Döbbenten meredtem csütörtökön a thai tévé tudósítására, nemcsak azért, mert errefelé azért ritkán szoktak helikopterről élőben tudósítani, de Bangkok egyik legforgalmasabb kereszteződése, a szinte állandó dugót jelentő Victory Monument tökéletesen üres volt. A legalább nyolc sávos körforgalomban nincs egyetlen autó, busz, vagy tuk-tuk sem, ugyanis a kormány ellen tüntető piros ingesek taxikkal elállták az összes bejáratot. Nemsokára megérkezik a gyalogos sereg, néhány megafonnal felszerelt teherautó kíséretében és most már valóban megszállás alá kerül a főtér. A piros ingesek a bangkoki belváros több fontos kereszteződését blokád alá vonták csütörtökön, a légifelvételeken pedig jól látszik, ahogy a 6-8 sávos főutak, felüljárók és gyorsforgalmi utak egymás után megtelnek, végeláthatatlan kocsisorok állnak mindenhol. A hadművelet sikerült, Bangkok megbénult. A Pattayán közben a nemzetközi ASEAN konferenciára készülődő Abhisit Vejjajiva thai miniszterelnököt katonai helikopter hozza vissza a fővárosba egy rendkívüli tévébeszédre. Nincs szükség szerinte rendkívüli állapot kihirdetésére, nem mond le a piros ingesek követelése ellenére sem, egészen különleges megoldást talált a helyzetre: mivel Bangkok megbénult, rendkívüli munkaszüneti napot hirdet péntekre, így az országnak hat napos ünnepe lesz a jövő heti Songkran, a thai újév miatt. A jövő-menő miniszterelnököt a szokásos öltönyös kormányőrökön kívül erős katonai gyűrű védi, meglepő módon egyenruhások tartják távol az újságírókat. Nem véletlenül választották a hétvégi ASEAN találkozóra a pattayai Royal Cliff Resortot sem, a közelben lévő katonai U-Tapao reptérről a küldöttségek zavartalanul eljuthatnak a szállodába, a helyszíntől pedig jelenleg is több ezer mozgósított katona igyekszik távol tartani a piros ingeseket.

Bár a nagykövetségi ajánlásokban szerepel, hogy a külföldiek ha csak tehetik, tartsák távol magukat a tüntetésektől, csütörtök este azért tettem egy körutat a városban, mert azért mégiscsak más a thai történelem, mondjuk úgy első kézből. A hírek szerint blokádba vont Sukhumvit úton kezdek, ahol szintén érzékeny pontot találtak: a Sukhumvit út és a Rama IV. kereszteződését. A szokásos bangkoki forgalmat itt általában kamionok szokták még dúsítani, de most este teljesen kihalt a kétszer három sávos út, a rendőrök a Prakhanong előtt, később már On-nutnál igyekeznek kétségbeesetten a mellékutcákba terelni a forgalmat. A nevezetes csomópontot mintegy 2-300 piros inges szállta meg, akik a megafonos autóról hallgatják a szónokot, majd kórusban ismételgetik, hogy Abhisit takarodj. Deja-vu, alig fél éve ugyanezt hallottam, a másik oldalon álló miniszterelnök nevével, igaz, akkor a tömeg nem piros, hanem sárga inget viselt. De megvan most is minden kellék, műanyag kereplők, fejpántok, no meg kétnyelvű transzparansek, hogy a külföldi is értse.

A tökéletesen üres Sukhumvit úton húzok befele motorral a városba, földöntúli dolog ez Bangkokban. Az artéria tökéletesen elzárva, csak az Asoke kereszteződése után bukkannak fel nagyobb számban autók. A Victory Monumentet veszem célba, a híres csomópontot autóval meg sem lehet közelíteni, mert pár száz méterrel ott áll a piros ingesek egyszerű blokádja: néhány taxi, valamint a hotelek bejárójánál is látható szimpla kerekes kordon. Az autók kivétel nélkül a mellékutcába veszik az irány, én viszont mennék egyenesen előre, nincs is gond, a hatalmas staff feliratú passt viselő piros inges tüntető vezér szívélyesen mosolyog. Ritka látvány a farang errefelé most. Átvillan azért, remélem, nem az értékes túsznak örülnek.

