Ez rosszabb, mint Afganisztán, komolyan – mondja Artúr, aki bár orosznak született, de Amerikában nőtt fel, így meglepetésre azonos szinten van kettőnk orosz tudása, немножко, vágjuk rá egyszerre. A helyzet pedig messze nem vidám, a Rama IV sugárút egyik mellékutcájában vagyunk, a legbiztatóbb jel az épület sarkánál puskával kezében őrködő két katona, az idősebbik felfelé emelt mutatóujjal jelzi, hogy ügyesek vagyunk, amiért a fal mellé lapulva guggolunk. Mindkettőnkön bukósisak van, ez a mostani bangkoki zavargásokban már az alapvető öltözék része a gyalogosoknál is a veszélyesebb körzetekben. Márpedig a Rama IV sugárút mellett vagyunk, közvetlenül a Lumpini park mellett, a járdán idefele nagyot léptem, egy hatalmas vérfoltot igyekeztem kikerülni. Alig fél órája lehetett egy összecsapás a katonák és a kormányellenes tüntetők között, később egy környéken ácsorgó taxisofőr készségesen megmutatja közvetlen a lövés után készített telefonos videóját a fejlövésről, nem egy szívderítő látvány, ha valakinek erős a gyomra és kíváncsi, akkor az Index galériában is megtalálja a képet.

Jelen pillanatban éppen csend van, az amúgy Bangkok egyik ütőerének számító Rama IV sugárút egyik oldalát már lezárták a katonák. A sarkon homokzsákokból bunkert építettek, mögötte figyelnek, hangosan kiabálnak minden közeledő gyalogosra, motorosra, hogy azonnal álljanak meg és forduljanak vissza. A mellékutcából éppen egy motoros hajtana ki, látszólag nincs tisztában a helyzettel, egyre jobban kiabálnak neki, már attól tartok, jönnek a lövések, de ekkor váratlanabb dolog történik. A sugárúton egy Yamaha Fino motor teljes sebességgel belerobog a szögesdrót akadályba, természetesen elesik a motoros, a zöld karszalag miatt már messziről látszik, egy újságíró az áldozat. A sarokról a két katona, egymást fedezve kirohan a sugárútra, kiszedik az éles pengék közül a motort és a vezetőt, nagy mázli, senki sem sérült meg.

Artúr mutatja a mobilját, benne Seh Daeng telefonszáma. Mondja, ő is éppen ott volt, amikor a renegát tábornokot a piros erőd közepén lelőtték. Keserűen jegyzi meg, nem is fotózott, volt már ezer képe róla, minek csináljon újat. Seh Daeng katonai egyenruhájában napi rendszerességgel felbukkant minden este fele a vörös barikádok mögött, hogy ellenőrizze a tüntetők védelmi vonalait. Egyesek szerint ez a rutin lett a veszte. Éppen külföldi tévéseknek nyilatkozott, amikor lelőtték. Az újságíró később döbbenten mesélte, hogy szinte a feje fölött érkezett a lövedék. Sniper. Mesterlövész. Vagy orvlövész. Attól függ, honnan nézzük.

A mellékutcába bekóvályog később két német újságíró, elég sajátos jelenségek. Az alacsony kövér nő, meg a hatalmas nagydarab férfi - talpig fehérben! - úgy sétál a vállára vetett fényképezőgéppel, mintha csak a berlini korzón lennének, miközben az utca második oldalán a keskeny betonperem mellett lapulnak a katonák a fegyverekkel. Az egyik idősebb parancsnok kiabál is, hogy húzódjanak le a szélre, mert orvlövészek lehetnek a környéken, lézeres irányzékkal, ezért nem merik a katonák sem kidugni az orrukat.

Egy jókora sarokkal van feljebb a mostanára inkább hírhedt, mint híres Silom út, hallunk néhány gránátrobbanást, majd válaszul puskalövéseket – egy biztos, amikor jön a géppisztolysorozat, arról nehezen hihető, hogy gumilövedék volna, vagy levegőbe leadott figyelmeztető lövés. A legdermesztőbb, hogy a Rama IV sugárútnak csak a fele van lezárva, Silom felől rendszeresen felbukkan egy-egy taxi, tuk-tuk, vagy motoros – a katonák pedig minden alkalommal éberen figyelnek, ujjak a ravaszon.

Bangkok a háborús zóna. De ez rosszabb mint Afganisztán, magyarázza Artúr, mert itt nem lehet tudni, hogy kik és honnan és milyen irányból fognak lőni. Észreveszek éni is egy furcsaságot és felhívom Artúr figyelmét rá. A másik oldalon a katonai pickup mellett 6-8 katona ül a sötétben, kezükben puskával. Az első puskás alak azonban különbözik a többitől. Nincs rajta katonai egyenruha! Farmer és csíkos póló, miközben egy puskával a kezében jön megy, időnként kimegy a sugárúton lévő csoporthoz, aztán visszajön. Egy civil. Vagy egy civilnek öltözött katona. Furcsa.

