Ott a kérdőjel a mondat végén, de ki tudja meddig. Bangkok Charlie csak áll az erkélyen és legalább olyan ostobán néz mint az egyszeri Nagy Bandó András. Nagyon nem érti, hogy mi történik a világnak eme fertályán, mely eddig jobbára a mosolyról, toleranciáról és vendégszeretetről volt ismert. Természetesen annyira nem naív, hogy benyalja a turistatoborzó progandafilmek idealizált világát, de azért történt annyi esemény idén, ami errefele a sokat megélt farangokat is megdöbbentette. Nem elég a tüntetők által elfoglalt miniszterelnöki hivatal, az alig egy hete történt véres tömegoszlatás, most jön a háború a szomszédos Kambodzsával?

Hun Sen, a kambodzsai kormányfő hétfőn ultimátumot adott Thaiföldnek, mondván a thai hadsereg vagy visszavonul egy ősi templom melletti vitatott határszakaszról, vagy Kambodzsa háborúba kezd és halálzónává változtatja a területet. A thai miniszterelnök előbb annyit mondott, hogy természetesen nem vonulnak vissza, mert az embernek a saját otthonában ne dirigáljon senki, aztán a 24 órás ultimátum lejárta előtt másfél órával mégiscsak az a hír járta be a thai sajtót, hogy a katonák elhagyták a területet. Jobb a békesség. Hihettük. Most pedig szerda van, a határon egyáltalán nincs béke, legalább 10 perces tűzharc volt a katonák között, néhány thai megsérült, s ha igazak a hírek, egy kambodzsai katona meghalt. A thai hadsereget közben készültségbe helyezték, a határmenti falvakban lakóknak azt javasolták, hogy maradjanak otthon, templomba esetleg elmehetnek imádkozni, de azért pakoljanak össze, hátha hirtelen evakuálni kell őket. A thai kormányzat kiadta a figyelmeztetést állampolgárainak, hogy amint lehet térjenek vissza Kambodzsából, a legfrissebb híradások szerint a határ túloldalán lévő kaszinókból legalább 300 thai szerencsejátékos vágtatott vissza, mielőtt lezárnák a határátkelőket.

A thai-khmer konfliktus idén nyáron élesedett ki újra, amikor az Unesco felvette a világörökségi listájára a XI. században, khmerek által épített Preah Vihear templomot. Márpedig ez a temploma thaiok által vitatott területen áll, a határmenti szentélyt 1954-ben thai katonák foglalták el, ám 1962-ben a Hágai Nemzetközi Bíróság Kambodzsának ítélte a templomot és a környező terület egy részét. Ebbe döntésbe Thaiföld mind a mai napig nem nyugodott bele. Az Unesco döntést megelőzően a thai külügyminiszter hozzájárult a kambodzsai pályázathoz, ám a botrány kipattanása után a thai alkotmánybíróság érvénytelenítette a kormányközi megállapodsát, a miniszter lemondott, a thai katonák fenyegetően kivonultak a területre, a khmerek pedig lezárták a templomhoz thai részről vezető határátkelőket. A fotókon jól látszik, hogy egy kiugró hegyormon található a templomrom, a kényes helyzetet bonyolítja, hogy megközelíteni jóval könnyebb a thai oldalról.  Nyár óta izzott a parázs a hamu alatt, október elején már volt egy kis lövöldözés, amit követett ezen a héten a kambodzsai oldalról beígért háború. A sort nem szívesen folytatnám…

A helyzet talán csak a turista szemszögből közelítők számára igazán meglepő. Hiszen elég nehéz magyarázatot találni arra, hogy a két, jelentős részben turizmusból élő ország számára miért jó az, ha a szezon kezdetét egy jó kis háborúval teszik emlékezetessé? A térképen jól látható, hogy a térség azért odébb van Angkortól, de az biztos, hogy a legtöbb hátizsákos vagy éppen bőröndös turista útja Bangkokból vezet Kambodzsába. Lezárt határátékelők mellett azért ez érdekes lesz.

Erőfitogtatásért és nacionalizmusért azért Dél-Kelet Ázsiában sem kell a szomszédba menni, elég beszédes az alábbi fotó, amelyet egy turista blogon találtam. Büszke vagyok, hogy khmernek születtem – vírit a felirat khmerül és angolul a vitatott szentély melletti táblán.

 

A thai-khmer viszonyt kb. a hétköznapi történetekben szereplő magyar-román barátsághoz lehetne hasonlítani, oda-vissza háborúztak és foglaltak egymástól területeket az elmúlt 1000 évben, elég beszédes, hogy az Angkor mellett található Siam Reap város neve éppen azt jelenti, hogy Győzelem Sziám felett. Ugyanakkor khmer részről egy háborúnak Thaiföld felé nem sok értelme van, a két ország és hadserege nincs egy súlycsoportban. A 63-66 milliós lakosságú Thaiföld évi 1.7 milliárd dollárt költ a seregre, míg a jóval szegényebb, 14 milliós Kambodzsának 117 millió dolláros a katonai büdzséje.

Az egyszeri békés buddhista farang pedig csak azon morfondírozik, hogy miként lehetne ezt a kiélezett helyzetet komolyabb vérontás és mindkét oldali arcvesztés nélkül megoldani. Mert Ázsiában ez utóbbival is mindenképpen kalkulálni kell.