Éjjel két óra van, a körforgalom előtt lezárom a motort, a téren mindenfele piros inges tüntetők, nagy részük alszik a földre leterített gyékényeken. Tele van velük körben minden buszmegálló. A tömeg kitartóbb része az óriáskivetítőn nézi a vezérszónokokat, akik a Government House előtti színpadon adják egymásnak a mikrofont. A leglelkesebb része a tömegnek pedig egy csomóban táncolva járja körbe a teret, szól az isaani morlam, a helyi rockzene. Kezdem magam úgy érezni, mint néger CIA ügynök a szibériai favágók között, kábé ennyire feltűnő az egyetlen fekete pólós farang a rengeteg piros inges thai között. A táncoló tömeg mellett azonban felbukkan még egy külföldi, egy német újságíró, fényképezőgéppel a nyakában. Hosszú ideje itt él már Bangkokban, végigtudósította az összes tüntetést. Kifejezetten aggódik, azt mondja a pirosakkal nincs gond, mert mint tudjuk az isaani ember alapvetően kedélyes és barátságos típus. Napközben is csinált már néhány képet a Victory Monument szélénél, ekkor viszont döbbenten hallgatta, amint mellette néhány 50 év körüli thai, vélhetően sárga ingesek, elképesztő gyűlölettel sziszegtek a tömegre. Márpedig szerinte nem beszélnek a levegőbe. Hinnem kell neki, ott volt korábban minden összecsapásnál, egy ízben rendőrök védték meg a sárgáktól. A német srác lemondón ingatja a fejét, szerinte nem lehet jó vége ennek a tüntetősdinek, s határozottan polgárháborút vizionál. Őszintén tamáskodom, kívánom ne legyen igaza. Útravalóul figyelmeztet, szerinte lesz ma éjszaka még valami.

Túlzásba viszi, gondolom magamban természetesen, teszek még egy kört a téren a piros ingesek között, felmérem az alkalmi bolt kínálatát, fejpánt, póló, kereplő, megvan minden kellék.Önkéntelen összehasonlítás a tavalyi sárga tüntetésekkel, Thaksin képen vannak itt is, ott is, csak amíg tavaly a letartóztatását követelték a feliratok, addig most olyanokat olvasok, hogy "adják vissza a miniszterelnökünket". A német újságíró figyelmeztetésére gondolva még egy különbség szembeötlik, a pirosak blokádja jobbára taxikból áll, csenevész kordonokból, a biztonsági őreik szemlátomást jobban értenek az iváshoz és a tánchoz, mint a harchoz. Ezzel szemben egy éve a sárgák körül kőkemény biztonsági alakulat működött, akik husángokkal és baseball ütőkkel járőröztek. A tüntetésre érkezőket megmotozták, a barrikádjaik pedig tényleg profin voltak megépítve, olyan katonai szögesdróthálókat használtak, melyeket kötve hiszem, hogy kertészeti boltokban árulnak.

A felüljáró jó lesz még néhány képre búcsúzóul gondolom, ahol a thai sajtó különítménybe botlok. Az egyik operatőr a korlátnak dőlve alszik, a riporter viszont virraszt mellette. Ébren kell lenni, nehogy lemaradjak, ha kitör a balhé, jegyzi meg. Rövid idő alatt a második aggodalom, s jól emlékszem, korábban hány esetben robbant gránát a tömegben.

Hazafelé a Sukhumvit út kifele vezető szakaszán már kilométeres a dugó, a Rama IV kereszteződés továbbra is blokád alatt. A megafonos teherautó mellett táncol a maroknyi pirosinges, tőlük néhány méterre a Por-Tek-Tung alapítvány mentője áll. Baljós árnyak. One night in Bangkok, ahogy az ezerszer elcsépelt slágerben, de ez itt most egy nagyon más éjszaka.