Bár nem Thaiföld, de azért a térségben történt és azért a thaiokat is megrázta az eset, ez volt a főhír mindenhol. Hétfőn este több csatornán is élőben közvetítették a manilai túszdráma végkifejletét. A NewsAsia teljesen élesben adta, míg a BBC azért beletett egy 10 másodperces késleltetést, a várható véresebb jelenetek miatt gondolom. A hírt gondolom a legtöbben ismerik, bár ahogy láttam a magyar sajtóban, a Fülöp-szigetek túl messzire fekszik, elég röviden elintézték a dolgot – ezért is bátorkodom most elővenni itt én. Na meg azért, mert a túszszabadító akciót a manilai kommandósok a szó szoros értelmében elbaltázták, s talán ezért is lett a végeredmény 8 halálos áldozat – de menjünk sorban.

A túszdráma hétfőn délelőtt kezdődött, amikor Manilában Rolando Mendoza, egy ex-rendőr eltérített, vagy pontosabban elfoglalt egy Hong Kong-i turistákat szállító buszt, akik épp az utolsó napjukat töltötték itt. A katonai egyenruhába öltözött, M-16-os géppisztollyal felfegyverzett rendőr 22 Hong Kong-i turistát és 3 filippínó túszt ejtett. A rendőrt 2008-ban fegyelmivel bocsátották el, alig egy hónapja volt a nyugdíjig, amit így elvesztett. A buszeltérítő a hatóságoktól azt követelte, hogy helyezzék vissza az állásába. Az alkudozás egész nap folyt, volt túsztárgyaló, a túszejtő kért és kapott élelmet, valamint üzemanyagot, hogy a tűző napon álló busz motorja és légkondicionálója működni tudjon. A túszejtő a követeléseiről és a helyzetről úgy próbált mindenkit tájékoztatni, hogy az elfüggönyzött busz több ablakára is papírlapokat ragasztott, ezeken sorolta fel, hogy mit akar és hogy mi a határidő. Estére mire besötétedett 9 túszt el is engedett, valamint az utazási iroda két filippin alkalmazottját. A manilai rendőrség kommandósai már napközben is felsorakoztak, a busztól távolabb, a túszejtő folyamatosan fenyegetőzött, hogy ne jöjjenek közelebb, mert fegyvert fog használni.

A rémült utasok több mint 11 órája ültek a buszon, amikor az esti sötétben a rendőrök megkezdték az akciójukat. A tévékben ezeket a perceket közvetítték élőben. A kommandósok közelebb húzódtak a buszhoz, hosszúnyelű kalapácsokkal törtek be néhány ablakot és az első ajtót, valamint a hátsó ajtót kinyitva, pajzsokat használva próbálták lerohanni a buszt. Azonban még a tévében is jól hallható volt a sortűz, amit a busz belsejéből adott le a túszejtő. A géppisztolysorozat hosszú vonalat rajzolt a turistabusz ablakára, körülbelül az utasok fejmagasságában! A rendőrök azonnal visszavonultak. Lassan teltek a percek ezután, a rendőrök látszatra elég tétován lapultak a busz elejénél és hátuljánál. A buszból körülbelül negyedóra múlva füst kezdett gomolyogni. Jó jel (?), könnygáz. Majd a tévében is jól láthatóan egy emberi test zuhant ki félig a bejárati ajtón – ekkor még nem lehetett tudni, hogy kicsoda, az egyik utas, vagy a túszejtő. De igen, valóban a túszejtő volt, akit a könnygáz kényszerített az első ajtóhoz, itt pedig egy rendőrségi mesterlövész kilőtte. A drámának ezzel még nem lett vége, ugyanis nem lehetett tudni, mi van valójában a buszban. A túszok élnek, halnak-e. A mentést megkezdték a rendőrök, a hátsó ajtóban megjelent az első túlélő turista, ám a buszt mindössze négyen hagyták el saját lábon. A többieket hozni kellett.

A túszok közül azonban többen meghaltak, volt aki már a buszon, volt aki később a kórházban, kedd délután 8 halottról beszéltek, de az egyik sérült még mindig kritikus állapotban van. Hong Kongban nemzeti gyászt rendeltek el augusztus 25-re, a helyi kormányzat hivatalos lobogója fél árbocon, s a Fülöp-szigeteken is gyásznap lesz a holnapi.

Azonban nemcsak a túszejtés keltett döbbenetet. Ma már egyre többen beszélnek arról, hogy a manilai rendőrök nem megfelelő felkészültsége volt a tragédia oka. S többek között ez az ok, amiért én is ezt a posztot írom. De itt van néhány fénykép, melyek tényleg beszélnek helyettem. Már a tévét nézve is azt lehetett érezni, hogy a „kommandósok” határozatlanok, nincs kiforrott tervük. Ez a kalapácsos próbálkozás valami hajmeresztő, ráadásul olyan szedett-vedett a csapat, hogy a több rendőrről még a golyóálló mellény is hiányzik.

A következő képen a délutáni események láthatók, amikor a túsztárgyaló alkudozott a túszejtővel. Számomra azért is volt a megdöbbentő a tévében ezt nézni, mert tökéletesen látszott, hogy a túszejtő keze üres, nyakában lóg a gépfegyver, miközben ott áll előtte a két ember, a rendőrségtől. Miért nem rántották le azonnal a buszról és teperték le a földre? Megmagyarázhatatlan. A második fotót mostanában azért mutogatják, hogy ekkor kellett volna lelőni a túszejtőt, amikor ilyen tisztán integetett, s akkor nem lett volna ennyi áldozat.

Na de a következő kép sem igényel különösebb kommentárt. Vezetékes telefont húz a túsztárgyaló a buszhoz, hogy a kommunikációs lehetőségeket biztosítsa!

Az ember Ázsiában toleránssá válik sok dolog iránt, hajlamos elnézni sokféle egzotikusan fejletlen dolgot, néha esetleg elmormolja a fogai között, hogy ugyan, harmadik világ. De ez a manilai túszdráma és az elbaltázott kommandós akció azért sok határon túl megy. Nem vagyok biztos, hogy az egyszeri turistának miért érdemes imádkoznia, hogy ne legyen túszejtés, vagy ne jöjjenek inkább a rendőrök.

(Fotók: NewsAsia, teljes galéria itt tekinthető meg, de vannak igen véres képek!)