Királyok, császárok, emírek
2006. június 14. írta: Bangkok Charlie

Királyok, császárok, emírek

Kicsit időutazás volt ennyi királyt és uralkodót látni, mintha régi filmek elevenedtek volna meg. A hangulatot fokozta, hogy a belvárosi áruházakban, skytrain megállókban napok óta ugyanazt a lemezt lehetett hallgatni: a király zenéjét. A 30-as évekre emlékeztető jazzmelódiákat ugyanis a király komponálta, sőt, korábban szívesen el is játszotta őket szaxofonon. Itt meg lehet hallgatni ezeket a dalokat mp3-ban.
 
A 60. éves uralkodási ünnepség alkalmából ünnepi bankót is nyomtattak, 60 bahtost, természetesen. Lemaradtam róla, de megpróbálom még pótolni. Mindössze 9.999.999 példány készült – a király ugye IX. Ráma -, a mennyiség pedig egyáltalán nem nagy, mert néhány nap alatt elfogyott az összes. Próbálták az üzéreket kiszűrni, fejenként 20 darabot vehetett mindenki 100 bahtos egységáron, de a Sanam Luangon láttam néhányat néhány óra múlva már 150-200 bahtos árfolyamon.
 
Kis túlzással Thaiföld volt ezúttal a világ közepe, több mint 25 országból érkeztek a helyi uralkodói családok képviselői. Királyok, hercegek, hercegnők, császár, emír és még ki tudja milyen főrangok. Nem vagyok egy kékvérű szakértő, de ha mégis, tuti, hogy pajszerral sem lehetett volna lefejteni a televízióról. Hosszú órákon keresztül, már-már reality show hűséggel közvetítették, ahogy a világ különböző tájairól megérkeznek a koronás fők. Begördül a különgép, a qatari emír óriás Boeinggal, a monacói Albert herceg ezzel szemben egy egész szerény business jettel, András herceg Angliából pedig a British Airways menetrendszerinti jumbójával jött. A vendégeket már a reptéren a thai herceg és hercegnő fogadja. Hasonló hosszúságban és részletességgel lehetett látni, ahogy a thai király és felesége hivatalosan kezet fog az érkezőkkel. A kínosan kímért protokoll ellenére emberi volt, ahogy a király és a királynő a várakozás közben néhány szót vált, toporognak, megszorítják egymást kezét. A vendégsereg később átvonult az ünnepi fogadásra, a kamera itt mindent megmutat, a pompa felülmúlhatatlan, kés-villa-kanál természetesen színaranyból. Érdekes az ünnepségek alatt látni azokat  a helyszíneket valódi „használat” közben, melyeket eddig turistaként csak kvázi múzeumként ismertünk, így például a legnépszerűbb látványosságok közé tartozó Smaragd Buddha templomát. 
 
Jóelőre figyelmeztették a bangkokiakat, a nemzetközi vendégsereg miatt kiadós dugókra lehet számítani. Az ígéretet betartották, előfordult, hogy lezárták például két órára az Erawan-szentély előtti útszakaszt, el lehet képzelni mit jelentett ott ez a közlekedésben. Mindig tudtam, hogy rendőrből van elég Thaiföldön, ezúttal azonban ismét sikerült meglepődnöm. Amikor a Sukhumvit út teljes hosszában buszoztam befelé – egy körülbelül laza 30-40 perces útra kell gondolni -, akkor minden egyes kis utca torkolatában állt egy-egy rendőr, plusz az összes felüljáró lépcsőjére jutott még belőlük. Gondoskodtak arról, hogy senki se álljon meg a szélső sávban, ha pedig jött egy-egy delegációs konvoj, akkor lezárták a mellékutcákat, plusz azért a biztonság kedvéért a felüljárókra sem engedték fel a gyalogosokat. Szerencsére én a buszban ebből nem sokat éreztem, sőt, valami furcsa okból gyorsabban értem be a szokásosnál, ugyanis a lámpáknál sem torlódtak fel a sorok. A villogókkal kísért luxus autók látva pedig elgondolkoztam azon, milyen keserű a hercegek, királyok sorsa, itt vannak Bangkokban, de mégsem utazhatnak egy jókedvűt a híres tuktukkal.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása