Újabb vendégposzt: Don Caroly, azaz K. Amery ezúttal Isaanba kalauzol el bennünket. Magyarosan Iszán Thaiföld északkeleti régiója, lakosainak száma 22 millió fő körül van. Thaiföld legnagyobb régiója, mégis talán a legismeretlenebb a turisták előtt. Remélhetőleg ezen írás után egy kicsit kevésbé lesz ismeretlen e vidék.

Ülök a verandán a hintaszékben és ringatom magam. Tíz nap Bangkok és Bang Na nyüzsgése után élvezem a csendet, a nyugalmat. Ebben a világvégi isaani faluban, ahol a madár, de még Bangkok Charlie sem jár, nem sok minden történik. Elmerülök a gondolataimban, milyen szép és jó minden.

Egy farmerasszony közeleg mopeden, megáll előttem, szemlélget jobbról, balról.

„Jó napot, jó napot!” - mosolyog rám. Milyen kedves, barátságos emberek, gondolom megint. Ma már kb. századszor. Reggel még örültem mindenkinek, de most késő délután kezdem unni a sok szeretetet. Öt percenként köszöngetnek, öt percenként mustrálgatnak. Az embernek egy pillanat nyugalma sincs. Ez így nem mehet tovább, valamit ki kell találnom. Addig is, ma lehúzom a redőnyt és elmegyek aludni.

Ben tulajdonképpen egy jó gyerek, addig amíg nem részeg. Csak az a baj, hogy szinte mindig részeg és ilyenkor a legnagyobb szórakozása, hogy üvölt a feleségével. Ma este is műsor van, békés szundikálásról szó sem lehet. Ez így megy órákon keresztül. Egyszer hallok egy tompa puffanást, és utána, - mit ad Isten - végre csend. Lelkesen hallgatom a csendet.

Másnap reggel találkozom Bennel az utcán, szeme alatt egy hatalmas kékes-lilás horpadás.

- Hát te? - kérdem.

- Ah, csak elbotlottam a verandán.

Nincs is verandájuk. Ezt nálunk ezt úgy hívják, hogy az asszony nyakon vágott a sodrófával.

 *

Ezek a rohadt ebek, olyanok mint Jekyll és Hyde. Nappal békésen bóbiskólnak az út porában és meg sem mukkannak, csak a nyelvüket lógatják a porban. Bezzeg éjjel teljesen megvadulnak. Éjfélkor - mikor máskor -  nekiállnak veszetten vonyítani és hajnalig abba sem hagyják. És eszedbe ne jusson ilyenkor kisétálni az utcára, mert darabokra szaggatják a fenekeden a nadrágod.

 *

Reggel pattogós, vidám zeneszóra ébredek. Megszólalt a falu megafonja. Nem elég korán elkezdeni a legfrissebb hírekkel telebömbölni a vidéket. Hogy a hangzavar nehogy kevesebb legyen beindulnak a motorizált árusok is. Nekem főleg a kosaras van a bögyömben. Ez a pali minden reggel elrobog a házunk elött. A hangszórója kétszer akkora, mint a furgonja. A rozoga háromkerekűn 3 méter magasan állnak a kosarak. Egyszer esküszöm veszek tőle egyet, de a leg-legalsót választom majd. Órákig kell majd visszapakolnia mindent, hadd szenvedjen.

 *

A faluban van egy suli is. Én szeretem nézni ahogy jönnek egy csomagban a lurkók. Mindegyiken fehér ing, fekete szoknya vagy nadrág, fehér zokni, fekete cipő. Akik nem a faluban laknak vagy sulibusszal vagy mopeddel jönnek. A legtöbb robogón 3-4 kislány is ül. Fekete hajuk, fekete szoknyájuk versenyt lobog a szélben. És senki sem kiabál, senki sem nyávog, csendesen, kuncogva vonulnak be a főkapun. Bezzeg annak idején mi Budapesten! Ott aztán mi már kora reggel össze-vissza vertük egymást.

Az iskolakapun van egy fatábla, rajta ismertető. „Infomation! Every Moonday English learning.“

Hát akkor, jó minden, holnap beiratkozom.

