Amikor megláttam a tankokat a tévében, eldöntöttem, nekem is kell ilyen fotó. Itt vagyok Bangkokban, a legújabbkori thai történelem kellős közepében, nézzünk körül, mi történt a metropolisban. Az utcák meglepően csendesek, laza óra alatt körbe lehet futni a belvárost, katonák és béke mindenhol. Némi nehézségek után pedig a tankos fotó is összejön.

 

De lássuk először, mi is történt valójában!

 

 

Lassan tisztul a kép Thaiföldön. A katonai puccsot a hadsereg főparancsnoka Sonthi Boonyarataglin követte el, s alig néhány óra alatt békésen lezajlott a hatalomátvétel. A hadsereg tankjai és gépkocsijai gyorsan elfoglalták a kedd esti esőben Bangkok stratégiai pontjait. Jelenleg a Közigazgatás Reform Tanácsa nevű szervezet jelenti be az intézkedéseket a blokkolt televíziókban, a tanácsot a hadsereg és a rendőrség magas rangú vezetői alkotják. Tévéadás nincs, csak időnként jelenik meg egy-egy közlemény, a tanács statáriumot vezetett be, felfüggesztette az 1997-es alkotmányt, a kormányt, a parlamentet és az alkotmánybíróságot. Velős bejelentesékbül kiderül, azért kényszerültek a katonai puccsra, mert nem tűrhették, hogy a Thaksin kormányzatnak köszönhetően óriási mértékben elharapódott a korrupció és sosem látott megosztottság lett úrrá az országon. A katonai vezetés természetesen hűséget esküdött a királynak, ezért jelezték a további lépésekről egyeztetni kívánnak az uralkodóval. A 20. századi thai történelemben nem akkora újdonság a puccs, közel fél évszázadig tábornokok irányították az országot. Az utolsó államcsínyt 1991-ben követték el, ám akkor a lakossági felháborodás véres utcai összecsapásokban csúcsosodott ki, ezért most a Közigazgatási Reform Tanácsa külön ki is emelte: ideiglenesen ragadták magukhoz a hatalmat, amilyen gyorsan csak lehet, igyekeznek azt visszaadni a népnek. Csütörtökre munkaszüneti napot hirdettek az állami dolgozóknak, reggel 9 órára pedig berendelték a katonai főhadiszállásra az állami vállalatok vezetőit, magas rangú köztisztviselőket, hogy "to learn about the new policy," de ugyanide várják a nagyköveteket, is akiket szeretnének tájékoztatni és megnyugtatni a kialakult helyzetről.

 

A hírek summázása után éjjel kettőkor úgy döntöttem, nézzük meg kint a terepen mi látszik a valóságból. Kijárási tilalom nincs, könnyen fogok taxit, turistának álcázom magam, irány Patpong. A Rama IV. sugárúton közelítek, erre van a TV3 székháza is, lassítunk – tankok ugyan nincsenek, de géppisztolyos katonák őrzik a bejáratot. Az utcán csak elvétve látni néhány utcai éttermet, karaoke bárt, mondja is a taxis, a szórakozóhelyek többsége bezárt este tízkor, amikor a tévékből eltűnt az adás. Bangkok meglepően csendes, nyoma sincs a megszokott forgalomnak, alig néhány autó, az utcákról is eltűntek az emberek. Nehéz eldönteni, miért tűntek el az emberek, mekkora része van ebben az órák óta szemerkélő esőnek, s mekkora az államcsínynek.

 

Úgy látszik, stratégiailag nem túl fontos környéken lakom, mert Patpongig mindössze egyetlen felüljáró alatt látok egy katonai Hummert az őrködő egyenruhásokkal. Éppen zárórára érkezem a turisták számára népszerű vigalmi negyedbe, kérdezősködöm, minden a megszokott napi menetrend szerint zajlott, korai záróra nélkül. Sőt, a két szokásos későn záró sarki diszkó is teljes hangerőn üzemel, igaz vendégből keveseb, az egyik hely szinte üres. Eltűntek a turisták. A beerbarok között ballagva az összes képernyőn a tanács kék közleménye világít, a farangok mintha egy fokkal csendesebben söröznének.

 

Irány váltok, gyerünk a kormányzati negyedbe, hiszen ott őrködnek a tankok. Taxist nehezen fogok, de kiderül, mégsem járok szerencsével. Az első harckocsi láttán továbbhúz a kereszteződésben, nem akar megállni, visz inkább egy kört a Sanam Luangon – nagy a csend és béke -, végül jobbnak látom a Khao San Roadon megválni tőle. Éjjel három fele jár, a sarki rendőrőrs előtt a szokásosnál többen vannak, de egyébként semmi különös. Pedig a turisták ezen az estén nem jártak jól, tudom meg, itt ugyanis 10 órakor lehúzták a rolót. Találok végre egy belevaló tuktukost, aki szintén kíváncsi a tankokra. A kormányzati negyedet és a kiemelt épületeket ugyan körülzárták, de ez mindössze annyit jelent, hogy kocsival nem lehet behajtani. A kordon előtt megállunk majd tovább ballagunk. A kereszteződésben két harckocsi és két Hummer, alig kéttucatnyi katonával. Az ágyú csövére sárga szalag kötve, jelezve: ők a királyt szolgálják. Bár a géppisztoly mindegyiküknél kézközelben van, barátságosan mosolyognak, közben látom, hogy sárga trikós thaiok fényképezik egymást a tankok mellett állva. Akkor nekem is lesz fotóm! Engedélyt kérek, természetesen nem probléma. Nehézséget csak a sötét jelent, mert azért éjjel háromkor nem túl fotogén az én kis kompakt kamerámnak az olívazöld harckocsi a sötét Bangkokban.

 

Hazafele indulva teszek egy újabb kört, a Sukhumvit úton az utcai éttermek üzemelnek, bár csak gyenge félházzal. A Petchaburi út fele kanyarodok, megnézve mi lehet a kormánypárt, a Thai Rak Thai székházánál. Hát jelentem, semmi! Még katonák se, mindössze egyetlen biztonsági őr álldogál kint. Hirtelen ötlettől vezérelve betérek még egy titkos diszkóba – a kormányzat által szigorúan megkövetelt éjjel 1 órai záróra miatt nem könnyű szórakozóhelyet találni ilyen későn -, meglepetésemre nyitva. No persze, a belváros félreeső sikátorában üzemelő klub tulajdonosa állítólag az egyik rendőrfőnök. Most mindössze annyi a különbség, hogy a bejárat mellett két rendőrtiszt beszélget, a máskor zsúfolt teremben csak lötyög a közönség, a tévéképernyők pedig sötéten ásítanak. Minek, ha úgysincs bennük ma éjszaka adás.