Nem panaszkodok, nem mentegetőzök, de az elmúlt hetem igen érdekes programmal telt: a windowsom úgy gondolta, elég volt már a közel két éves megfeszített melóból, a rengeteg ilyen-olyan programocskából, úgyhogy a kék halál nirvanájába menekült. Áldottam az IBM mérnökeinek az eszét, mert azért a Thinkpad laptopon eldugtak egy titkos partícióba mindent, ami a reinstallhoz kell, így többé-kevésbé magától végigcsinálta a rendszer a procedúrát és néhány órás klikkelgetés után hasonló állapotot találtam, mint amikor annak idején kihoztam a gépemet a boltból. Rutinos újratelepítők azért tudják, ilyenkor kezdődik az igazi kálvária, minden eszköz driver és telepítő lemezét elővadászni, illetve a szokványos segédprogramokat felpakolászni. A tabula rasa időnként azonban jól jön, na meg jönnek vele a szokásos bosszúságok. Nagy meglepetés, hogy a néhány éves szoftverekből, amik aranyosak, kicsik, jól használhatók voltak, mostanában gigantikus, hájas monstrumok lettek, így például az új Nero vagy ACDSee kipróbálása után sürgősen downgrade-eltem. Persze kísérletezik is ilyenkor az ember, víruskeresőnek most a PC Cillin kucorodott fel, tűzfalnak meg a Black Ice, az öröm nem teljes, mint az óvodások úgy árulkodnak egyfolytában ezek a paranoiás tűzfal-, antivírus- és spyware programok.
De hogy a rengeteg ömlengés és senkit sem érdeklő énblog helyett valami közszolgálatilag is hasznos dolgot műveljek ebben a postban, kicsit mesélek a bangkoki kalózpiacokról, merthogy Thaiföld azért ebben is élenjár.

Egy ilyen reinstallnál például bőven elegendő elmenni a Pantip Plazaba (Pratunam mellett található), ahol megtalálható számtalan pultnál az összes vadonatúj szoftver a Windowstól a komolyabb DTP és CAD alkalmazásokig. Na most ezek természetesen kalózprogramok, hiszen azért annyit nem zuhantak még az árak, hogy ez ember 150 bahtos CD-n meg tudja venni a MS összest, vagy mondjuk az Adobe Best of válogatást. A pultnál üres papírtokok között lehet válogatni, majd a végén le kell szurkolni a CD-k árát, ilyenkor elszalad egy futár a titkos raktárba, majd hozza az árut 10 perc múlva. Maga a rendszer kicsit rejtélyes nekem: a boltokat törvényesen bérlik, a feliratok szerint zenei, filmes és szoftver CD-ket, DVD-ket árulnak, akkor meg mi szükség van erre a konspirációra?

Ennyire naív azért még nem vagyok, mert láttam azért már razziát is a Pantip Plazában. Először csak az tűnt fel, hogy az összes pult üres, kint vannak a katalógusok, de eltűntek az eladók. Aztán a sarkon ott dolgozott a rendőrkommandó, derekas nézőközönség felügyelete mellett. Később megjöttek a tévékemarák is, este aztán a híradóból megtudtam, hogy mi háborította fel a közeget igazából: a szexy movie-k miatt jöttek, az illegális pornó film árusító hálózatra csaptak le. Mert Thaiföldön azt sem szabad árusítani a törvény szerint.

Hozzáteszem azért, annak ellenére, hogy félig underground mozgalomról van szó, meglepően korrekt üzletfeleknek bizonyulnak. Ha valaki mozis DVD-t vesz, például a héten multiplexekbe kerülő premierfilmet, ami itt nagyon is életszerű szituáció, akkor egyrészt az árusoknál sokszor bele lehet nézni a filmekbe, de ha kérdezem, hogy melyik gagyi és melyik az élvezhető kópia, készséggel elmondják, ezt például nem ajánlják, mert kézi kamerával lett felvéve a moziban. Mind szoftver, mind mozi esetében előfordult már, hogy vissza kellett vinni a lemezt, különféle problémák miatt. Ilyenkor türelmesen, mosolyogva lehet rendezni a garanciális ügyeket, volt hogy kicserélték a lemezt, ha nem tudták, visszaadták a pénzt. Érdemes ismerni azért a thai konfliktus kezelő technikákat, mosolyogva, türelemmel hamarabb lehet eredményt elérni, mint a tipikus farang mentalitással. A múlt héten én is csak elnéző mosollyal figyeltem azt a nyakkendős, inges expatot, aki a Pantip Plaza egyik shopjában vöröslő fejjel, nagy hangon üvöltözte, hogy „money back”. Az első tíz percben mindössze annyit ért el vele, hogy szép kis közönséget gyűjtött maga köré a thaiokból.