Bandukolok két falu között, jobbról semmi, balról még nagyobb semmi. Ezért már sok thai bolondnak tartott. Thaiföldön azt a szót, hogy sétálni vagy vándorolni nem ismerik. Ha két percig valahová gyalog kell menniük akkor már zsörtölődnek. Ha pl. szólok a feleségem unokahúgának, hogy ugyan hozzon már két üveg sört a boltból, akkor azzal nincs is baj. Kituszkolja a robogót a garázsból, felpattan rá két barátnőjével együtt - hiszen olyan messzi útra nem szabad csak egyedül vállalkozni - és meg sem állnak a legtávolabbi üzletig. Ami kb. 20 méterre van. Ott szépen beteszik a söröcskét egy plasztikzacskóba, azt egy nagyobba, azt meg a magukkal cipelt szatyorba. Berúgják a motort, és hip-hop már meg is érkeztek. Nem semmi.

Szóval, azért ha lehet, én mindenhová talpalok. Szerintem ha valaki szeretne egy tájat, vidéket igazán megismerni, akkor a legnagyobb sebesség csak egy gyalogosé lehet. Én mindig remélem, talán találok kígyót, békát, tücsköt, bogarat. És valóban, pont a fele úton egyszer csak szemben állok két gyönyörű vízibivallyal. Bámulok rájuk, bámulnak vissza. Az egyik lehajtja földig a fejét, farka elkezd csapkodni. Kezdek azon gondolkodni, hogy mikor cseréltem alsógatyát. Egy traktoros bácsi már messziről integet, menjek visszafelé. Na, jól van, hallgatok rá, minek is vitatkoznék ilyen rekkenő hőségben. Este látom megint a bikákat, egy kislány terelgeti őket hazafelé. Békésen kocognak utána. Hogy micsoda? Ezektől a jámbor jószágoktól ijedtem meg? Ki mer ilyet mondani? Ugyan kérem, taktikai visszavonulás volt, úgyis otthon felejtettem a pipámat.

Éhes vagyok, mondom a feleségemnek, menjünk be a városba kajálni. Nagyon örül az ötletnek, valójában szeretne két barátnőjével találkozni. Ők tudnak egy jó kis helyet ahol kitűnő kaja van. „Biztos?“ „Biztos.“ Már messziről látom és gyanakodom, hogy ahová megyünk, ott valami nem stimmel. Egy benzinkút mellett egy pici kávézó, alig négy asztal fér meg benne. De minden feltűnően tiszta, ízlésesen berendezve, dekorálva. Persze kaja sehol semmi. Kezd farang módra gőzölögni a fejem. A lányok vidáman traccsolnak, én meg azon gondolkodom, hogy mit rendeljek, mert a kártyából semmit sem értek. Rábízom a lányokra a döntést. Desszert lesz és dinnyelé, nyugtatgatnak. Na pont ez hiányzott. Várunk türelmesen, 20 percet, sehol semmi. Amikor végre megjelenik a pincérfiú, megértem miért. Négy tálacskát tesz az asztalra, különböző desszertek kókuszkrémmel. Az egyik krémben, mint a piramis, apró mangó golyók állnak, egy művészet ahogy összepakolták. A többiben ananász, dinnye meg mit tudom én. Megkóstolom mindet. Wow! Hát ez tényleg pompás. A dinnyelé az pedig egy hatalmas meglepetés. Én nem tudom hogyan csinálták, mit kevertek bele, de én életemben ilyen jót még sosem ittam. Rendelek rögtön még egyet. Kicsit leenged a fejem. Amikor elmegyünk, a benzinkút oldalon felfedezek egy kerti éttermet. Moo-krata, vagyis főzőcskéznek, sütögetnek minden asztalon. Ez egy óriási kaja. Egy kerek edényben egyszerre lehet parázson különböző húsokat, tengeri gyümölcsöket parázson grillezni és zöldségeket, levest főzni. Természetesen már minden asztal foglalt. Na, most veszem elő a bugylibicskámat és vágok eret magamon.

Ebben a pici városban minden van, hotel, bank, piac, rendőrség, orvos, vásáros, butikos, bérelhető mopedek, sőt még egy 7/11 is. Én szeretem ezeket a boltokat. Itt a legfontosabb napi szükségletek mellett még nagyon sok minden kapható. Lehet melegen reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Kávézni, teázni, fagyizni. Sört venni. Lehet képeslapot feladni, pénzt felvenni, átutalni, repülőjegyet kifizetni. Egy mérlegen ellenőrizni asszonykánk túlsúlyát. A lépcsőre leülni és bámészkodni. De a legfontosabb, van szemetes kosaruk. Nem egyértelmű Thaiföldön.

