Újabb vendégposzt itt a blogon. A szerzője Bara, aki hosszabb ideje Thaiföldön él, angolt tanít. Járt már több helyen itt a környéken, látott néhány dolgot, mindezek ellenére Vietnám és Sapa nagy hatással volt rá. Ezt érdemes tudni, mielőtt valaki belekezd ebbe a lírai vallomásba. Ha pedig kedvet kapott a vietnami úthoz, mert ugye ez a nem titkolt cél, akkor a cikk végén ott van Sue telefonszáma, elérhetősége. Bátran lehet hívni, jól beszél angolul - és tulajdonképpen ez az egyetlen kapcsolatfelvételi lehetőség vele, ugyanis nem ír/olvas angolul, de még a saját nyelvén sem.
Sapa. Vietnám. Örök életre szóló élmény. Eljön az a pont az életben, amikor átalakulnak az értékek. Ez a túra pontosan ilyen volt. Sapa észak-vietnami város, a hegyekben főképp Hmon törzsek laknak, rizstermesztésből élnek. Nincstelenek. A házaik bambuszból készülnek, amit pár évente lebontanak majd újjáépítik, mert elpusztítják a hangyák. Villany van a házakban, a "fürdő es a WC" egy különálló "épület", angol WC a legtöbb helyen nincs. A víz sincs bevezetve, így lavórból kell öblíteni. Zuhanyzó és meleg víz nincs. A hőmérséklet a hegyekben reggelente eléggé csípős, így számunkra nagy kihívás volt a fürdés. A hölgy, Sue, aki minket elszállásolt a házában, 36 éves. 3 gyermeke van, 4,8,10 évesek.
Sue folyékonyan beszél angolul. Sosem járt iskolába. Írni, olvasni semmilyen nyelven nem tud, a saját törzsi nyelvén sem. A születési adata ismeretlen, saját bevallása szerint talán az év pontos. A "személyi igazolványában" az aláírás az ujjlenyomata. Az arca sok év kemény munkát tükröz.
A gyerekek a helyi iskolába járnak, vietnamiul tanulnak írni es olvasni. Nem fürdenek gyakran. Az alapvető higiéniát is alig ismerik. A gyerekek az utcán játszanak a malacokkal, kutyákkal, kézmosás és bármi tisztálkodás nélkül fekszenek le. Az egész család együtt alszik. Sue "tehetősnek" számít, mert a háza fából készült - egy belga turista adományozott nekik pénzt, hogy vegyenek faanyagot, így tudták újjáépíteni a bambusz házukat. Étkezéskor főképp rizst esznek zöldségekkel. A házban főznek igazi tűz fölött. Elektromos főzési lehetőségük egy "hotpan", ami szintén adomány volt. Pénz hiányában hús ritkán kerül az asztalra, inkább ünnepekkor.
A férj munkanélküli. Szintén írástudatlan. Csodálatos ember, mindenben támogatja a családot. Gyűjtöget, ha épp nincs ház körüli munka. 39 éves. Főz, ellátja a gyerekeket, amikor Sue turistákat vezet a hegyeken át. A közös étkezésekkor szinte csak rizst eszik. A körülményekhez képest Sue mégis hihetetlen tisztán főz. Minden zöldséget sokszor átmosnak es alaposan megsütik az ételt a tűz fölött. Amit ettünk, minden nagyon ízletes volt. Legfőképp a tavaszi tekercs, igazi kedvencemmé vált. Így élnek. Napról napra. Rizst ültetnek, aratnak, közben az alapvető megélhetési forrás a "hiking" a hegyeken át. Sue húga 4 órányira lakik a hegyekben. A bátyja 3 órányira. Az édesanyja a hegy túloldalán lakik, így évente csak egyszer látogatja meg. Semmit sem tudnak szinte a világról. Teljesen elszigetelten élnek. Sokat meséltünk Suenak a mi világunkról, elképzelni sem tudta, milyen olvasni, mi az internet, a mosógép.
És most nagyon boldog vagyok, és annyi mindenféle dolog van a fejemben, hogy el sem tudom mondani. Mert megcsináltuk a Sapa túrát a hegyekben, megtapasztaltuk milyen úgy létezni, hogy nincs semmiféle komfort, nincs kapcsolatod a világgal. Amire engem megtanított a túra az az, hogy teljesen átértékelődött a "tulajdon" fogalma. Az oktatásé. Hogy sosem gondoltam volna, mekkora érték mindez. Hogy volt lehetőségem egy olyan családba születni, hogy mindig elérhető volt az oktatás. Hogy megtanultam szeretni a könyveket és az olvasást, es hogy a szüleim támogattak mindenben. És ez a túra tökéletesen rávilágított arra, hogy csak elrohanunk a világ és az élmények mellett, hogy gyorsan eszünk, hogy gyorsan befejezzük valamit és hogy gyorsan elkezdjünk valamit, hogy gyorsan vegyünk valami mást... Közben ezek az emberek itt hálásak voltak a régi ruhákért, amit itt tudtunk hagyni nekik, es hálásak voltak annak a szinte semmi pénznek, amit kifizettünk.
