December 5. jeles nap a thai naptárban is, ez ugyanis a király születésnapja. Készülnek rá Bangkokban is hetek óta, áruházakon és közintézményeken egyaránt ott vannak a király óriás méretű képei, a feliratok thaiul és angolul egyaránt kívánják a hosszú életet és a jó egészséget. Szükség is van a jókívánságokra, az idei, a 80. születésnap előtt ugyanis majd egy hónapra eltűnt a nyilvánosság elől a király. Betegeskedett korábban is, de most alaposan megijedt mindenki. A hírek akadozva jöttek, kisebb agyvérzésről, bénulásról szóltak. Ezrek és tízezrek vonultak a kórház elé imádkozni, gyertyákkal, képekkel, zászlókkal, az alkalmi vendégkönyvben pedig gyűltek az aláírások és jókívánságok. Már egészen vad pletykák keringtek az országban, amikor végre újra megjelent a király a nyilvánosság előtt. Fáradtnak látszott, tolókocsin érkezett, de a hálaadó buddhista szertartásokat már a kocsiból felállva maga végezte. A pletykáknak vége lett, a fontos, hogy a király él és egészséges!
A kórházból való távozáskor meglepetéssel is szolgált, ugyanis rózsaszín inget és zakót viselt. A királyi szín hagyományosan a sárga, ugyanis a király hétfőn született, s ehhez a naphoz Thaiföldön a sárga szín kötődik. Ezért sárga színű a királyság lobogója, címere, ezért visel mindenki sárga inget hétfőnként, no meg sokan azért a hét többi napjain is. A rózsaszínre is akad azért magyarázat, a király ugyanis a nyúl évében született, márpedig a hiedelem szerint az ebben a jegyben születettek számára jó egészséget és szerencsés jövőt a rózsaszín hozhat. A piacokon eddig csak sárga királyi címeres pólót lehetett kapni, ezt követően a varrodák rögtön elkezdték ontani a rózsaszín trikókat, de nem győzik kielégíteni az igényeket.
Amikor ezeket a sorokat gépelem, éppen a királyi beszéd megy a tévében. Bhumibol Adulyadej nagyon ritkán szokott a nyilvánosság előtt szerepelni, egy évben talán 2-3 alkalommal szólal meg. Ezek is általában tévébeszédek, amelyeket a palotában rögzítenek, nagyobb közönség nélkül. Ez a mostani azonban más alkalom, tele a terem közönséggel, széksorokban a kormány és a különféle kormányzati vezetők. Korábban mindig halkan, rekedten beszélt, nagyon visszafogottan. Most - talán a pletykákat is cáfolandó -, kifejezetten erőt és egészséget mutatva beszél. Határozottan, időnként a kezével gesztikulál is. Bosszúsággal kevert szomorúsággal beszél arról, hogy a jelenlegi nem túl szerencsés időszak Thaiföld életében, a gazdasági mutatók az elmúlt esztendőben sokat romlottak, a turisták és a befektetők pedig elmaradozóban vannak, s jön egy rövid világpolitikai elemzés is. Felemeli a szavát a szegények mellett, feddést kapnak az érzéketlen gazdag thai üzletemberek. A 80. születésnapot cáfolandóan észjárása friss, beszéde határozott, egy-két finom humor is elhangzik. Sokkal egészségesebbnek, erősebbnek látszik, mint amikor elhagyta a kórházat. A beszéd végén kedvenc kutyáját pórázon vezetve – utcáról befogadott kóbor eb! -, lassan, mindössze egy bot segítségével megy ki a teremből, hogy beszálljon egy golfautószerűségbe, ezzel viszik körbe a király palota kertjében, ahol ezrek várják már hosszú idő óta.
A thai király holnap lesz 80. esztendős, IX. Ráma néven 61 esztendeje került a trónra. Ő a világ leghosszabb ideje uralkodó királya. Alkotmányos monarchia lévén hatalma jelképes, ám erkölcsi tekintélye megkérőjelezhetetlen ebben az országban. Megnyugtató volt látni a tévében a beszédet, mert tényleg nehéz idők jönnek még Thaiföldre, s mindenki tudja, a király idős, ha meghal, akkor jöhet csak igazán a neheze. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor csak annyit, hogy a királyi családban nagyon nem látszik jelenleg hasonló kvalitású utánpótlás. Éppen ezért is Long Live The King!