A 7/11-hez tartozik egy macska is. Ez a cica állandóan itt ténfereg vagy kényelmesen a lépcsőn elterpeszkedve szundikál. Amikor először láttam a hátán feküdt, mind a négy talpa meredeken az égnek állt. Esküszöm azt hittem, hogy kilehelte a lelkét és múmia lett a forróságban belőle. Kíváncsian megpiszkáltam, hogy van-e benne még áram. Három méter magasra ugrott úgy megijedt tőlem. Én meg vele ugrottam meglepetésemben. Azóta barátok vagyunk. Néha veszek neki egy húsgombócot, ilyenkor hozzám simul és kedvesen doromból. Ha nem kap semmit akkor rám se fütyül. Tipikus thaiföldi cicus.

Ez a macska állandóan ki- és besétál a boltba. Ha nagyon melege van akkor bemegy, ha bent fázik akkor kijön. Néha lefekszik az ajtóba, feje kint, feneke bent. Látom rajta, nem nagyon érti, hogy miért fázik a popsija amikor a buksija megsül a forróságban. Az automata ajtó meg csukódik, nyílik, percenként tízszer, bim-bam. Senkit nem érdekel, senkit sem zavar. Laza egy csapat ez a thai.

Finom illatokat szimatolok, velünk szemben sütiket sütnek. Kíváncsian nézelődök, éppen gyúrják a tésztát és frissen nyomatják a forró olajba. Ez úgy nézz ki mint a lángos, csak a formája tégla alakú és féltenyérnyi nagyságú. „Megkóstolhatom?“ Kapok egy forróságot ajándékba, hát ez pont úgy ízlik mint a mi lángosunk. Rögtön rendelek 6 darabot, már vágják is ketté és kennék rá a különböző krémeket. Hohohoho, megállj! Én forrón kérem, frissen, és kérek sót és fokhagymát. Furcsán néznek rám, de megkapok mindent. Mennyei kaja. „Bolond ez a farang” - gondolják. „Nem tudjátok ti mi a jó“ - gondolom én.

Szemben ül velem két szép lány. Kedvesen vigyorognak rám. Eszembe jut, amit gyermekkoromban mindig hallottam, hogy az öregségnek mennyi előnye van. Most nem vagyok olyan biztos ebben. Az isaaniak etnikailag laoszi származásúak. Bőrük sötétebb mint a bangkoki lányoké, arcukat gyakran púderrel fehéritík. Amíg a farang lányok órákig a napon perzselik magukat, hogy szép barnák legyenek, addig Isaanban kerülik a napsütést, ők fehérek szeretnének lenni. Ami Európában sikkes, az Isaanban nem tetszetős. Néha nem értem a lányokat, mit is akarnak tulajdonképpen.

Ma tuk-tukkal megyünk haza. A tuk-tuk vidéken nem csak taxi, hanem főleg áruszállító. Néha úgy megpakolják, hogy a sofőr be sem fér. Ilyenkor tolni vagy húzni kell? Alkudozni sem kell velük mint Bangkokban, mindig 20 bath a falunkig. Mindig kap tőlem 50 bathot, mindenki elégedett. Alig várom, hogy kiüljek a verandára és hintázzak. Ma leszoktatom a kíváncsiskodó thaiokat akik állandóan engem bámulnak, az hét szentség. De erről később, a poszt végén.

Nem tagadom, én szeretem Isaant. Én szeretem ezt a viszonylag nyugodt, érintetlen világot, ahol még minden és mindenki természetes maradt. Errefelé nem sok farang fordul meg. A turisták 99%-a  csak fáradtan legyint ha Isaanra kerül a szó. Isaan? Nincs ott semmi. Nincs ennél nagyobb tévedés.

Isaan, nincs itt sömmi?

