Ez volt reggel.

 

Délután az első kép még nem is meglepő, az út szélén ott állnak a hírekből ismert, vadonatúj, frissen beszerzett vízágyúk, egészen pontosan három darab, katonai barnára festve, oldalán thaiul, hogy ez a hadsereg tulajdona.

 

 

De hopp, nem véletlenül parkolnak, a teherautók kereke ugyanis le van eresztve. Ahogyan a sor elején álló Hummernek is mind a négy kereke lapos, amúgy erre az autóra van felszerelve az a speciális hangszóró, amely egy bizonyos hangtartományt használva fizikai fájdalmat okozva tud tömeget oszlatni. A reggeli képeken jól látszik bevetés közben a jármű. Na de itt jön a meglepetés, ugyanis békés családi idillbe cseppenek, a Hummer motorháztetőjére támaszkodva egy katonatiszt cseveg a körben álló piros inges tüntetőkkel. S ugyanez mindenfele, a vízágyúk mellett is ott állnak a katonák, a fiatalabbak ugyan kicsit feszültebb arccal, de az elöljárók mosolyogva, vidáman beszélgetnek a körben álló több tucatnyi piros inges tüntetőkkel. Reggel még egymást ütötték...

 

 

 

 

A katonák a felmentő seregre várnak, vagyis a műszaki mentésre, meg is érkezik egy jó öreg nyerges vontató képében. Kitekerik a gumicsövet, aztán szépen sorban felfújják az összes katonai jármű kerekét. Közben a piros ingesek, farangok, civilek, no meg egy katona folyamatosan készíti a fotókat az akcióról. Mondom, mintha majális lenne. Ha valaki azt állítaná itt a helyszínen, hogy reggel még harc volt, nem hinném egy szavát sem.

 

 

 

A meglepetés ezzel nem ér véget, izgatott tumultus támad. Nocsak, nocsak, milyen fontos ember érkezett. Nem más mint az újságokban legtöbbször katonai szakártőként emlegetett Khattiya Sawasdipol vezérőrnagy, vagy ahogy Thaiföldön mindenki ismeri Sae Daeng. Jelenleg nyugállományban van, de egyáltalán nem nyugdíjas katona. Meglehetősen aktív. Néhány napja egész tekintélyes mennyiségű óvadék ellenében szabadult, azzal vádolják, hogy ő áll a gránátos merényletek mögött, de ezt minden esetben, így ma is határozottan cáfolja. Sea Daeng egy meglehetősen szabadszájú, elég ellentmondásos, de vitán felül rendkívül népszerű katona Thaiföldön. Egyfajta népi hős. Korábban a sárgák esküdt ellensége volt – egy idézet tőle: „ Ha rámbíznák, egyetlen nap alatt megtisztítanám a sárga ingesektől a Government House-t, először is elzárnám a vizet és az elektromosságot, jönnék a vízágyúkkal és helikopterekről kígyókat szórnék rájuk!” -, inkább a piros ingesek oldalán áll, de igazából még velük sincs teljes mértékben kibékülve. Sokkal radikálisabb módon képzeli el a küzdelmet, egyes hírek szerint fekete ingeseket akart kiképezni a kormány elleni aktív harcra. Nem biztos, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, ő a thai Rambo, ezért is az izgatottság. Mondom, nem a hadsereg tagja, ám a jelenlévő katonatisztek szalutálnak, s úgy jelentenek, mintha a parancsnok érkezett volna meg. A tisztelet tapintható minden irányból. A képek szerintem minden elárulnak. Aztán ahogy Sae Daeng tájékozódik a helyzetről, szívesen pózol a fotósoknak, az emberek pedig sorban érkeznek, hogy készíthessenek egy közös fotót a tábornokkal. (Jut eszembe, honlapja is van, bár csak thai nyelvű, azért a látvány magáért beszél.)

 

 

 

 

 

 

 

 

A családi idillt a katonai konvoj távozása zárja, a vízágyúk és a Hummer elindul kifele az úton, a piros ingesek integetnek, rázzák műanyag kereplőiket, a katonák pedig mosolyognak és integetnek vissza a fülkéből. Hihetetlen.

 

Tucatnyi fotó után úgy érzem, feltöltöttem az archívumom rendesen, elindulok a CentralWord irányába. El nem jutok természetesen az áruházig, mert a térség tele vörös ingesekkel, a tömeg semmit se csökkent a hétvége óta, sőt. A színpad mögötti elkerített részen ülnek a piros ingesek vezetői, szemmel láthatólag nem rázta meg őket, hogy a kormányzati parancsnokság ma letartóztatási parancsot adott ki ellenük. Itt is folytatódik a celebrity élet, a kordonon kivülről az egyik segítő folyamatosan hordja be a sálakat, pólókat, amelyeket aztán szignálnak.

 

 

A színpad elöl készítek néhány fotót, majd megnézem, hogy mi újság a Siam tér és a többi nagyáruház fele. A Ratchaprasong kereszteződés mellett található a thai rendőrség főhadiszállása is. A kapu előtt vékonyka kordon, belül azonban kihúzták a szöges drót akadályt. Itt is egy meglepetés, a szögesdrót mögött, fegyelmezett alakzatban 20-30 rendőr áll. Az ember azt hinné, rohamsisakos, fegyveres rendőrök, de nem. Fekete rövidujjú ingben, rendőrlányok – inkább lányok, mint asszonyok -, állnak ott, karjuk feszesen a derék mögött. Nagyot nézek, de jól látok. Készítenék fotót is, mert tényleg szokatlan a látvány, de mélyen állnak, bent a sötétben, nincs sok esélyem.

 

Ahogy megyek tovább és elérem a Siam Paragon épületét, kezdem úgy érezni, mintha valami amerikai filmben sétálnék, valami nagy katasztrófa után. Szinte csak a lángoló hordók hiányoznak az utcáról. A mindig zsúfolt és pezsgő Siam tér meglepően csendes és üres este. Az úton mindenfele autók parkolnak, piros ingesek jönnek-mennek, de azért ez itt most nagyon más. Az üzletek nagy többsége zárva, a Siam Paragon előtt acélsodronnyal összefont kordonok jelzik, a teljes luxuspláza zárva van. A kordonon belül a biztonsági őrök ülnek kupacba verődve, a farang fotóst lelkesen üdvözlik, bíznak benne, néhány nap és talán újra nyithatnak.