Van abban valami jó, ha az ember nem frissíti túl gyakran a blogját. Tegnap este a televízióban még elégedetten nyilatkozott Thaksin Shinawatra miniszterelnök. A választás előtt megígérte, ha nem kapja meg az 50 %-ot, akkor távozik. A tévében így magabiztosan mondhatta, megvan az 50 százalék, nincs miért mennie. Ma azonban meglepő fordulat következett, miután a királynál járt audiencián. Bejelentette, hogy az új parlament megalakulása után nem fogadja el a miniszterelnöki felkérést, távozik. A közvélemény szerint a király bírhatta jobb belátásra a korábbi telco milliárdosból lett politikust. Az ellenzék lelkesen üdvözölte a döntést, azért nem maradéktalanul elégedettek, nem örülnek, hogy megmarad még egy darabig az ügyvezetőnek a miniszterelnök. Thaksin udvariasan hozzátette még, reméli, ezzel a lépéssel megkönnyíti az ország népének az ünneplést, merthogy Thaiföldön nagy-nagy eseményre készülnek: júniusban lesz 60 éve, hogy trónra lépett őfelsége King Bhumibol Adulyadej.

Thaksin Shinawatra volt Thaiföld első demokratikusan újraválasztott miniszterelnöke, populista pártja 14 hónapja - a már akkor is széles körben terjedő korrupciós vádak ellenére - földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. A Thai Rak Thai 374 parlamenti képviselői helyet szerzett az 500-ból. Alig egy évvel választás után januárban masszív hadjárat kezdődött a miniszterelnök ellen, amikor kiderült - a korábban általa, később családja által birtokolt - a Shin Corporationben meglévő 49%-os részesedést eladták egy szingapúri, állam befektető cégnek, a Temasek Holdingsnak. Az ügylettel a Thaksin család közel két milliárd dollárt (!) keresett. Két szépséghibája volt az ügyletnek: sikerült az adózást elkerülniük a bevétel után, a másik pedig hogy a nemzeti büszkeségnek számító telekommunikációs mammutcéget egy másik államnak adták el. Az anti-Thaksin rally vezetője Sondhi Limthongkul egyébként szintén milliárdos (bár jóval szegényebb, természetesen), médiamogul, korábban pedig Thaksin üzlettársa és barátja. A mellékelt fotó csalóka, a miniszterelnök nem nagyon szerette a kritikus sajtót. A választás előtti utolsó napon néhányat ütögetett az egyik bangkoki gyakorló golfpályán, ami természetesen kampányeseménnyé vált. Egy ütés és 50 kamera. Majd a nyilatkozat végén megragadta az egyik kamerát, s ő kezdte filmezni a fotósokat és a tévéseket. Most megvagytok végre, gondolhatta. Szerintem ekkor elkészült az egyik jövő évi thai Pulitzer-díjas fotó is.

Ilyen előzmények után már nem is olyan érdekes, de azért elmesélem, hogy zajlik a szavazatok számálása Dél-Kelet Ázsia ezen részében. Kisebbfajta show műsor. Nagy előszeretettel rendezik tornacsarnokokban, ahol a küzdőtéren felállítanak 20-30 fehér táblát, előtte egy-egy asztallal, asztalonként 4-5 katonával. Az asztalra felhelyezik az urnát, egy katona kivesz egy szavazólapot, felmutatja a nézőtéren fagylaltozó közönségnek, egy katona a fehér táblára behúzza a strigulát, egy katona tölti a jegyzőkönyvet, egy katona pedig felügyeli a többi munkáját. Néhány helyen a nyilvánosságot és a biztonságot azzal is súlyosbítják, hogy számláló csapatonként még egy ipari kamerát is felállítanak, ami rögzíti a katonai alakulat tevékenykedését. Kit tudja, hátha olvassa ezt a blogot néhány otthoni lelkes szakértő, s a következő magyar választásokon mi is szegényebbek lehetünk egy csalási mítosszal - s gazdagabbak egy újfajta reality show-val.