Ha hétvége, akkor egy kis túrázás, hogy kimozduljon az ember a lakásból. Így Bangkok Charlie is gumicsizmát húzott vasárnap és kinézett a Chatuchak hétvégi piacra, mely a hírek szerint a legfrissebb árvíztől fenyegetett terület. A legutolsó blogbéli jelentkezéshez képest nem történtek nagy változások Bangkokban, az árvíz köszöni szépen megvan és lassú tempóban, napi 1-2 kilométer halad – a térképeken nézve fentről lefele. A múlt héten jelzetthez képest nem változott a belváros, a királyi palota és Khao San Road helyzete, ott továbbra is szárazság és nyugalom van, s a turisták sem tűntek el teljesen. Fontos szintén a tények miatt, hogy Bangkok nemzetközi reptere, a Suvarnabhumi is zavartalanul üzemel, ide érkeznek a nemzetközi járatok és most innen indul minden belföldi járat is.

A bangkoki árvíz nem a folyó felől közelít, hanem északról délre terjeszkedik, meglehetősen széles arcvonalban. Bangkok folyón túli része, Kelet-Bangkok helyzete nem túl bizalomgerjesztő, arra nincs olyan jól kiépített védmű- és csatornahálózat. Egy hete Pinkhlaóban jártam az ott éppen derékig-mellig érő árvízben, viszont a szakemberek szerint Kelet-Bangkokban arra kell számítani, hogy a teljes részt eléri az ár. Kritikus pontnak számít a Rama II útvonal, ugyanis ez a fő déli kijárat Bangkokból, próbálják védeni, ha nem sikerül, akkor alternatív módokat keresnek. Az alábbi rajzos térképen látszik, hogy miként fickándoznak a hatalmas kék bálnák, amelyek az árvíz lefolyását szemléltetik. Kelet-Bangkokban pedig ott vannak a napok és a vonalak, hogy milyen sebességgel vonult az ár.

A vasárnapi programom azonban ezúttal Bangkok északi része, egészen pontosan  Chatuchak kerület volt. Itt van a skytrain, a magas vasút egyik végállomása, a Mo Chit. A skytrainből szorgalmasan nézegettem kifelé, a város nagy része száraz volt, mindössze a végállomás és az utolsó előtt állomás között láttam vizet. Mo Chiten kiszállva már szolíd árvíz fogadott: az úton mintegy 20-50 centiméteres vízben haladtak a buszok és hasítottak a motoros taxik. A járda reggel nagyobbrészt még száraz volt, de egy-egy nagyobb jármű azért verte a hullámokat és kicsapott a partra. A hírek szerint egy hete, amikor még nem volt itt árvízveszély, a hétvégi piacot bezárták. Most, hogy felkerült az árvíz szempontjából rizikós, nemsokára evakuálandó kerületek közé bezzeg nyitva lesz a hétvégi piac, állították. Felkészültek a vízre, ne aggódjon senki. Bangkok Charlie hümmögött, hiszem ha látom.

A skytrainről leszállva a járdán a szokásos kép fogad, kaja- és pólóárusok váltakoznak, a sormintát mindössze néhány gumicsizma árus töri meg. Látszik, hogy haladunk a belváros felé, mert egyre többen járnak itt gumicsizmában, ez most az új bangkoki utcai divat az árvizes területeken.

A Chatuchak park végénél, az első sarkon, ahol rendszerint jobbra fordulva megyek a hétvégi piacra, hömpölygő árvíz fogad. Az utca végén a 18-as kapu, rendesen bezárva, előtte homokzsákhalmok. Nem úgy néz ki, mintha a piac nyitva lenne.

