenül, hiszen 2003-ban olyan a thai ellenes tüntetések csúcspontján fel is gyújtották Phnom Penhben a thai nagykövetség épületét. Jelenleg inkább Bangkokban aktívabbak az emberek, no, nem kell persze gyújtogatásra gondolni, de azért a Thaksint gyűlölő sárga ingesek gyorsan aktiválták magukat és zászlókkal, transzparensekkel kivonultak. A reptérfoglalással hírhedtté vált People's Alliance for Democracy (PAD) nevű sárga inges szervezett gyorsan javaslatokkal is szolgált a jelenlegi thai kormánynak, így javasolva, hogy nyilvánítsák semmisnek az 1907-es határmegállapodást és a thai területekről a katonák gyorsan ebrudaljáék ki a kambodzsaiakat, a másik ötletük pedig, hogy a bangkoki Ramkhamhaeng Egyetem azonnal vegye vissza a kambodzsai miniszterelnök doktori címét.

A thai híradókban közben buzgón mutogatják azt a villapalotát, ahol állítólag Thaksin majd lakni fog, mert a hírek szerint a héten érkezik, hogy rögtön munkához lásson. Az épület pazar, szó se róla, előtte pedig javítják az utat, festik frissen a kereszteződést. Hun Sen és Thaksin tényleg régi barátok, erről tanúskodnak az itt látható közös golfozásokon készült fotók is. Közben Thaksin azért nem mulasztja el buzgón magyarázni a bizonyítványát a szegény thaiok fele, hogy hát ő sokkal szívesebben segítene a thai gazdaságnak és osztogatná tanácsait itt , dehát errefelé nem kérnek belőle.

Vasárnap még tart Bangkokban a Commart névre keresztelt thai számítástechnikai óriásvásár. Minden évben kétszer szokták megrendezni a Queen Sirikit National Convention Centre területén, az őszi a nagyobb. S hogy nem kispályás dologról van szó, jelzi, a szervezők abban reménykednek a 4 nap alatt 4 milliárd bahtos (kb. 24 milliárd forint) forgalmat fog bonyolítani a rendezvény. Nem kis szám. Persze van mire reménykedni, egy éve 3.2 milliárd volt a forgalom, a négy nap alatt pedig több mint egymillió (!) látogató fordult meg a helyszínen. Én őszintén szólva még mindig el szoktam ámulni néha a nagy számokon, dehát Thaiföld lakossága azért 66 millió, van tehát miből produkálni ezeket az adatokat.

Nem vittem túlzásba ezúttal a pretty fotózást, de azért csináltam néhány képet. Nagyobb méretben itt lehet megtekinteni őket. A Sony ezúttal maid dresszbe bújtatott hoszteszekkel próbált kedvet csinálni a házimozi rendszerekhez. A kedvemmel nem is volt baj, mélyen egyet tudtam érteni a marketingfőnök döntésével. Megcsodáltam az automata arcfelismerő rendszerrel ellátot kis Sony digicamet, amelyik folyamatosan mozogva demózott, s az előtte hömpölygő tömegből valóban kifotózta az arcokat. Ha valaki szeretne megmenekülni hasonló szituációban, elárulom az egyszerű trükköt: tenyeret az arcunk elé és máris túljártunk a chipek eszén. A Kaspersky sem bízza a véletlenre, egyenesen Jacky Chanhez fordult, vele reklámozza a vírusirtóját Ázsiában. S hozzá kell tennem, így kell a kalózkodás ellen küzdeni, ahogy ezek a cégek teszik, ugyanis a több vírusirtót is lehetett kapni a vásáron 500-700 bahtért (3000-4200 forint kb.)

A helyi hipermarketben a szokatlan alakú kenyér kupac is mutatja: újra itt az évi rendes Loi Krathong. November másodikán, azaz hétfőn este thaiok milliói vonulnak ki a folyó- és vízpartokra, hogy a - jobb esetben - buddhista szerzetesek által megáldott banán tutajokat vízre bocsássák. A fontos nemzeti ünnepről többször lehetett már itt olvasni, fényképekért és további információért ajánlom a loi krathong tag használatát. A Carrefourban mindenesetre azért elámultam a különös formájú kenyér láttán, az mindenesetre kitalálható, ha ilyet bocsátana valaki a vízre, annak minden bizonnyal sokkal jobban örülnek a halak, mint a megszokott banánfa törzséből, -leveléből és virágokból elkészített hajónak. A hétvégén azért a thai miniszterelnök is hozzátette a magáét az ünnephez, a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozva arra intette a thaiokat, hogy családonként érjék be egy tutajjal. De ez szerintem akár gazdasági válságra vonatkozó tanács is lehetne. A Nationban megjelent fénykép tanúsága alapján a Chiang Maiban születetett panda kölyök sem mentesül a nemzeti ünnep alól, az egészségesen virgonc pandakölyök egy stilizált krathong közepén kapaszkodik felfele.

