A férfi úgy áll a Pratunam hajó állomás feletti hídon, mint aki éppen vizelni készül az alant lévő csatornába. Mögötte turistaáradat a keskeny járdán, felismerhetetlenségig mocskos farmeringjében pedig a víz felé fordulva takarja a mozdulatait, vajon miben sántikálhat. Lassan esik le a tantusz. Régi ismerős, itt ül minden nap a hídon, szájában műanyag poharat tartva kéreget. Koszos ingjének mindkét ujja tőben megcsomózva mutatja: nincsen keze, ezért szorítja a fogaival a poharat. Most dél körül járhat, a műszak nem kezdődött el számára, a 2-es buszon ülve látom, mit csinál, üvegből önti a vizet és kezet most. Merthogy a látszat csal, a kéznélküli koldus teljesen egészséges, mindkét keze megvan, tökéletesen használható. Korábban sokszor töprengtem rajta, ha a szájával tartja a poharat, hogyan teszi el később a pénzt. A műszak végét soha nem vártam meg, szemérmességem nagyobb a kíváncsiságnál, így fotót sem készítettem róla. Lehet, hogy ezt még pótolom.