Elfogyott a víz, venni kéne, s bár alig este 10-11, a környéken nincs nyitva semmi. Azaz mégis, kicsivel feljebb néhány mentős áll egy félig lezárt roló előtt, a 7 Elevenből sikerül  vizet venni. Jön két újabb érdekes figura, katonai nadrágban, terepszínű pólóban, az idősebb meséli, hogy a vizes kocsival érkezett, de a Lumpini park sarkánál - a Suam Lum éjszakai bazárral szemben – a tüntetők elvették a kocsiját. Először nem esik le a tantusz, de amikor kigyalogolok a sarokra, akkor jövök rá, hogy nem egyszerű vizes kocsi ez, hanem egy katonai vízágyú. A kerekei természetesen már le is vannak eresztve. Csütörtök este van, itt a Thaiföld - Belgium elnevezésű felüljáró körzetében több száz fős tömeg ácsorog. Kormányellenes tüntetők, nem kétséges, de ez a terület kívül esik a vörös barikádok zónáján. Leginkább figyelnek, hogy mi történik a környéken. Most például egymás után tucatnyi mentőautó érkezik és száguld tovább. Logikusan gondolom, hogy már megint egy összecsapás áldozataiért, de nem. A valóság sokkal meglepőbb: az egyik vörös barikádot őrző biztonságiakat mérgezték meg állítólag. Valaki vizet osztott nekik, aki ivott, az vagy elaludt, vagy összeesett.

A Lumpini park sarka csütörtök este még csak izzott a feszültségtől, péntekre aztán lángra is lobbant. Addigra a vízágyút teljesen kibelezték, a csövet leszerelték és ezekből kezdték tűzijátékrakétákkal lőni a katonákat. Akik természetesen harci alakzatba fejlődtek és elindultak megtisztítani a térséget a tüntetőkből. Ebből alakult ki aztán a éjszakai bazár és a Lumpini thai box stadion közelében a nap egyik legkomolyabb összecsapása. A piros ingesek autógumikba raktak molotov koktélokat és ezeket gurították az egyenruhások felé. A mellékelt fotók thai fórumokból, twittekből valók. Az egyik képen a háttérben látható nagy kör alakú épület, nos az a Lumpini stadion. A másikon pedig éppen egy lövést kapott tüntetőt visz el a mentőautó a csődület közepéről.

Péntekre Bangkok belvárosa gyakorlatilag úgy háborús zónává változott, hogy a katonaság csak körülzárta a tüntetőket és nem hatolt be a vörös barikádok mögé. Ennek ellenére összeszámolni sem tudtam, hogy hány M-79-es gránát becsapódásról hallottam a hírekben – főleg a katonák irányába mentek a lövések -, a tévéhíradókban pedig vég nélkül utcán menetelő és tüzelő katonákat lehet látni. A Silom road és a Lumpini park mellett Pratunam is csatatérré változott, a magyarok körében is jólismert Indra és a Baiyoke hotel szomszédságában is zajlottak a harcok, bomba robbant késő este az Indránál, betörve az üvegeket. Volt még egy eltérített tűzoltó autó, valamint egy felgyújtott rendőrségi busz. A kormányzat közölte, hogy a hadműveleti területen a szemétszállítást felfüggesztik és a nyilvános WC buszokat is megpróbálják kivonni, nehogy a tüntetők ezeket a teherautókat is felhasználják. A buszjáratok már tegnap óta elkerülik a környéket, pénteken a skytraint is leállították kora délután biztonsági okokból. Három riporter is megsérült, köztük egy kanadai tudósító. Valami robbant a Ratchaprasong kereszteződésben felállított színpad mögött is, ahol a piros ingesek táboroznak. A nap mérlege péntek estére 7 halott és több mint 100 sebesült, de sajnos azt kell mondanom, hogy hátra van még az éjszaka.

Csütörtök este amúgy a vízágyúk szemrevételezése után elindultam a Silom út fele, természetesen nem a sugárúton, csak úgy hátulról, a biztonságosabb módon megközelítve. Nem volt egyszerű feladat, mert a Soi Conventet is lezárták a katonát, végül Patpong irányából érkezve egy majdnem néptelen Silom utat találtam, a Skytrain állomás után ugyanis a katonák lezárták azt teljesen. A blokádnál kisebb csődületet veszek észre, közelebb megyek. Középen egy motoros – a képen bal oldalon fehér pólóban, szemüvegben -, a katonák ellenőrzik az ülést alatti rekeszt, nézik az igazolványokat, miközben a helybeli thaiok egyre hangosabban kiabálnak.