Csak gondoltam, szólok, hátha valaki most tervezget és ez az akció kapóra jön neki. Három napos foglalási akciót hirdetett az Accor szállodalánc, érdemes megnézni a thaiföldi szállodákat, mert Phuketen vagy Samuin egy megbízható, tiszta, medencés szobáért főszezonben szerintem nem sok 1000 baht. Persze keresgélni kell a dátumok között. Foglalni október 29-ig lehet, megszállni pedig 2009. december 1. és 2010 április 30 között. Ez nem reklám most, vagyis nem kapok érte pénzt, mondjuk önszorgalom & közszolgálat.

Avagy csajozási tippek irodai patkányoknak - két részben! Itt a bizonyíték, hogy nem kell egy reklámhoz egetverő költségvetés, mégis lehet ütős és emlékezetes. Mellesleg, ahogy emlékszem, azért ez a thai farmer márka nem tartozik a drágábbak közé, így tényleg túlzás volna hozzá bármiféle extrém reklám.

Na most, hogy felraktam a krumplit főni – ebből lesz a petrezselymes burgonya a mézes-mustáros csirkémhez -, van néhány percem, hogy legépeljem az általam magyar étterem szindrómának nevezett jelenséget. Egészen pontosan, hogy a vállalkozó kedvű magyarok többsége miért akar mindenáron magyar éttermet nyitni Thaiföldön. Gyakran felbukkan a téma a fórumokban, s átlag heti egy-két levelet is kapok, ahol az ügyben kérnek tanácsot, hogy miként lehetne Thaiföldön magyar éttermet nyitni (további ismert variációk: magyar cukrászda/lángosos bódé/kürtöskalács).

Megénekeltem itt már korábban a bangkoki magyar gasztronómiai hetet, s azt is megígértem a kommentek között, hogy beszámolok a tapasztalataimról. Hogy nem kapkodtam el, az két dolognak köszönhető, egyrészt bokros teendőimnek, másrészt viszont annak, hogy annyira azért nem estem hanyatt a Gundel szakácsainak a Dusit Thaniban nyújtott teljesítményétől. Ha röviden szeretném mondani, akkor egy átlagos magyar állófogadás minőségi és mennyiségi szintjét hozták, amelyből a desszertek emelkedtek ki, dehát ez azért egy Gundel név esetében a kötelező minimum. Tudom, hogy nem vagyok egy gasztroblogger, de a menü átlagosságát mutatja, hogy nekem az ebéd fénypontja a kőrözött volt. Maga a kínálat sem volt túl bőséges, nem jegyzeteltem, így próbálom felidézni a teljes menüt. A kötelező gulyásleves mellett 4-5 féle főétel szerepelt a tálalón, ebből a csirkepaprikás korrektnek bizonyult, a felirat szerinti töltött paprika inkább paradicsomos húsgombóc volt, kacsából is készült valami, de tényleg annyira jellegtelen, hogy eszembe se jut, mi. Az uborkasalátát túlzottan hígnak találtam, itthon én nem sajnálom azért belőle ennyire a tejfölt. Egy hétköznapi ebédet választottam a tesztelésre, jobbára irodisták jöttek a Dusit Thaniba, kényelmesen elücsörögtem vagy másfél órát, s azért próbáltam kideríteni, mekkora a sikere a magyar konyhának. Jelentem, nem sok. Ezen azért nem lepődtem meg. Jobbára mentek az emberek a megszokott thai, kínai és japán fogások felé, megnézegették a magyar zászlóval kitűzött ételeket, de nem kellett a pincéreknek serénykedni, hogy gyorsan cserélgessék a kiürült tárolókat. A desszertben is én magam végezhettem a legnagyobb pusztítást, pedig a somlói galuska tényleg nagyon finom volt, csak hát eléggé ismeretlen errefele.

A világhírű magyar konyha sajnos csak a magyar határokon belül világhírű, azonkívül alig-alig tudnak róla. Mindössze egyetlen szót ismernek belőle, ha mégis: gulyás. Nem kell messzire menni az összehasonlításhoz. Ha Magyarországon megkérdezünk 10 embert, hogy mit gondolnak a thai és a magyar konyháról, akkor ebből 8 gondolkodás nélkül rávágja, hogy a magyar konyha híres, a thairól pedig még soha sem hallott. Ezek után pedig érdemes körülnézni, hogy hány magyar és thai étterem létezik a világban. Nem végeztem kutatást, de biztos, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy több ezer thai étterem működik, azaz prosperál, bevételt termel és vannak vendégei.

Ennek ellenére, mint az első sorokban írtam, kis túlzással mindenki magyar éttermet szeretne nyitni Thaiföldön. Én nem szeretnék lebeszélni senkit sem a vállalkozási szándékről, mindössze meguntam, hogy már lassan sablon emaileket írogatok, ezért a poszt. Egyszerűbb. Nem kell aggódni, az új vállalkozóknak, senki sem lesz itt úttörő, volt már legalább 6-10 magyar étterem Thaiföldön. Amikor ezeket a sorokat gépelem éppen nincs nyitva egy sem, de a korábbi kommentekben már jelezték, nemsokára újra lesz Pattayán. Igazából két étterem volt, ami hosszabb ideig működött a közelmúltban, a phuketi Magyar Csárda – talán két éve zárt be -, a másik pedig a pattayai Unicum, mely idén függesztette fel a működését – vállalkozó kedvűek még átvehetik a helyet! Hogy miért zárt be az összes magyar étterem, ahhoz nem kell különösebb összeesküvési elméletek gyártani. Biztosan nem azért, mert annyira jól mentek.

