Jóval több mint két éve ül thaiföldi börtönben a világ egyik leghíresebb/hírhedtebb fegyverkereskedője, Victor Bout. Nem ítélték el Thaiföldön, mindössze kiadatási őrizetben van, arra vár, hogy döntsenek a thai hatóságok, hogy kiadják-e az Amerikai Egyesült Államoknak. A sokadik bírósági határozat, az egyelőre végsőnek tűnő döntés jövő hétfőre várható. Nem tudom, hogy az angol bukiknál szerepel-e az esemény, de nem mernék mérget venni arra, hogy tényleg kiadják Amerikának. Az eddigi döntések mérlege 1:1, igaz, az egyik már magasabb szinten született, azonban úgy tűnik, hogy a fegyverkereskedővel Thaiföld törököt fogott. Kelepcébe került a két nagyhatalom, Oroszország és az USA között.

A fegyverkereskedőt még 2008 márciusában Bangkokban csalták kelepcébe amerikai ügynökök, akik a kolumbiai FARC marxista gerillacsoport tagjainak adták ki magukat és hatalmas fegyver rendelésről tárgyaltak. Thai rendőrök vették őrizetbe a bangkoki szállodában, a megtermett Victor Bout végig nagyon magabiztos és nyugodt volt. Az elmúlt két és fél év azért nem múlt el nyomtalanul, elég az első és a második képet összehasonlítani, az első az őrizetbe vétel idején készült, a második pedig az augusztusi bírósági tárgyalásnál. Ahogyan néhányan megjegyezték, a Nagy fogyás nevű reality show ázsiai fordulóját minden bizonnyal simán nyerné.

Az elmúlt évek alatt azért dolgozott a thai bíróság, ám a világ ezen táján sem gyorsabbak a hivatalos procedúrák. Az első fokú döntés nagy meglepetést keltett, ugyanis a várakozással ellentétben úgy döntött a bíró, hogy Victor Boutot nem adják ki, mert Thaiföldön nem követett el semmit, a FARC pedig Thaiföldön nem számít terrorszervezetnek. Amerikai részről nagy értetlenkedés fogadta a döntést, na meg villámgyors fellebbezés, Victor Bout tehát maradt a börtönben, narancssárga ruhában és vasláncokkal a lábán – az óvadékot esetében ugyanis folyamatosan elutasította a bíróság.

A másodfokú, jogerős döntés idén augusztus 20-án született meg, ebben megváltoztatták az első fokú határozatot, hogy mégis kiadják az Amerikai Egyesült Államoknak. Időközben ugyanis újabb vádakat terjesztett be az USA, pénzmosással és csalással is vádolt. Viszont az újabb vádak miatt a bíróság kitűzött még egy tárgyalást október elejére. Akkor augusztusban megint értetlenkedés fogadta a döntést, na nem azért, mert mégis ki akarják adni a fegyverkereskedőt, hanem ha igen, akkor miért kell várni még három hónapot. A netes fórumokban meg is indultak a találgatások, vajon milyen módon fog eltűnni a börtönből e három hónap alatt a fegyverkereskedő. Még ezek a találgatások körbe sem értek a bolygón, amikor jött egy újabb furcsa fejlemény, a thai hatóságok közölték, ha az USA ejti a vádakat, akkor nem kell három hónapot várni. Hoppá, hát itt valami történhetett! Így augusztus végén már arról kezdtek írni, hogy miként fogják több száz kommandóssal a reptérre szállítani Thaiföld első számú foglyát, a tévés stábok pedig tábort ütöttek a börtön előtt.

Mondom, valami történt a háttérben, az USA-nak pedig annyira sürgős volt a dolog, hogy azonnal különrepülőgépet küldtek Victor Boutért. A jet le is szállt a Don Muang reptéren – félig katonai, félig civil reptér -, itt látható a fotón. Ekkor már minden sajtó tényként közölte, másnap reggel a fegyverkereskedő elrepül Amerikába. Ekkor jött az újabb fordulat. Elnézést, ha nehéz követni, csak szeretném érzékeltetni, hogy milyen sakkjátszma folyik, még mindig. Szóval az amerikai kormánygép ott állt a bangkoki betonon, amikor az illetékesek úgy vélték, mégsem lehet gyorsítani, meg kell várni az októberi tárgyalást, szóval a gép üresen visszarepült.

Ahhoz nem kell nagy tehetség, hogy az ember arról fantáziáljon, vajon miféle hatalmas erők mozdulhattak meg a háttérben. Mind amerikai, mind orosz oldalról. A nemzetközi sajtó széles köre találgatott, amerikai részről több százmillió dollárra rúgó katonai támogatásról beszéltek – amúgy Thaiföld az USA egyik legszorosabb szövetségese itt a környéken -, de az oroszok sem maradtak el állítólag a licitben, volt szó ajándék tengeralattjáróról, olcsó olajról - gázcsap elzárással és fűtésmegvonással itt nem lehet ugye fenyegetni. Oroszország hivatalosan is megszólalt, hogy jó lenne, ha ez az orosz állampolgár minél gyorsabban visszatérhetne a szülőföldjére. Thaiföldi részről pedig rendszerint a külügyminiszter próbált nagyon kemény nyilatkozatokat adni, miszerint a thai törvényeket és az igazságszolgáltatást minden országnak tisztelnie kell.