De megyek tovább, a járdán vékony vízréteg, időnként érkezik egy-egy hullám is. Megtalálom az egyik főbejáratot, derékig érő betonfal, előtte homokzsákok, viszont a hétvégi piac kétségtelenül nyitva. Felmászok a homokzsákokon, ez mostanában Bangkokban a megszokott mód, bárhová megy az ember, akár 7 Elevenbe, ott is át kell küzdeni magunkat a barikádon. A Chatuchak hétvégi piac igazi turista látványosság, több mint 4000 üzletével a világ legnagyobb piacai közé tartozik. Rengeteg árus és rengeteg ember szokott itt lenni szombat-vasárnap, thaiok és turisták, mindig hatalmas a tömeg. Most bezzeg rá sem ismerni a piacra. Az árusok többsége úgy gondolta, nem rizikózik, rég elpakolták az árujukat, az üzleteknek talán ha egytizede van nyitva. A közönség is bátor turistákból áll, no meg jelentős számban újságírók, tévéstábok dolgoznak itt. A főbb útvonalakon még csak-csak vannak árusok, ám ha az ember bemegy a fedett részre, akkor igazi szellempiacot talál, lehúzott redőnyök végtelen sora.

A piackutatásnak gyorsan vége - közben kint jól láthatóan emelkedett pár centit a víz -, következő célpontom a Lat Phrao – Phaho Yothin ötágú útkereszteződés, ide fut be a Don Muangra vezető út is. A Chatuchak park sarkánál lévő kereszteződést péntek este érte el az árvíz. Ami nagyon sok utcában egészen egyszerűen a föld alól érkezett. Bugyognak most is rendesen a csatornafedelek, jön felfelé a szutykos árvíz. Amíg egy hete a Királyi palota mellet és Pingkhlao híd túloldalán viszonylag tiszta vízben tapcsikoltam, addig itt magasra húzom a gumicsizmát, mert a víz barna, büdös és semmi jót nem ígérő.

A buszok még el tudnak járni ezek a szakaszon, a víz fél méteres-méteres lehet. De a közlekedés jelentős részét teherautók, sőt katonai járművek bonyolítják. Több elárasztott városrészben a katonai teherautók átvették a tömegközlekedés szerepét, meghatározott útvonalon és időközönként járnak. A Mo Chit végállomásnál a tömeg többsége is teherautókra vár, a megérkező járművek hangszórókkal adják mindenki tudtára, hogy merre mennek. Felkapaszkodom én is egy szimpatikusnak vélt tehereautóra, a thaiok mosolyogva segítenek a kissé esetlen farangnak, felhúznak gyorsan a fedélzetre. A teherautó segélyszállítmányt is visz, az eleje tele van vizespalackokkal, illetve sült rákot és rizs látok kiporciózva. Rögtön kérdik, minden rendben, kérek-e vizet és már nyújtanak is a jeges ládából egy fél literes vizet. Nem vagyok kivétel, mindenkivel ezt teszik. Megnyugtató, hogy Bangkokban a krízis zónákban járva rengeteg az önkéntes, a boltbéli ivóvízhiányt pedig az ingyen kiosztott palackokkal próbálják enyhíteni.

 
Átvágunk az ötágú kereszteződésen, következő megállóhely a Central Lat Phrao, amelyet nemrég újítottak fel és nyitottak meg. Most viszont zárva. A hatalmas áruház előtti úton hömpölyög a víz, de innen pár lépcső vezet felfele, a bezárt üvegajtók előtt pedig valódi száraz sziget. A teherautóról leszállva itt már katonák segítenek, fogják a kezét a farangnak, bele ne pottyanjon a szutykos lébe – ebben állnak ők zubbonyban, jórészt gumicsizma nélkül. Az áruház előtt egy kis fehér sátor, alatta az ideiglenes katonai bázis, ameynek fő feladata a közlekedés szervezése, itt folyamatosan mondják a hangszóróba, hogy a megérkező teherautók, pickupok milyen irányba mennek tovább, ki akar velük menni. Rend, szervezettség.

Az út másik oldalán a bezárt boltok sorát néhány nyitva tartó üzlet szakítja meg, az újságárus előtt térdig érő víz hömpölyög, de büszkén mutatja nekem, hogy megérte beton mellvédet építeni. A homokzsák valójában nem elég. A mellette lévő üzlet is száraznak tűnik, bár némi víz van benne, ezt vízpumpával nyomják kifele folyamatosan. A tulaj nem idegeskedik, nyugodtan telefonál, majd utána kérdésemre mondja, a víz nem kívülről jött, hanem a wc-ből tört fel. Minden lyukat be kell tömni az árvíz veszélyes területeken.