Ha valaki ilyen üzletet tervez, mindenképpen érdemes egy átlagos forgalommal tervezni. Az első hiba pedig itt szokott bekövetkezni, aki jön a téli csúcsban, az csak a rengeteg turistát látja. Márpedig a csúcsszezon és a holtszezon között nagy a különbség, az említett phuketi étterem is úgy működött, hogy a turistamentes időszakra inkább bezárták. Természetesen azért ilyenkor is fizetni kell általában a bérleti díjat. Ennél sokkalta fogósabb kérdés, hogy a látszatra rengeteg ember közül kiből lesz vendég. A magyar turistából? A kint élő magyarokból? A thaiokból? Vagy éppen az erre járó más nemzetiségű turistákból? S innentől kezdve fogyatkozik a potenciális vendégkör. Mert a Thaiföldre turistáskodni érkező magyarok jó része nem hazait, hanem a helyi specialitásokat szeretne megkóstolni. Aki hosszabb ideje kint él, az sokszor már tud főzni magának, nem jár olyan gyakran étterembe. Más nemzetbéliekre sem lehet túlzottan alapozni, mert azoknak gyakran megvan a maga osztrák/német/finn vagy éppen orosz étterme. Az pedig csak urban legend pedig, hogy a thai és a magyar konyha nem is áll messze egymástól, mert tény, hogy van itt is és ott is erős, de ha egy thainak nincs valamiféle érdekeltsége (magyar felesége/férje/barátja/barátnője), akkor bizony nem fog semmiféle magyar étellel veszkődni. A thaiok természetesen alapvetően a thai ételeket szeretik, ha pedig errefelé divatos & menő külföldi konyhákat kéne említeni, akkor mindenek előtt a japán éttermek jöhetnek szóba, majd az olaszpizzériák. A kínait is lehetne mondani, de az azért félig hazai pálya itten. 

Visszatérve a magyar konyhára pedig azért szögezzük le, magyar ételt nemcsak magyar étteremben lehet enni. Bangkokban sincs magyar étterem jelenleg, mégis lehet remek gulyást, pörköltet, rántott húst, Vadász szeletet vagy éppen Stroganoff-bélszínt enni. Bármelyik osztrák vagy német étteremben.

Én mindenesetre megígérem, igyekszek hírt adni a thaiföldi magyar étterem kezdeményezésekről, továbbra is szurkolok neki. Lassan kész a mézes-mustáros csirkém, felszelek hozzá egy fél francia baguette-et a helyi Tesco hipermarket jóvoltából. Apropó, magyar pékséget, nem szeretne valaki? Remek kalács, házikenyér, vizes zsemle, sós kifli? Bár eltartani egyedül nem fogom, az biztos.

Az ember természetesen nem túl lelkesen ír politikai eseményekről, mert valahogy úgy tűnik, hogy a világnak nincs olyan fertálya, ahol ebben a műfajban rokonszenves szereplők mozognának. Persze ha balhé van, az más. Márpedig a Thaiföldön valódi boxmeccsre került sor, az érdekesség, hogy az adok-kapok mindkét résztvevője az ellenzéki Pheu Thai párt híve (Thaiföldi politikában jártasabbak kedvéért: a piros inges párt).

Adisaraj Thampithak a dél-thaiföldi Surat Taniban volt a párt kampányfőnöke, s azért jött Bangkokba, hogy a pártközpontban reklamáljon, amiért a legutóbbi - mellékesen elvesztett - választási kampány költségeit még mindig nem fizették ki nekik. Nem járt sikerrel a székházban, ezért megpróbált az utcán hangot adni elégedetlenségének. Nem sokáig tudott méltatlankodni, ugyanis megjelent a párt egyik újsütetű támogatója, Methee Amornwuthikul, foglalkozására nézve színész és thai szupersztár, aki megpróbálta csitítani a dühös kampányfőnököt. A színész a tévés szappanoperákban jellemzően az ügyeletes rosszfiú, talán ezért sem lepődtek az újságírók, amikor eleresztett egy szabályos boxütést, a bal csapottól pedig a kampányfőnök megtántorodott.

A harc a kamerák előtt folyt, elég rövid ideig, mert a körülbelül két fejjel kisebb pártmunkás gyorsan menekülőre fogta, ment a kórházba, ahol a fejét három öltéssel varrták össze, majd rögtön a rendőrségre feljelentést tenni. Bizonyítékban nincs hiány, mint a képeken is látszik, azonban ajánlom a videófelvételt, érdemes megnézni, ilyen utcai boxmeccset ritkán lát az ember.