A thai esztendő egyik legjelentősebb ünnepe a Loi Krathong. Én speciel sokkal jobban szeretem a vízen úszó banánhajók látványát, mint a másik nagy eseményhez, a Songkranhoz kapcsolódó eszetlen vízipisztoly háborút. De talán ebből is látszik, hogy a thaiok számára milyen fontos a víz, itt nem közhely, hogy ez az éltető és pusztító elem, az áradások és sárlavinák idén is több falut pusztítottak el. Éppen ezért Loi Krathong alkalmával a vízek istenének, pontosabban úrnőjének mutatnak be áldozatot, engesztelésül pedig kis virággal, gyertyákkal és füstölőkkel díszített banánhajókat bocsátanak vízre – pontosan ezt jelenti az ünnep thaiul, a krathong a kis tutaj, a loi krathong pedig víz felszínén úszó tutajokat jelenti.

A globalizáció azért ezt az ünnepet se hagyta érintetlenül, mindenesetre furcsán vizsgálgattam az ünnep előtt az egyik McDonalds-ban a helyi Loi Krathong contest végeredményét, megannyi tutajt készítettek, kizárólag a gyorsétterembem fellelhető alapanyagokból. Műanyag, poharak, szalvéták, szívószálak, bizarr. Ha valaki azonban tradicionális tutajt szeretne készíteni, akkor az utcán mindent megkaphat hozzá, érdemes arra figyelni, hogy az igazi tutaj építők csak természetes anyagokat használnak. A hajó alapja a banánfa törzsének egy szelete, erre körben banánlevelekből építik az oldalfalat, utána pedig következik a díszítés, virágokkal, gyertyával, füstölővel. Technikából felmentettek és krónikus időhiányban szervezők természetesen az utcán is beszerezhetik a kész tutajokat az ünnep idején.

Az ünnep estéjén megfelelő vízfelületet kell keresni, a legjobb Chao Phraya folyó, vagy valamelyik mellékága, mert onnan szerencsés esetben akár az óceánig is úszhat a tutajunk. Hátránya, hogy most azért elég erős a sodrás, így alternatívának maradnak a belvárosi parkok tavai (Lumpini Park, Benjakiti Park, vagy az Emporium melletti Benjasiri park). Az idei alkalommal a központi helyet választottam, skytrainnal mentem a Saphan Taksin végállomásig, ahonnan csak néhány lépés a folyó. Érdemes erre a környékre ellátogatni, sőt, előre helyet foglalni valamelyik partmenti étteremben, vagy jegyet váltani az egyik étteremhajóra, ugyanis itt lehet a legjobban élvezni a központi tűzijátékot. Tömeg az természetesen van, de szerencsére békés és mosolygós.

A tűziják után a közeli templom felé vettem az irányt, hagyományos vízrebocsátás előtt a buddhista szerzetesek áldást osztanak, a thaiok pedig imádkoznak. Az elkészült tutajokba szoktak némi aprópénzt tenni, illetve néhány hajszálat és frissen levágott körmöt, így reménykedve abban, hogy a tutaj elviszi magával a balszerencsénket. Még egy hiedelem kapcsolódik az ünnephez, ezért is érdemes folyóra tenni a tutajt: a kis hajó útja megmutatja, milyen lesz a következő esztendőnk. Ha azonnal felborul és elalszik a gyertya, sok jóra ne számítsunk. Ezért is kell rendesen megépíteni a tutajt és óvatosan vízre bocsátani.

Ezen oldalon bővebben is lehet olvasni az ünnephez kapcsolódó hagyományokról.