Alig 130 kilométerre Bangkoktól, Isaan kapujában terül el a Thaiföldön első, 1962-ben, megnyitott nemzeti parkja, Khao Yai, amely a világ természeti öröksége címmel büszkélkedhet. Nem véletlenül, faunája és flórája talán a leggazdagabb az egész országban. Főleg a még szabadon élő, de kipusztulás szélén álló emlősök menedékhelye. Itt még viszonylag zavartalanul élhetnek, többek között tigrisek, vízibikák, leopárdok, vadkutyák, medvék, majmok és még sorolhatnám. A legnagyobb szenzációt azonban az itt még valóban teljesen szabadon vándorló elefántcsordák jelentik. Ezek az elefántok azért néha kicsit hülyék, sőt sokszor nagyon hülyék. Főleg a „téli hónapokban“, amikor a lányok után futkosnak, de kosarat kapnak, szeretik a kíváncsiskodó turistákon kitölteni a bosszújukat. Ha éppen rosszkedvük van, szeretnek a főúton közlekedő autókra ferde szemmel nézni. Még attól sem rettennek vissza, hogy a kocsioldalakat megdöngessék, a tetőre ráfeküdjenek. Nem egy zörgő mopedest pedig már trombitálva végigkergettek az őserdőn. Ezek az aszfaltbetyárok még attól sem riadnak vissza, hogy a thaiföldi farmerek piacra száguldó, gyümölccsel és zöldséggel teli furgonját kirabolják. Ha megszimatolják a mindenféle finomsággal teli targoncát, szépen eléállnak és fenyegetően körbeveszik. Ilyenkor a szerencsétlen földműves keseregve tapasztalhatta, hogy az egész rakománya és vele az összes nyeresége, a trombitások gyomrába vándorolt. Szóval csak óvatosan, ha valaki arra jár.

Mor Hin Khao nem véletlenül kapta a thaiföldi Stonehenge becenevet. A chaiyaphumi Tat Ton nemzeti parkban, egy hegytetőn elterülő hatalmas, égnek meredező, több tucat, gyakran több mint 12 méter magas sziklatömbből álló terület valóban világszerte egyedülálló és meghökkentö. Az erősen menhírre emlékeztetö sziklákat nem emberkezek alkották, eredetük megmagyarázhatatlan. A közelben levő campingben aludni is lehet, ha valaki nem szeretne lemondani a káprázatos éjjeli csillagos égboltról. A parkba a belépés díjtalan.

Egy másik geológiai különlegesség Isaan keleti részén, a Mekong folyóban található. A Sam Phan Bok meglátogatása csak december és március között érdemes. Ezekben a hónapokban a víz magassága még nem túl magas és nem fedi be a Mekong legnagyobb sziklazátonyát. Ha kis túlzással is, de a thaiföldi Grand Canyonnak nevezik. Ez a sziget egy földtani csoda, a folyó itt a sziklákban egy elképesztő, elbüvölő, több összefüggő lyukból álló formákat faragott. Meglátogatása ingyenes, de csak csónakkal közelíthető meg.

A Pha Taem nemzeti park is Isaan keleti részén, nem messze a Mekong folyótól található. Isaan bölcsőjének is nevezik, mert már 16000 éves emberi települések nyomaira is bukkantak. Ami azonban többnyire idevonzza a látogatókat, azok a 3000-4000 éves sziklafestmények, amelyek összessége itt világszerte a legnagyobb. A 180 méter hosszú szakaszon kb. 300 sziklafestmény többek között elefántokról, halakról, kutyákról, de emberi formákról, kézlenyomatokról is mesélnek.

Akit még mindig érdekelnek ősrégi maradványok, azoknak Khon Kaen tartományban a Phu Wiang nemzeti parkot ajánlom. Itt ástak ki egy dinoszaurusz maradványt, amelyet Phuwiangosaurus Sirindhornae névre kereszteltek. Egy hercegnő, a királyi család tagja tiszteletére. A szinte teljesen épségben maradt csontváz 15 méteres, növényevő ősállat volt, sehol máshol a világon nem találtak hasonlót. De a parkban, további ásatások után, feltártak több tucat más ösleletet is, többek között Tyrannosaurust, hosszúnyakú dinókat és még sok mást. Eddig több mint 60, 150000 éves lábnyomot is felfedeztek, egy közelben lévő barlangban (Red Palm) pedig ősrégi sziklafestményeket. A több részből álló parkba szabad a látogatás, egy dinómúzeum kerekíti ki a látványosságokat.

Nem kell Kambodzsába utazni, hogy khmer templomokat megcsodáljunk, van Isaanban is bőven, ha természetesen nem is olyan gigantikusak mint az Angkor Wat. A legnagyobb a Prasat Hin Phimai a Nakhon Ratchasima tartományban. A templom egy félszigeten lett a 11. században felépítve, a Mae Nam Mun (folyó) szinte teljesen körbemossa. Korábban egy nyílegyenes úttal Angkorral is össze volt kötve. Hin Primai talán a legjelentösebb és legjobb állapotban levö Thaiföldön. A templom komplexum 1030x565 méteres és teljes joggal a kambodzsai Angkorhoz mérhető.