Az egyik felém fordulva magyarázza: piros inges! A lincshangulat miatt arrébb is viszik a motorost, két egyenruhás kíséri, a motorját pedig egy harmadik katona vezeti. Néhány helybeli azért követi őket, nem kéne, mert alig néhány pillanat múlva azt látom, hogy nem bírják türtőztetni magukat, egyikük behúz egyet a motorosnak. Ököllel, arcba. A katonák vetnek véget az incidensnek, mindenkit visszaparancsolnak a barikádok mögé.

Ennyi izgalom után hazafelé veszem az irányt. Nem könnyű, mert az MBK melletti út is lezárva, a rendőr egykedvűen mondja, a Rama IV egyik fele nyitva, menjek arra. Mondom, ahol a gránátok röpködnek, meg a katonák figyelnek puskával a homokzsákok mögül? Ezt a kalandtúrát inkább kihagyom. Megyek körbe, körbe, ahogy újabb és újabb lezárt kereszteződéseket találok. Ám az ostromgyűrű nem tökéletes, egyszer csak azon kapon magam, hogy a főszínpad irányába robogok. Az új Petchaburi úton aztán jobbra fordulok, figyelek mindenfele, mert ez itt most a piros inges tüntetők területe. Integet valaki veszettül zseblámpával az út közepén. Megállok, nem rendőr, hanem a tüntetőkhöz tartozó biztonsági őr, mindenkit elküld a főútról, mondja, nem biztonságos, mert korábban a katonák lőttek rájuk.

Na mondom, a nagy izgalmakra már csak egy hamburgert szeretnék, irány a közelben lévő Soi Nana sarka. Nem, nem McDonalds, nem eszünk ilyen szemetet. Van ott egy 24 órás Burger King, az pont jó lesz nekem. A Sukhumvit út, a Soi 3 és Soi 4 kereszteződése amúgy a legbizarrabb helyek egyike szerintem Bangkokban. Az egyik sarok, az full fekete. Úgy értem, hogy ez a Bangkokban ideiglenesen állomásozó négerek székhelye – Afrikából érkeznek főleg, tevékenységük pedig könnyen kitalálható. A szemben lévő sarkon van az arab negyed, amely annyira arab, hogy ha valakit bekötött szemmel a közepébe lepottyantanánk, simán azt hihetné, ez itt most Egyiptom. A harmadik sarok pedig a Soi Nana, mondjuk így vigalmi negyed, gogó bárokkal, könnyűvérű thai lányokkal és ügyfeleikkel. Szóval ebben a kereszteződésben azért az ember egy idő után nem lepődik meg már semmin, azon se, ha épp háromféle tömeg ácsorog a sarkon, a taxik pedig hatalmas dugóban próbálnak araszolni és dudálni. Kanyarodok balra, fékezek a Burger King előtt, a dolgozók kint állnak. Ez azért gyanús. Mondom, hamburgert ennék, mire furcsán néznek rám és mondják, bocsi, de zárunk. 24 órás üzlet, miért? Mutogatnak a kereszteződés felé, majd látom, hoppá, két tűz között vagyunk. A Nana kereszteződésében nem csupán dugó van, de ott áll a piros ingesekkel szimpatizáló erősen csőcselékre emlékeztető tömeg, a benzinkút előtt néhány katona zárja le az utat, de jön már jobbról futva az erősítés. Lehúzódok a Krung Thai Bank épülete elé, továbbmenni úgysem tudom, nézem a katonai hadműveletet. A tömeg tényleg csőcselék, mert egy darabig megy a dudálás meg kiabálás, de aztán elkezdenek üvegeket hajigálni. Az utat teljes szélességében lezáró katonák ezt puskával a kézben figyelik, olyan jó fél óráig. Időnként előbukkan egy vízágyú is, de nem használják végül – szigorúan személyes véleményem szerint a Songkran országában egy vízágyú teljesen haszontalan eszköz fegyelmezésre, tömegoszlatásra.

Végül a sorfal előtt alig 1-2 méterrel hatalmas detonáció, a biztonsági őrökkel együtt húzódok vissza a bank parkjába. A katonák és szétrebbennek az útról, fedezéket keresnek, majd kisvártatva elindulnak a tömeg fele puskával a kézben. Szórványos lövések, vélelmezhetően gumilövedékek, majd a végén néhány könnygázgránát. Csodálkozva nézek körbe, alig 10 perc múlva – a hatalmas dugónak és a tömeg se híre, se hamva. Nem is értem, hova tűntek, főleg az autók! Mindenesetre a katonák mennek tovább, már a Soi 5 magasságában járnak, városi harc, utcáról utcára hódítják vissza a területet. A kihalt Bangkok, az éjszakai fényekkel, katonákkal – az ember egyfolytában úgy érzi, ez nem lehet valóság, csak valami film, vagy elborultabb számítógépes játék. De nem, nem az, sajnos.