Sikerült dupláznom az idei Loy Krathongon, mondjuk nem bánom, mert ez a kedvenc thai ünnepem – mind a külsőségek, mind a hangulata miatt. Loy Krathong idén október 31-ére esett, ugyanis a thai naptár szerinti 12. holdtölte jelöli ki az ünnep aktuális napját. A thaiok ilyenkor kis banántutajokat készítenek, vagy éppen vesznek, s ezeket szokták vízre bocsátani, így kérik a víz úrnőjének, Phra Mae Khongkha bocsánatát (thaiul:พระแม่คงคา). A kis tutajokkal pedig jelképesen búcsút vesznek az adott évi balszerencsétől is, ezért szoktak például körmöt és hajszálat tenni bele. De hova kell menni, ha valóban az igazi, tradicionális ünnepet szeretnénk látni? Mindenképpen templomba, méghozzá olyan helyre, amelyik folyó vagy csatorna mellett fekszik. A magyarázatot maga az ünnep neve adja: Loy Krathong (ลอยกระทง) , márpedig thaiul a krathong jelenti a magát a kis tutajt, a Loy szó pedig thaiul egész pontosan úszni, lebegni. Márpedig a kis tutajnak úsznia kell, távolodni a vízre tevő személytől, ebből szokták egyébként a thaiok babonásan kiolvasni a jövőt, hogy milyen esztendő vár rájuk. Az a jó, ha a krathong elindul nyílegyenesen, határozottan, lehetőleg a tenger felé. Szóval ezért kell folyó vagy csatorna melletti templom. Sokan mennek Bangkokban például a nagyobb közparkokba, ahol aztán lelkesen pakolják bele a mesterséges tóba a krathongokat, csak ezzel éppen az ünnep lényege veszik el, mert az nem úszik aztán sehova.
De elmesélem azt is, hogyan sikerült idén duplázni. Az elmúlt években családilag esténként mentünk a templomba, azonban feleségemnek délután 4 órakor kezdődött a műszakja az étteremben, így kivételesen világosban kellett a templomot felkeresni. Az időszűke és a munka miatt mondtam is a feleségemnek, hogy kivételesen vegyünk majd a templom előtt egy tutajt. Természetesen hallani sem akart róla, ragaszkodott hozzá, hogy hagyományosan ő készítse el a mi krathongunkat. Reggel elszaladt a piacra, megvette a kerek alapot – ez a banánfa törzsének egy szelete -, nagy adag banánlevelet, virágokat és lótuszt. Nekilátott a szigorúan környezetbarát krathongnak, semmi műanyag, a leveleket pedig bambusz fogpiszkálóval rögzítette a tutajhoz. Később középre került a lótuszvirág, majd három füstölő és egy gyertya – mindez Buddha tiszteletére. A templomban alig voltak még délután, első utunk a szerzeteshez vezetett, akitől megkaptuk az áldást, mind magunknak, mind a krathongnak. Majd meggyújtottuk a gyertyát és a füstölőt, vízre bocsátás előtt leguggoltunk a csatorna szélén, közösen az arcunk elé emeltük a krathongot. Még egy utolsó fohász és a kívánság, majd jöhetett a vízre tétel. Óvatosan letette a vízre, párat a kezével legyezett a vízen, hogy elinduljon a csatornán lefelé a krathong. Bizakodó vagyok, mert elég gyorsan és nyílegyenesen ment a tutaj, ez mindenképpen jó jel. Kicsit vártunk, míg eltűnt a kanyarban, majd feleségem elment dolgozni, egyenesen a templomból.
Este gondoltam egyet és a saját hagyományaimhoz ragaszkodva magamhoz vettem a nagy fényképezőgépemet és kimentem a közeli templomba ismét, megnézni az ünnepet. Alaposan meglepődtem a délutánhoz képest, mert hatalmas tömeg volt. Már a főúton nagy volt a dugó, s bár természetesen motorral mentem, így is csak araszolni tudtam. Csináltam direkt a templom előtti tömegről is fotót, csak hogy érzékeltessem, mennyien voltak – no és hogy mennyien viseltek maszkot. Bangkokhoz képest meglepő, hogy nem mindenki. Bent aztán többen felvették a tömegben, de azért látszik, hogy Thaiföld biztonságos, gyakorlatilag Covid mentes ország, mert kezdenek leszokni a thaiok a szigorú maszkhordásról. Csak ott szokták, ahol mostanában is kötelező, így a plázákban, na meg a skytrainen.
Természetesen a templomban thai szokásoknak megfelelően hatalmas fesztivál volt, kirakodóvásárral és ételekkel, magyarul búcsúnak mondanám. Ez a templom messzebb van a belvárostól, tényleg a helyiek temploma, nemhogy turisták, de itt élő külföldiek sem járnak ide. Megint díszfarangnak érezhettem magamat, nem sikerült összefutnom másik külföldivel. Viszont a thaioktól megint rengeteg kedvest mosolyt kaptam, tényleg nem értem azokat, akik időnként panaszkodni szoktak, hogy a thai mosoly csak legenda. Őszintén sajnálom őket. Én az ilyen helyszínek és ünnepek alkalmával szoktam mindig töltekezni, jól esik a hatalmas nyugalom és a rengeteg pozitív energia. Kerestem egy nyugodt helyet a csatorna partján, leguggoltam a fényképezőgépemmel, figyeltem a csatorna sötét vízén ringó tutajokat, a gyertyák imbolygását, éreztem a füstölő illatát. Rendszeresen érkeztek mellém a thaiok, párosan vagy egyedül, leguggoltak, imádkoztak, majd vízre tették a saját krathongjukat. S kivétel nélkül mosolyogtak rám, az egyszeri farangra, aki odatévedt a csatorna mellé. Talán érthető, hogy miért is a Loy Krathong a kedvenc thai ünnepem, a bensőséges hangulata, minden lelket átjáró nyugalma, valamint a kis tutajok egyszerű szépsége miatt.
*
Érdemes a Bangkok Charlie Facebook oldalra feliratkozni, vagy a Twitter folyamot követni, mert ott szerepelnek mindig a legfrissebb hírek, röviden