Közben zajlottak tovább azért Thaiföldön a dolgok, néhány újabb váratlan fordulattal. Egy ellenzéki parlamenti képviselő nyilatkozatából kiderült, hogy a börtönben felkereste a fegyverkereskedőt az egyik kormánypárti képviselő, aki a miniszterelnök közeli segítőjeként mutatkozott be. Az ellenzéki politikus, egyébként jólismert piros inges szónok szerint az orosz fegyverkereskedőt felhasználva azt akarták bebizonyítani, hogy Thaksin megrendelésére is szállított volna fegyvereket. A piros ingeseknek, naná.

A választ maga a fegyverkereskedő felesége szolgáltatta, Alla Bout, aki kisvártatva nemzetközi sajtótájékoztatót hívott össze. Itt gyakorlatilag a férje által tollba mondott nyilatkozatot olvasta fel. Ennek az eleje nem volt meglepő, Victor Bout kerekperec tagadta, hogy neki életében bármi köze lett volna fegyver kereskedelemhez. Ő neki csak egyszerű mezei air cargo cége volt. Na persze. Viszont ami érdekes, hogy a feleség beszámolt erről a képviselői vizitről, ahol szerinte nemcsak Thaksinra kérdeztek rá - egyébként nem bizniszelt vele -, hanem feltették a kérdést: vajon mennyi KGB ügynök van jelenleg Thaiföldön és éppen mivel foglalkoznak? Ugye, furcsa kérdés. Nem is válaszolhatott rá mást Victor Bout, hogy neki aztán fogalma sincs, a kapcsolatai a szolgálattal régen megszakadtak. A feleség a tájékoztatón felmutatott még egy levelet is, amit amerikai szenátorok írtak a thai kormánynak, ebben a kiadatást sürgetik – ez volt a bizonyíték arra, hogy igenis politikai nyomást gyakorolnak az ügyben.

De kicsoda is Victor Bout? (www.victorbout.com) Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a bemutatást, ez itt a Bangkok Charlie jelenti, nem pedig az általam igen kedvelt és tisztelt konteo blog. Meg azt sem akarom mondani, hogy filmre kívánkozó életet élt, ugyanis szerintem ezt a filmet már nagyon sokan látták. Fegyvernepper (Lord of War) néven futott magyarul, a főszereplő Nicolas Cage volt. Állítólag nem is áll messze az igazságtól, amit ott láttunk. A világ egyik legnagyobb illegális fegyverkereskedője, aki Dél-Amerikától Afrikán át Afganisztánig minden csoportot ellátott fegyverrel, aki meg tudta fizetni. Arról volt híres, hogy mindenhova el bírta juttatni a szállítmányokat, bármilyen embargó is sújtsa a vidéket. Ez ugye az alap leírás, ami a legtöbb helyen megjelent róla.

Viszont mostanában kezdtek boncolgatni egy új vonalat, hogy ennyire élessé vált a helyzet. Egyre többen és több helyen írják, hogy túl nagyban űzte az ipart, kizárt, hogy ezt az orosz kormány tudta és közreműködése nélkül tehette. Vagy legalábbis a Kreml néhány nagyurának a bizalma kellett hozzá. A bangkoki elfogása idején az ál-FARC ügynököknek például 700-800 levegő-föld rakétát, 5000 AK-47-est és különféle légijárműveket kínált. Ez túl nagy és komoly mennyiség egy szabadúszó ügynöktől.

Többen a kapcsolatot is megtalálni véli, Igor Sechin személyében. A Kreml egyik legbefolyásosabb, mégis háttérbe húzódó személyéről van szó, emlegetik Putyin jobb kezeként, vagy éppen agyaként is. Victor Bout az 1980-as éveskben még Mozambikban szolgált együtt vele, egészen pontosan a beosztottja volt. Miket beszélek, hivatalosan Sechin az orosz diplomáciai és kereskedelmi kirendeltség tolmácsa volt, mindketten folyékonyan beszélnek amúgy franciául és portugálul - Bout meg még négy nyelven legalább. Természetesen több forrás megjegyzi, hogy ez azért igazából KGB szolgálat volt. Innen datálható a kapcsolat, ami az elemzők szerint mind a mai napig élhet, s egyúttal magyarázatot szolgáltathat arra, hogy miért akarja annyira az USA a fegyverkereskedőt – és Oroszország miért nem engedné.

Érdekes a mai lapokban megjelent rövid nyilatkozat Abhisit Vejjajiva, thai miniszterelnöktől. Megemlíti, hogy a jövő héten dönt ugyan a bíróság, de szinte biztos, hogy az utolsó szó a thai kormányé lesz - ez módosítja a korábbi thai álláspontot, mely szerint a thai független bíróság ítéletét mindenkinek el kell fogadni. Be is vallja a miniszterelnök, ez egy nagyon nehéz döntés, hiszen nem lehet egyszerre a két nagyhatalom kedvére dönteni.

Talán a sztorihoz csatlakozik, de ugyebár, ki tudhatja ezt biztosan: februárban történt, hogy a bangkoki reptéren fogtak egy illegális, 35 tonnás fegyverszállítmányt. A fehérorosz és kazah személyzetet viszont meglepően gyorsan elengedték. A történet bővebben itt.