Egy másik nagyon jelentős templomegyüttes, a Phanom Rung, a Surin tartományban, is szoros kapcsolatban állt az Angkorral. A szenthely egy kialudt vulkándombon látogatható meg, ha valaki nagyon szeret lépcsőt mászni. A 10.-ik századból származó komplexum egy miniatűr kiadása a világhírű kambodzsai nemzeti szimbólumnak. Itt évente négyszer egy káprázatos fényjátékot is megcsodálhatunk. A galériában található 15 boltív ilyenkor napkeltekor, illetve nagynyugtakor fogócskát játszik a napsugarakkal. A továbbiakban meg kell említenem, hogy a thaiföldiek szerint elég gyakran itt egy szellem szédeleg, sőt tüzet is okád. Hogy mennyire komoly a dolog erröl még Josh Gates és dokumentumfilmeket gyártó csoportja is beszámolt. Sőt, állítólag létezik a szellemről egy videófilm is.

Udon Thanitól kb. 50 kilométerre fekszik egy meglepően tiszta, ápolt falú, Ban Chiang, Isaan egyetlen helye amelyet világörökség címmel tüntettek ki. A település közepén megtalálható múzeumban meg is tudjuk miért. Az első pillanatban talán nem éppen túl látványos kiállítás szinte „csupán“ agyagkorsókból, edényekből, kerámiákból áll, eltekintve néhány csontváztól, bronzszerszámtól. Ès mégis, ha figyelmesen figyelünk, felfedezhetünk a kerámiákon nagyon finom rajzolatokat, ábrázolásokat, festményeket amelyeket eddig csak az ókori Mezopotámiából ismertek. A kiállítás tárgyai 4000-5000 évesek. Minden jel arra mutat, hogy itt az emberiség egyik legrégebbi, állandó települése létezett.

Ha már Ban Chiangban vagyunk ne felejtsük el a közelben levö Wat Santiwanaram-ot meglátogatni. Érdekessége, Thaiföld egyetlen lótusztemploma. A hófehér, kb. 20 méter magas széles és magas szentély 24 lótuszlevélből van formázva és egy tó közepén, mint egy ékes vízinövény „úszik“. Az eredeti ötlet Indiából származik. Belül a falakat gyönyörű festmények és egy hófehér Buddha szobor díszíti.

Apropó lótuszvirág. Udon Thani és Khon Kaen között fekszik, a Travel und Leisure utazási folyóirat választása szerint, a világ egyik legkülönösebb tava, a Red Lotus See. A kitüntetésben semmi túlzás nincs. A tóban novembertől februárig több tízezer vízililiom nyílik. Azon most ne vesszünk össze, hogy a vörös és lilás virágok valójában nem lótuszok hanem tavirózsák. Itt nem egy békaúsztató pocsolyáról beszélünk, hanem egy több mint 10 kilométer hosszú virágtengerről. A tó közepén egy pici szigeten felépített tökmag templomhoz csónakkal vagy hajóval lehet eljutni. Egy ideális hely szerelmünknek a kezét megkérni. Milyen romantikus! De figyelem, menjünk kora reggel, mert a virágok csak délelőtt, 10-11 óráig vannak kinyílva.

A thaiföldiek nagyon szeretnek mulatni és képesek minden hülyeséget kitalálni. Az egyik legérdekesebb isaani fesztivál a májusban több helyen is megrendezett Bun Bang Fai. Az első nap, mindig péntek, még csak a hagyományos evés, ivás, vedelés, zenebona, táncolás van a programon. A második napon megkezdődik a legjobb táncosok, muzsikások, a legszebb ünnepi szekerek, fogatok felvonulása és versenye. A harmadik napon kerül sor az ünnepség fénypontjára, a saját készítésű rakéták lövöldözésére. Cél, ki tudja szétlőni a holdat. És valóban, a gyakran több mint 10 méteres és 100 kiló puskaporral megtöltött interkontinentális petárdák gyakran több kilométer magasba is felrepülnek. A verseny különböző kategóriákban lehetséges, kis bomba, közepes bomba és óriási bomba. De nem csak az elért magasságot pontozzák, hanem fontos az is, hogy milyen szép füstcsíkot húzz maga után. Az sem lényegtelen az értékelésnél, hogy melyik rakétás csoport lő le kevesebb kíváncsiskodót. Az egyik legjelentősebb Bun Bang Fai Yasothon városában, május közepén kerül megrendezésre.

