Különös csoportosulást látni mostanában naponta a Suvarnabhumi reptéren Bangkokban. Több tucatnyi thai, egyforma egyendzsekiben – hátul nagy hímzett cégnév -, nyakukban megy egy nagyobbacska nejlontasakban papírok. Mint egy óvodás csoport az uzsonnás csomagokkal. Nem azok, természetesen, annál idősebbek, ők melósok, akik mennek messzire, ahogyan az angol szlengben hívják, tengerentúlra melózni. A mostani csoportok egészen pontosan Finnországba, méghozzá áfonyát szedni. Most kezdődik Észak-Európában a szezon, olyan szeptemberig tart, addig lehet szedni az áfonyát az erdőkben. Nem kevesen indulnak a nagy kalandra, több mint 2000 thai vág neki ebben az évben!

Először amikor hallottam a finnországi áfonyaszedésről, nem is vettem komolyan. Biztos valami vicc. Azt természetesen tudom, hogy Nyugat- és Észak-Európában az ilyen jellenű mezőgazdasági idénymunkákat külföldiek végzik, dehát azok jobbára Európa keleti feléből érkeztek. De emlékszem arra is, hogy 1-2 éve volt nagy riadalom az epres földek gazdái között, mert a lengyeleknek már nem kellett az olcsó munka, a gyümölcs pedig ott rohad meg a földeken, mert a büszke britek le nem hajolnának érte. Mindenesetre első hallásra meredek volt nekem, hogy megéri a messzi Thaiföldről kétkezi melósokat reptetni Finnországba, de hát ahogyan van üzlet Kínából hagymát szállítani Magyarországra, ugyanúgy a finn áfonya átvevők és a thai bogyógyűjtők is jól járnak egymással.

A thai munkaügyi minisztérium által felügyelet toborzó ügynökségeken keresztül zajlik egyébként a program, nem is gondolná az ember, hogy milyen összetett dolog ez. Egyrészt nem kerül kevésbe a jelentkezés, fejenként olyan 70-75 ezer bahtot kell leszurkolni a jelentkezőknek (most éppen olyan 7 forint 1 thai baht, lehet számolgatni). Thaiföldön amúgy a minimálbér 6000 baht körül mozog. A munkára jelentkezők jellemzően az ország észak-keleti, Isaan nevű részéből kerülnek ki, a 70.000 baht pedig igen komoly summa számukra. Ez tartalmazza lényegében a repjegyet, ügyintézést, minden szükséges papír beszerzését, dehát akkor is óriási összeg. Éppen ezért a munkások java jelzálogkölcsönt vesz fel, ingatlanra vagy a farmra, a szervező cég külön számlát nyit nekik, így a megkeresett pénzből is először ezt a kölcsönt törlesztik a banknak. A finnországi szállást és étkezést amúgy állják nekik.

Téved, aki azt hiszi, hogy az áfonyaszedés olyan egyszerű hétköznapi tevékenység, mint mondjuk az alma- vagy a szőlőszedés. Az áfonya ugyanis nem farmokon, vagy a veteményesben terem Finnországban, hanem ahogy kell, rendesen a vadonban, fenn a hegyekben. A Finn Nagykövetség oldalán található egy remek és romantikus leírás a bógyó gyűjtögetésről. Két részletet azonban kiemelnék belőle:

A finn erdõkben becslések szerint 500-1000 millió kiló bogyós gyümölcs terem, amelynek csak tizedét szedik le. Fogjunk hát egy vödröt, húzzunk csizmát a viperák miatt, ne felejtsük ki a szúnyogriasztókrémet a hátizsákból - és irány az erdõ! A hivatásos bogyószedõk száma kevés, minden évben azon szörnyülködik a média, hogyan rohad el termõhelyén az erdõk aranya. Az utóbbi idõben a bogyósokkal foglalkozó vállalkozók megoldást találtak a problémára; külföldi munkaerõt fogadnak, így idén nyáron is több ezer bogyószedõ érkezik többek között Thaiföldrõl, Oroszországból és Ukrajnából. A gondos elõkészítés kellemes bogyószedést garantál. Az erdõk mélyén mindenféle vérszívóval találkozhat az ember, ezért a hosszú nadrág jó választás. A sapka vagy kendõ a fejet védi. Érdemes térképet és iránytût is vinni, ha nem ismerõs erdõbe indul az ember. Térkép a városok idegenforgalmi irodáiban, tömegsport szervezeteinél, de gyakran a könyvtárakban is kapható. Egy kis elemózsia és a termoszban vitt kávé felfrissít a munka szünetében. Akik a teljesítményre hajtanak, fésûs áfonyaszedõ alkalmatossággal is felszerelkezhetnek, de a vasárnapi bogyószedõk e nélkül is jól elboldogulnak. Az erdõben járva nem árt néha hangosan dobogni a lábunkkal, hogy a kígyók elmenekülhessenek elõlünk.

Jól hangzik, ugye. Dobogjunk a lábunkkal. Bár ezek csak viperák, a thai farmerek meg sokszor flip-flopban mászkálnak a vizes rizsföldek körül, ahol azért nem annyira ritkán kobrák is szoktak felbukkanni. Bár a finn hegyekben azért a kígyók és a szarvasok mellett vannak medvék is. Biztonsági okból nem és ténferegnek az erdőben egyedül az áfonyára vadászók, általában hét fős brigádokban járnak.

Szóval a meló lényege, hogy nincsenek fix esélyek, fel kell menni a hegyekbe, megtalálni az áfonyát és leszedni. Nem hangzik túl biztatóan, szerencsére a helyzet nem ennyire riasztó, mert vannak a thaiok közül, akik már 6-7 éve visszajárnak Finnországba, évről-évre. A thai lapokban megszólalok, meg akikkel beszéltem a repülőtéren, azt mondták, hogy a 2-3 hónapos turnus alatt, a költségek levonása után legkevesebb 100.000 bahtot tudnak keresni. Az azért komoly summa, emlékezzünk, az több mint 16 havi minimálbér. Korábban volt, aki a melósok közül Svédországban próbált szerencsét, de gyümölcsszedőként mindössze 50.000 bahtot hozott haza, ezért gondolta arra idén, hogy vált Finnországra. Egyébként a svédek idén is jelezték, szükségük lenne 3500 thai idénymunkásra, s legkevesebb 80.000 bahtos keresményt garantálnának nekik.