2006. augusztus 29. írta: Bangkok Charlie

Bangkok Charlie találkozik a miniszterelnökkel

Jelentem, aki az iránt érdeklődik, hogy mi a pontos politikai helyzet Thaiföldön, annak azt kell mondanom, lassan teljesen elveszítem a fonalat a választásokkal kapcsolatban. Van ezzel így még szerintem néhány tízmillió thai, az expatokról nem is beszélve. Pedig igyekeztem követni, de hát ez tényleg egy szappanopera. Az biztos, hogy volt tavasszal egy választás, amin a kormánypártokon kívül más nem indult, először érvényes lett, majd az alkotmánybíróság érvénytelenítette mégis. Az biztos, hogy új választások lesznek október 15-én, de hogy pontosan kik indulnak rajta nem tudni, mert nyáron a bíróság öt párt feloszlatását mondta ki különféle választási csalások miatt, ebben benne volt a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is, a mai nap híre pedig, hogy másodszorra hosszabbították meg a Thai Rak Thai számára ez ügyben a védekezési határidőt. Az biztos, hogy Thaksin Shinawatra az ország ügyvezető miniszterelnöke bejelentette tavasszal, hogy levonul a politikai porondról, a nyár közepétől azonban igen csak aktív, egyáltalán nem tűnik ügyvezető és távozó miniszterelnöknek. Mindeközben a mindennapokban nem lehet észrevenni, hogy politikai válság volna, minden megy a maga útján, véget ért a tavaszi láz, amikor mindenki a választásokról diskurált.

Szóval jelentem, itt Délkelet-Ázsiában a helyzet változatlan, Bangkok Charlie sem tudja a tutit, pedig ma még a miniszterelnökkel is sikerült összefutnom.

Esküszöm nem terveztem, de reggel valamilyen titokzatos oknál fogva a sárga, királyi trikómat húztam fel. Dél fele a Phetchaburi úton munkába motorozva láttam, hogy a kormánypárt székháza előtt rengeteg sárga pólós ember gyűlt össze, transzparenseket szorongatva. Sárga trikóban, mint én, ebből persze nem derül ki, hogy Thaksin melletti, vagy elleni tüntetők lennének. A kíváncsiság felébredt, leparkoltam a motorral. Rendőrökből akad rendesen, az egyik tábornok épp a tüntetőkkel beszélget barátságosan. Ebből, no meg a miniszterelnököt biztató feliratokból is látom, úgy 2-300 főnyi pro-Thaksin tüntetésbe csöppentem (Ne bántsátok a miniszterelnököt! Mi támogatjuk a harcodat! Gyermekeink jövője érdekében ne add fel a harcot!).

Csinálok is pár fotót, amikor feltűnik, néhány civilbe öltözött, gallér mögül kunkorodó, láthatatlan fejhallgatót viselő ember. Hoppá, a titkosszolgálat! Kiderül, nemsokára a miniszterelnök érkezik. Ha már lúd, legyen kövér gondolom, megyek a pártszékház bejáratához, a főlépcsőre, a többi fotós és kamerás közé. Nem is vagyok feltűnő, egyetlen farang a rengeteg thai sajtós között, picurka kompakt digitális fényképezőgéppel, ráadásul a környéken minden egyes ember nyakában különféle kitűző lóg. Ki is szúr magának a kormányőrség egyik főrangja. Sajnos még nem hallott a világhíres Bangkok Charlie blogról, sajtóigazolványom nincs, mondom, ott a motorom, ha gondolja mutathatok neki egy magyar passportot. Azonnal látni akarja. Hmm. Elballagok a motorig, visszafele töprengek, a készültség egyre erősödik, rendőrök, kormányőrök, mindenki rádióval.

Töröm a fejem, visszamenjek-e a főlépcsőre, vagy jó lesz nekem innen távolról. A helyzet nem vicces. Átérzem a biztonsági főnök helyzetét, felbukkan a semmiből egy szem ismeretlen farang, egy sosem hallott nevű országból, ráadásul a motorom vadiúj, így nincs is rajta rendszám. A múlt héten itt volt ez a bombamerénylet kísérlet, olvasom mindenfele, hogy megszigorították a védelmet, az utcákon észrevehetően több a rendőr. Talán nem véletlen, hogy ácsorgás közben egy civilnek látszó thai élénk érdeklődést mutat irántam, mit csinálok itt. Jé, neki is van rádiója szerintem. Hát ha már így ellenőrzés alá vontak, nem veszíthetek semmit, irány a főbejárat megint, pedig most már minden egyes fűszál vigyázzban áll. A biztonsági főnök odavágtat, az útlevelem lobogtatom ki se nyitja, csak mutat egy sarkot, oda és csinálhatok fotókat a miniszterelnökről. Hurrá, nyertünk!

A megérkezés tökéletes, tekintélyt parancsoló konvoj, rendőrmotorosok, felvezető autók, illetve a különböző speciálisan felszerelt terepjárók. A miniszterelnök fekete Mercedesből kilépve a tüntetőkhöz megy, kézfogások, tömegjelenet, biztatás, hogy hajrá miniszterelnök, mi veled vagyunk! A biztonsági szolgálat szoros gyűrűbe fogja Thaksint, fotót nem könnyű csinálni, mert nem vagyok valami edzett a kamerásokkal való közelharcban, bár van némi magassági fölényem. Amikor a miniszterelnök körbeért a bejárat előtti tömegen, elindul befelé a tumultus a székházba, gördülök utánuk, néhány fotó még a folyosón, majd a VIP belép a liftbe, a sajtó pedig a földszinten marad.

A harci izgalom bennem maradt, a motorral távozva még hátra nézek, de nem foglalkozik velem senki, a tüntetők lassan összehajtják a transzparenseket. Taksin Shinawatra fél óra múlva távozott a székházból, ezt már este a The Nation rövidhírei között olvasom. Mivel ezt nem vártam meg, így a lapból kell idéznem, mi is történt pontosan. Érdemes. „Thaksin told the crowd that he needed to go on working as caretaker prime minister for the sake of orderliness of the country "although my life will be in unprecedented danger".