A metró az árvíz ellenére zavartalanul jár, bár a rizikósabb részeken több bejáratot lezártak már. Masszív, vízálló ajtók, szerencsémre a Phahon Yothin állomás egyik lejárója még nyitva van. Szintén kis szigetként emelkedik ki a vizes részen, ahhoz hogy odaérjen az ember, térdig érő vízben kell átgázolni. A metróval aztán pillanatok alatt magam mögött hagyom a Chatuchak térséget, ahogy megyünk a belváros felé cserélődik a tömeg, hogy a végén aztán leszálljak a Sukhumvit útnál, hogy szemügyre vegyem a legújabb plaza büszkeséget, a Terminal 21-et. A Siam Paragonnal is vetélkedni képes áruházóriásban hatalmas a tömeg, a többség elegánsan, folyamatosan fotózzák egymást a lányok a különféle plaza szobroknál. A gondtalanul vacsorázó és vásárló embereket elnézve valóban elképzelhetetlen, hogy Bangkok másik felében árvíz dúl. Minderre csak a Sukhumvit út mellé kirakott homokzsák halmok emlékeztetnek, no de azért mellettük ott látom Bangkok első idei karácsonyfáját, amit elkezdtek építeni, hiszen az élet és az üzlet azért nem állhat meg,

Természetesen nem kerülöm meg a kérdést, mert naponta többtucatnyi levelet kapok, hogy mikor, meddig és hová terjed az árvíz. Bangkok Charlie őszintén megvakarja az üstökét és azt mondja nem tudja. Ha televízióban vitatkozó féltucatnyi szakértő tud tucatnyi különböző verziót vázolni, illetve Bangkok kormányzója és a thai miniszterelnökasszony napról-napra felváltva mondja, hogy rosszabb a helyzet mint valaha/a helyzet lassan javul/20 kerület biztonságos/mind az 50 kerület rizikós, készüljön mindenki. Nos, akkor eldönteni nehéz volna. Bangkok belvárosa felé sebtében építenek újabb homokzsák akadályokat, illetve a hadsereg extra nagy zsákokkal próbálkozik, a 2.5 tonnás darukkal beemelt zsákok szerintük hatékonyabbak, ráadásul ezt a felháborodott polgárok sem tudják könnyen szétrombolni (mert előfordultak ilyen esetek is). A bangkoki önkormányzat és a thai kormányzat finoman szólva sincs nagy összhang, rendszeresen beszólnak egymásnak, ezért aztán pozitív fejleményként értékelhető, hogy most hétfőn tucatnyi nagyteljesítményű vízpumpát bocsátott a város rendelkezésére a kormányzat. A bangkoki kormányzó ennek nagyon örül, véleménye szerint a főutakról ezzel két hét alatt ki tudják szivattyúzni a vizet. A belváros épsége pedig azon múlik, hogy miként tudja csatorna- és szivattyúrendszer elvezetni a vizet. Kritikus szerepe van ebben a  Khlong Saen Saep csatornának. Csak érdekességként említem, hogy a csatorna nevét thairól úgy lehet fordítani: Pain in the ass. A magyar fordítás talán nem szükséges most.

A fenti térképet november 2-án közölte Bangkok Post, azért érdekes mert a katonaság mérései alapján készült, szerencsés esetben pedig  zölddel jelzet területek megúszhatják az árvízet. Az alábbi térképet turistáknak ajánlom, Richard Barrow munkája és folyamatosan frissül, azt mutatja, hogy Bangkokban mely turisták számára érdekes helyen vannak nyitva és melyek zárva éppen.

A teljes galéria, a fotók nagy méretben itt (az elején a múlt heti fotók, közepétől a friss képek).

*

Érdemes a Bangkok Charlie Facebook oldalra feliratkozni, vagy a Twitter folyamot követni, mert ott szerepelnek majd mindig a legfrissebb hírek, röviden.