A túra napi ára 15 dollár. Ebben napi 3 étkezés, a szállás, és a kirándulás is benne van. És mivel a költségvetésünk elég szoros volt, kb fejenként 10 dollárt tudtunk nekik itthagyni pluszban. 10USD arra sem elég otthon, hogy fodrászhoz átugorjunk. És mégis, elég volt látni a szemükben a hálát, amikor végül "fizettünk" egy egész életre szóló élményért. Az a hála nem kifejezhető es nem leírható. Át kell élni. Es a túrák, ami miatt végül is jöttünk, az szintén leírhatatlan.
A felhők között sétáltunk végig a hegyeken, a rizsföldeken, át a patakokon es a sziklákon. Meredeken fel és le, egész nap. Testileg, lelkileg, mentálisan leírhatatlan. És megcsináltuk!!! És valamit kaptunk, ami segít abban, hogy átértékelődjünk. Hogy megbecsüljük a csodálatos szüleinket, akik lehetővé tették az oktatást számunkra. Enélkül sose jutottam volna el idáig... Ahogy séta közben kitisztul minden, es csak boldog vagy, hogy még inkább képes vagy különbséget tenni a nyugati világ és eközött a teljesen elszigetelt világ között. Megtanulod, hogy mi a hála. És hogy mi az oktatás értéke és hatalma. És hogy mindez nem légből kapott dolog, hanem egy óriási lehetőség. És a hegyek megtanítanak arra, hogy mi a nyugalom. A füst illata. A bölények harca. Az eső illata. És a hegyek. Az erdők. És a rizsföldek. Ezernyi történet van bennük. Mindenkinek ajánlom, aki csak "gyorsan" él. És aki valamit szeretne megtalálni.
Ami miatt mindezt leírtam az az, hogy szeretnénk valami módon segíteni ennek a csodálatos családnak. Ha bárki kedvet kapott egy ilyen túrára, meleg szívvel ajánlom! Mentálisan kell felkészülni. Csodálatos élmény. Sue megígérte, hogy nem változtat a telefonszámán, így a jövőben is bármikor elérhető. Hívjátok bátran! Ha esetleg akad otthon némi felesleges ruha a gyerekeknek, azt nagy örömmel fogadják. Vannak sorsok. Vannak különböző keményebb életek. Én csupán támogatni szeretném őket azzal, hogy igyekszem több helyen megismertetni Sue-t, aki nem segélyen él, nem kéreget, hanem keményen küzd es dolgozik azért a pénzért, amit mi, turisták "lehetővé" teszünk számára. Sapa leginkább júniusban és júliusban ajánlott, valamint októberben, mielőtt beköszönt az esős évszak. Júniusban érik a rizs, sárgába borulnak a hegyek. Októberben pedig teljesen megváltozik a táj. Szívből kívánom mindenkinek, aki egyszer eljut, és végigcsinálja, hogy kapjon annyit, amennyit én kaptam ez alatt a 3 nap alatt. És ha bármiben tudok segíteni, hogy eljussatok Ti is Sue-hoz, keressetek bátran! Örömmel segítek!
Hogyan lehet eljutni?
Sapa-ba legegyszerűbben Hanoibol, az old quarter negyedből lehet eljutni éjszakai busszal. 10 órakor indul, jegyet a hotelben vagy bármelyik utazási irodában lehet foglalni 10 dollárért. Hajnali 4-re ér a busz Sapa-ba, de 6-ig lehet fent maradni és aludni. A másik lehetőség az éjszakai vonat, ami kb 25-30 dollár, kategóriától függ. A végállomástól minibusszal vagy a helyi busszal lehet bejutni Sapa-ba. A visszaút ugyanígy a legegyszerűbb, de a busz hajnali 4-de ér Hanoiba, es ott már nem engedik, hogy 6-ig fent tartózkodjunk.
***
Érdemes a Bangkok Charlie Facebook oldalra feliratkozni, vagy a Twitter folyamot követni, mert ott szerepelnek mindig a legfrissebb hírek, röviden
*
Szállásfoglalás magyarul: Agoda vagy Booking.com Neked nem kerül többe, de a blogot támogatod vele
Z. B. 2018.11.03. 16:10:06
Teljes lelkesedéssel ajánlom mindenkinek őt és vendégszeretetét. Friss, azonnali válaszai, üde humorérzéke emlékezetessé tették az ott töltött három napot.
Angelo2110 2020.04.06. 12:45:19
Válaszokat elöre is ksözönöm!
ûdvözlettel
Istvan