Bár Bangkok egy igazi beton metropolisz, ennek ellenére rendszeresen lehet a belvárosban elefántokkal találkozni. Természetesen nem szabadon kóborolnak, hanem általában két gazda kíséretében. Sokszor sajnáltam ezeket a főként bébi állatokat, amint a szmogban ballagnak, keresztezik a dugót, vagy éppen este – látni és látszani! - a gazdáik fényvisszaverő csíkokat, vagy éppen villogó indexet kötöznek a farkukra. Szimpla turista attrakcióról van szó első látásra, a hajtótól lehet venni egy kis zacskó uborkát, amit békésen belakmározik a serdülő elefánt, majd végül ormányával elveszi a 20 bahtot. Ezt már persze nem eszi meg. Egy darabig tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy nem járulok hozzá az állatok kizsákmányolásához, ehhez a hétköznapi cirkuszhoz, de egy este megtört a jég, amikor az utcán vacsoráztam és megállt egy elefánt az asztalom mellett. Hogy szomorú volt-e a szeme azt nem tudom, de hogy fiatal volt, unatkozott és szívesen játszott volna valakivel, az biztos. Vettem uborkát, később pörgette az orrán a karikát, majd tova ballagott a sötétben.

Hogy hol érezhetné igazán jól magát, arról a hétvégén olvastam az újságban. Egy 27 esztendős londoni fitnessz tanár, hátizsákos turista mesélt a kalandjairól, amikor elszegődött önkéntesnek egy Chiang Mai mellett elefánt parkba, ahol több mint 30 állat él természetes körülmények között. A feladat nem túl bonyolult, a folyóban fürdetni és etetni kell az elefántokat, viszont ez akkora élmény, hogy máris az újabb hónapos hosszabbításon töri a fejét. Pedig nem olcsó élmény, Thaiföldön az önkéntes munka nem azt jelenti, hogy jön valaki és segíthet, hanem jöhet, segíthet és fizethet, hetente körülbelül 10 ezer bahtot. Az elefánt rezervátum több mint tíz éve létezik, itt a honlapja, ahol kiderül, várnak önkéntesnek állatorvosokat, gondozókat, illetve egyszerű, szakképzetlen segítőket – no, ez utóbbi a turistáknak való program. Bár ahogy látom, jelen pillanatban éppen grafikust és filmest is keresnek. A hírek szerint nagy az érdeklődés, jelentkezni emailben és előleget is kell fizetni. Egy héten összesen 30 turistát fogadnak, lehet számolni a bevételt. A heti díjért kapnak szállást az önkéntesek – itt látható, nem túl fényűző - , ez az összeg fedezi az elefántok kajáját is, az önkéntesét csak akkor, ha éjszakai dzsungeltúrára mennek, a városban mindenkinek magának kell gondoskodni az ellátásról.

Megleptek az adatok az elefántokkal kapcsolatban. Amíg afrikai elefántból több mint félmillió példány él, addig az ázsiai alfajból – ezt emlegetik indiai elefánt néven – csak alig 30 ezer. A források eléggé szórnak, de úgy tűnik, Thaiföldön 2-4000 között lehet a számuk, radikálisan megfogyatkoztak, a 20. század elején még 100 ezresre becsülték a populációt. Ezeknek az elefántoknak jó fele rabságban él – a szerencsésebb Bangkokban szórakoztat, a kevésbé szerencsés pedig ma is farönköket húzgál -, a másik felük pedig szabadon, jórészt fent északon az őserdőkben és a nemzeti parkokban.