Egy másik jelentős ünnepség Nong Khai tartományban, a Mekong partján, mindig októberben, telihold éjszakán vonzza a kíváncsiskodók ezreit. Nem véletlenül. Az itt látható misztikus, természeti jelenség a világon egyedülálló. A „Naga tűzgömbök“, amelyek direkt a Mekong folyóból kirepülnek, kb ping pong labda nagyságúak és gyakran több száz méter magasba szállnak. Színük káprázóan sárgás, vöröses. Az isaani néphit szerint ezek a fényes tűzgolyók a híres kígyóistenség, Phaya Naga elvarázsolt tojásai. A csoda évszázadok óta dokumentálva van, ezért a magyarázat, hogy a laoszi katonaság a Mekong másik oldalán bohóckodik és sutyi tűzijátékkal a turistákat szédíti, nem igazán állja meg a helyét. Egy másik feltevés szerint az iszapban összegyűlt metángáz pukkadozik és röpköd vidáman a magasba. Azt, hogy miért éppen októberben és akkor is éppen teliholdkor, még nem tudta senki hitelesen bebizonyítani. Erich von Däniken, a sosem kifáradó doktor, professzor, doktor ufológus szerint ezek a jelenségek feltehetően földönkívüliek.

Ha valaki kicsodálkozta magát és egy kis városi füstre vágyakozik az feltétlenül látogassa meg a Mekong partján elterülő Nong Khai városát is. Nem tagadom, ez a tündéri város a kedvenceim közé tartozik. A városnézést általában a francia negyedben kezdem, ahol az egyik kedves kávézóban rögtön benyomatok egy jó tejeskávét croissant-tal. Utána elbaktatok a Mekong parti sétányra, ahol minden szombaton nagyvásár van. Ha éppen hétköznap van akkor sem kell unatkozni, arról gondoskodik az indokínai piac. A folyóparti sétány, az utóbbi években erősen modernizálva, szépítve lett, egyenesen az első thaiföldi-laoszi barátság hídhoz vezet. Aki nem unja még a piacokat akkor itt is nézelődhet, böngészhet. A határ Laosz felé két ananászos zsák között van, ahol egy fabódéban ásítozó határőr unottan a pecséteket nyomogatja.

Nong Khai város legnagyobb nevezetessége, (a fentebb említett Naga tűzgömbök mellett) Sala Kaeo Ku park, ahol fantasztikus, misztikus szobrok vannak kiállítva. Aki itt egy 2 méter balra, két lépés jobbra, középen 2 szobor és vízipálma parkra gondol, az messze jár az igazságtól. Egy laoszi, Bunleua nevezetű művész itt egy hatalmasat alkotott. A több tucat, gyakran több mint 20 méteres szobrok Buddha életéről és legendáiról mesélnek. A meghökkentően bizarr park „ikertestvére“ a Mekong másik oldalán, Laoszban található.

Ugyancsak Nong Khai tartományban van a Sky Walk, egy teljesen átlátszó kilátó. Az U formájú hídról pompás kilátás nyilik a Mekongra és a hegyekre. Egy magasabb domd tetején, egy templom területén található, belépés minden nap délután fél ötig.

Kifáradtunk a sok utazásban, de jó lenne egy kis pihenés, napozás, vízbe csobbanás. Semmi akadálya, mehetünk Pattayára. Micsoda? Hiszen Pattaya nem is Isaanban van. Gondolod te. Na jó, a kicsit nagyképűen Pattaya 2-nek kinevezett falucska csak egy Hüvelyk Matyi utánzata a tengerparti névrokonának, sőt ha őszinték akarunk lenni, akkor még annyi sem. De Pattayának Pattaya, és lehet enni, inni, fürödni is.

