Mindig megfogadom magamnak, hogy kihagyom a thai tömegfesztiválokat, mert ahol fél Bangkok ott van, az alsó hangon is 3 millió embert jelent. Szombaton azonban megszegtem a magamnak felállított szabályt, a kíváncsiságom erősebb volt és elmentem a Wat Sakethez, az évente megrendezett templomi vásárt megnézni. Loy Krathong idején a templomokat amúgy sajátos vásárok veszik körbe, magyarul ezeket búcsúként ismerjük leginkább. Itt van mindig egy kis vidámpark, eszem-iszom helyek, na meg persze árusok, bóvli Gucci táskától a 14 napos nyúlkölyökig minden kapható itt. A bangkoki búcsúk legnagyobbika és leghíresebb verziója pedig a Wat Saket, vagyis sokak körében inkább Arany Hegy néven ismert templom mellett tekinthető meg, ahol egy hétig hömpölyög  a tömeg, ez most nem üres retorikai fordulat, lásd első mondat, 3 millió ember.

A Ratchadamnoen Avenuet szokták bangkoki Champs-Élysées néven is emlegetni. A hasonlat nem biceg, mert valóban ez a thai főváros központi útja, ráadásul ilyenkor decemberhez közeledve gyönyörűen ki is világítják. Az ünnepre kiöltözött főút az első fotón.

A Wat Saket innen csak egy ugrás, mondjuk rendes normál napon 10-15 perc séta, de most a búcsú idején a templomkertig eljutni, legalább egy órás békés küzdelem a tömegben, ahol a hídon csak araszolva, egyik talpunkat közvetlen a másik elé téve, manólépésben lehet haladni. Szerencsés a farang, mert magassági fölényének köszönhetően legalább ellát a fejek fölött és friss levegőhöz jut, derékmagasságban sokkal zordabb élmény a tömeg. Az Arany hegy lábát körbeöleli a búcsú, a lehető legklasszikusabb verziót lehet itt látni, az egész engem egy retro mozira emlékeztet, kb. az ötvenes évek Amerikájában lehettek hasonló utazó vidámparkok.

Van természetesen óriáskerék, rikító neonokkal látványosság téve. Nem olyan hatalmas, csak mondjuk így, thai méretű. Bár a kalickákat elnézve, úgy tűnik, mintha még a thaioknál is egy mérettel kisebbekre szánták volna. Romantikusnak kevéssé nevezhető a ketrecben kuporgás, bár kétségkívül mulatságos amikor egy idősebb farang hajtogatja be magát a vasak közé, az alkalomra bérelt thai lány pedig egykedvűen kuporodik be szembe vele.

A fő sláger kétségkívül a céllövölde, a bódék legalább egyharmada ezt a szórakozást kínálja, s akkor lehet, hogy még alulbecsültem őket. Több verzió is létezik, az egyik például a légpisztolyos, ahol egy generátor termeli a levegőt, a pisztolyokat pedig vékony műanyagcső köti össze. Maguk a fegyverek meglepően masszívak és hasonlítanak az igaziakra, 10 kicsi műanyag golyóért 10 bahtot kell fizetni és 5 méterre lőlapra lehet lőni. A másik nagy kategória a puskás céllövöldék, ahol nem ám a Magyarországon megszokott ólomgolyós légpuskákra kell gondolni. Dehogy. Ezek valódi dugós puskák. Komolyan. A fotókon látszik a lényeg szerintem, a puskacső végén lévő műanyag dugót lövi ki. Nincsen pálcákra tűzött műanyag csontváz, se műbőr cowboy kalap, helyettük a Móka Mikiből ismert Furfangos Frigyes Mesterre emlékeztető figurákra lehet lőni , ha egy leesik, akkor az a miénk. Gyanús amúgy, hogy egy részüket odaragasztották, mert próbálkozik Bangkok Charlie is keményen, de van, hogy visszapattan a golyó a báburól. Szégyenben azért nem maradok, 20 bahtért kapok 10 lövést, végül 3 bábut sikerül szépen begyűjteni. A mellékelt fotókon azért jól látszik, hogy néhányan egészen speciális technikákat bevetve próbálnak jobb eredményt elérni. Van még egy céllövölde, ahol nyeremény nincs, csak az élmény, viszont kétségkívül szórakoztató. Különféle színű korongokra lehet lőni, aztán beindulnak a táncoló és éneklő dobozok, vagy egy hatalmas majombábú kezd fel alá járni, imádkozásra emelt karokkal. Ugye mondtam, a retro hangulat.

S ha valakit ez még nem emlékeztetne a régi időkre, akkor van egy újabb bizonyítékom: a szörnyűség show. Nem tudom, miként fordítják magyarra, hogyan szokták használni, angolul leginkább freak show-ként néven terjedt el a műfaj jó száz éve. Igazi vásári szórakozás kategória, amikor a titokzatos sátrak előtt a kikiáltó arra biztatja az embereket, hogy csak tessék, tessék benézni, mert odabent látható a kis hableány, vagy a kétfejű nő, vagy a gyerek két fejjel, három lábbal és három kézzel. Pontosan ezeket sorolja itt is a kikiáltó thaiul, a belépő mindössze 10 baht, ennyit megkockáztatunk. Kezdem a végéről, a fal mellett van egy sor hatalmas dunsztos üveg, ezekben mindenféle genetikai torzszülöttek láthatók, a thaiok félelemmel vegyes borzongással nézik formalinban ázó formátlanságokat. Én vetek rájuk egy pillantást, aztán úgy döntök, ezek biztos nem igaziak, mindenesetre nem a gusztusomnak valók, így a sátor másik felét veszem irányba. Itt látható a búcsú legnagyobb arca, a szörnyshowmester, aki egy szót sem szól, csak rendkívül szigorú arckifejezéssel húzza el mindig a három függöny egyikét. Hogy aztán a közönség hátrahőhököljön és lássa a csodát és/vagy borzalmat. A gyerek, akinek nincs teste csak feje! Hogy lehet ez! Vagy a lány, akinek nincs lába egy sem, ellenben két felsőteste és két feje van! Ó, döbbenet! Döbbennék én is, ha nem látnám, hogy kicsit piszkos a tükör és a trükk elég átlátszó. Azért az átszúrt karú férfi egészen hatásos.

Aztán, ha az ember kiszórakozta és kirettegte magát, felkapaszkodhat az Arany Hegyre – ez egy mesterséges domb -, ahol buddhista hagyományok szerint imádkozhat, adakozhat, no meg vethet egy kilátást az éjszakai Bangkokra. Jobb innen, mint az óriáskerék tetejéről.

Távozás közben újra át kell törni a vásáron, a nagy nézelődés közben pedig felfedezek egy igazi ritkaságot. Khom Loit árulnak! Nem, ez nem kaja, de thai specialitás, bár inkább Chiang Mai környékén ismerik és használják. Égi lámpás, mondjuk talán így magyarul. Megörülök neki, rögtön veszek is kettőt belőle, mert Bangkokban ez nem annyira elterjedt. Remek lesz majd a Loy Krathongon égnek ereszteni őket, kis szerencsével nem gyújtok fel egyetlen felhőkarcolót/templomot/benzinkútat sem. Hát, így utólag, kalandosra sikeredett a Khom Loi kísérlet, de ez már egy újabb történet, majd holnap elmesélem.

A teljes galéria a thai búcsúról nagy méretben itt tekinthető meg.