Bár a Songkran a legtöbb külföldi számára a fékevesztett vízipisztolyháborút jelenti, hozzáteszem, a legtöbb thai fiatal sem gondol másra, a thai kormányzat nagy erőkkel próbálja védeni a tradíciót. Néhány éve például megpróbálták betiltani erre a napokra a spagettipántos topokat, merthogy túl kihívóak, vizesen pedig potenciális áldozattá válik a viselőjük. Először csak mosolyogtam a további híreken, hogy milyen törvényekkel próbálják kulturált szórakozásra bírni a tömegeket, de tény, Laoszban idén bejelentették, büntetik azokat, akik kocsikat locsolnak le váratlanul – merthogy balesetveszélyes. Tagadhatatlan tény, ha bevezetnék Thaiföldön és be is tartanák, akkor gyakorlatilag az ország nagyobbik részét kellene büntetni. Mindenesetre a mellékelt Songkran honlapon is lehet arról olvasni, hogy illatos és tiszta vízzel szabad locsolkodni, a jégkocka erősen ellenjavallott, civilizált thai pedig nem keni össze annak az idegennek arcát és ruházatát vizes púderrel, aki kézzel lábbal tiltakozik. Hát a valóság ettől meg. Úton-útfélen vidám csapatok, vödrökkel, vízipisztolyokkal, minden közeledő-távolodó nyakába-ruhájába, arcára vizes vagy száraz hintőport. Ha motorral jön és nem lassít, akkor hasít a vödörből a víz, a pickupban ülők viszonylag védettek, ezért csak a kocsit kenik össze púderrel, de a platón kuporgók már kapnak a vízből, persze van hogy a platón hordó, fullra vízzel, hogy ne maradjanak ők sem adósok az újévi kívánságokkal.

Másképp néz ki Bangkok turistazónáiban és másként egy faluban, ahol sikerült átvészelnem ezeket a napokat. No, természetesen nem víz- és púdermentesen, de nem bántam. Az újév hagyományaihoz tartozik, hogy ekkor kihozzák a Buddha szobrokat a templom elé és illatos vízzel lemossák őket – vagy inkább permetezik finoman, az illatosba vízbe mártott virágcsokrokkal. Hasonlóan járnak el a házi szentélyeken lévő Buddha szobrokkal és kegytárgyakkal is. Néhány helyen látni lehetett, mi is volt a kiinduló pontja a mai víziháborúnak: a fiatalok a szüleik és az idősek, például tanáraik kezét öntözték illatos vízzel, mély wai kíséretében, ezzel kimutatva tiszteletüket, hálájukat. Akik viszontöntözésükben kívántak boldog újévet. Ez így leírva rettentően giccsesnek tűnik, de egyrészt látva, átélve valóban megkapó, másrészt Thaiföldön vagyunk, más kultúra, ahol a hierarchia és a család fontos dolog.

Természetesen a hagyomány nem zárja ki a játékot, meglepő látni a fiatal monkokat, akik számára igazán kivételes nap ez a három. Nőt tapinthatnak! A többi napokon nők nem érinthetik meg a buddhista szerzeteseket, s igaz ez viszont is. Songkrankor azonban kigyűltek a főútra a monkok, locsolták az arra járókat vízzel, puderes kezükkel pedig a nők és férfiak arcát bedörzsölve kívántak boldog új évet. Látható izgatottságukat az sem törte le, amikor a napi tizedik menet után udvariasan megelégedtem a vízzel és nem kértem az újabb púder adagból. Az össznépi locsolkodásba Songran harmadik napján az angyalok is beszálltak, olyan zivatar öntötte el Isaant és Bangkokot, hogy öt órás utazás alatt sem bírtunk kikeveredni belőle. Európai fogalmak szerint nehezen értelmezhető, amikor 4-5 óráig folyamatosan ömlik az eső. Először azt hittem, ezzel vége szakad a locsolkodásnak – minek, ha úgyis folyamatosan vízesek vagyunk? -, aztán megérkezve, a piacon gyalogolva a második vödör víz után rájöttem, mégsem.