Khon Kaentöl alig egy órányi kocsikázásra fekszik Isaan egyik legnagyobb mesterséges víztárolója, az Ubol Ratana. Aki errefelé gurul az autójával már messziről láthatja, hogy itt tényleg nincsen sömmi. Itt minden van, ami nincs. Ok, a duzzasztógát impozáns, 35 méter magas és majdnem 900 méter hosszú, ingyenesen megtekinthető. Itt vannak úszó éttermek is, ahol egy 4-5 órás csónakázás közben pompásan lehet halakat ebédelni. De különben jobbról, balról, elölről, hátulról csak egy nagy pusztaság. Na, de majd a faluban, Pattaya 2-ben! Ott biztos lesznek bárok, lányok, minden bájok! Én nem tudom ki találta ki ezt a nevet ennek a falunak, de szerintem az illető egy bohócot reggelizett. Itt engem minden inkább egy tanyai világra emlékeztet, mint egy zenebonás szórakozó helyre. Azért találunk egy tucat álmos éttermet, annak is a fele be van zárva. Lesétálunk a strandra, leheveredünk egy nyugágyra. Odapattan mellénk egy pincérfiú, mit szeretnénk enni. Halat kérünk és papaya salátát. „Ok!“, mondja, felpattan a mopedjára és elrobog. Csak nézek, hová? Jön egy lány, kérdezi , mit innánk. Esküszöm arra gondolok, hogy ha most vizet kérek akkor beugrik a tóba és elcsónakázik. Óvatosan sört rendelek, kupak le, pukk-pukk, söröcske be, gluk-gluk. 20 perc múlva száguld a motoros pincér visszafelé, fején egy tálca a kajánkkal. Na ilyent sem láttam még soha, motoros ételfelszolgálás. Már ezért érdemes volt idejönni.

Én teljesen megértem, ha a Thaiföldre érkezők elsősorban nem Isaanba, hanem főleg először Bangkokba, Krabira, Phuketre utaznak. Isaan turisztikailag elhanyagolt, elismerem vannak látványosabb, érdekesek területek, városok, tengerpartok is az országban. És mégis, szerintem a legtöbb felkapott helyen a látogató sohasem találja meg az eredeti, igazi thaiföldi hangulatot, Pattayán, Phuketen, Samuin meg pláne nem. Ha valaki Isaanba ellátogat, ott egy egészen más világ vár rá. Bár valamennyi látványosság busszal vagy vonattal is elérhető, de nem mindig könnyű és gyakran sok időbe is telik. Ilyenkor kapóra jön egy túra ahová a csoportot célszerűen a legtöbb látványosságra elszállítják, rendezik a szállásukat és étrendjüket. Főleg Bangkokban sok utazási iroda szervez ilyen 3-4 napos kirándulásokat. Én nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretem az ilyen időre és helyre szokott, merev és tömeges programokat. Bangkok Charlie is vezet évek óta kirándulásokat Isaanba, ismeri is mint a tenyerét. A túrák nagy előnye, hogy csoportjai mindig kicsik és a különleges igényekhez, kívánságokhoz jobban alkalmazkodik. Egy ilyen 3-4 napos túra Isaan látványosságaihoz olyan, mint a forró kakaóra a tejszínhab. Ha valakit tényleg érdekel a valóságos, érintetlen, vendégszerető thaiföldi életmód és kultúra - amelyek már a turista központokban szinte kihaltak - annak valóban ajánlanék Charlieval egy rövid kiruccanást Isaanba.

Mert akármilyen érdekes Bangkok, akármilyen gyönyörűek a tengerparti részek a szigetekkel, Thaiföld valódi szépsége valójában az örökké mosolygó, kedves, szeretetméltó lakosaiból áll.

Ülök a verandán és hintázok. Egyik szemem balra néz, a másik jobbra néz. Várom az állandóan köszöngetőket, bámulókat. Kezemben egy furkósbot, mellettem egy papírtábla, angolul, thaiul.

„Farang kukucskálás 10 baht, farang fotózás 20 baht.“ Előttem egy szalmakalap.

Az első áldozatom éppen Ben barátom. Kedvesen üdvözöl, már mutatom is szigorúan a felhívást és a kalapot. Először még tiltakozik, de amikor meglengetem a buzogányom illedelmesen perkál. És megint jönnek sorban a falusiak. „Jó napot. Jó napot. Honnan jött? Farang?“ Könyörtelen vagyok, mindenkitől szedem a mozipénzt. Ma már nem lesz gondom kifizetni a sörömet.

Másnap már mindenki messze elkerülte még a tájékomat is. Végre csend és nyugalom. Jöhet a söröcske.

Egy traktoros robog el előttem. Illedelmesen megemeli kalapját, „Hallo! Farang?“

Hogy az a jó...... Holnap kiszögelek egy behajtani tilos táblát.

Köszönöm a figyelmeteket és maradjatok egészségesek

K. Amery