Bangkok legfrissebb plázája, a Gateway július 18-án nyitott meg az Ekkamai állomás mellett. Bangkok Charlie kételkedett, hogy a rengeteg pláza és bevásárlóközpont között mi újat és egyedit tud mutatni a kívülről nem is túl látványos épület. Ráadásul az Ekkamai mellett volt már egy furcsa plázaképződmény, a Mediplex, amely elsősorban szépségszalon- és gyógyászat profillal próbál nyomulni, ennek megfelelően a többemeletes épület elég rendesen kong az ürességtől. Az Ekkamai ismerős lehet a turisták számára is, a három nagy bangkoki buszpályaudvar közül itt van az, amelyikről Pattaya, Koh Samet, Koh Chang, Rayong irányába mennek a járatok.

 De vissza a Gateway megnyitóhoz, ugyanis a skytrain állomásról besétálva rögtön kiderült a turpisság, miben törték a fejüket a beruházók. Thaiföldről szinte Japánba gyalogol ugyanis az ember, a bejáratnál kimonós hostessek fogadják, akiktől kis jókívánság cédulákat lehet átvenni. Ezekre filctollal írhatunk, majd az alkalmi bambuszerdő ágaira felaggathatjuk a cédulákat. Odébb a színpadon pedig japán taiko dobosok dübörögnek, a közönség feje felett pedig több emelet magas színes, papírszalag lampionok gondoskodnak szintén a jószerencséről. Az ember ha körbenéz, szinte megszédül, körös-körül ugyanis japán éttermek sora követi egymást, alig akad egy-két kakukktojás, dehát a francia pékség sem az valójában, mert az is japán cég valójában. Vicces, de Bangkokban az egyik legjobb európai kenyeret a japán pékségekben lehet kapni, messze lekörözik a Tesco vagy a farang boltok kínálatát.

 Japán márpedig kétszeresen is nyerő választás a Gateway esetében, egyrészt az Ekkamai és a vele párhuzamos Thonglor a Bangkokban élő és dolgozó igen népes japán kolónia központja. Másrészt pedig ha a nemzeti konyhák toplistáját szeretnénk felállítani a thaiok körében, akkor toronymagasan messze a japán éttermek vezetnek.

A következő képen egyébként a látszattal ellentétben nem virágbolt látható, ez bizony egy ramen étterem, csak a thai-japán szokások szerint az új üzlet megnyitójára virágcsokrot szoktak küldeni az üzleti partnerek. Jókívánságból jutott ide is rendesen, ahogy látszik. Az üzlet előtt a japán főnök fogadta a helybéli japán partnerereket, így a Thaiföldön megszokott wai helyen combra tapasztott kézzel hajlongtak folyamatosan a tömegben. Még a feliratokon körbenézve is látszik, hogy a legfontosabb volt mindent japánul kiírni, aztán a lényegesebb dolgokat felvésték thaiul, de néhány helyen az angol már teljesen el is maradt, még a hely nevét se festették fel angolul. A színpadon kint szerepelt a soft opening felirat, augusztus közepéig tart a bevezető időszak, ami azt jelenti, hogy a felsőbb emeleteken sorban nyitnak majd az üzletek, lesz itt divatszint butikokkal, meg elektronikai telefonos és számítógépes boltokkal.

A megnyitó napján a Tadaima nevű „igazi japán” étteremnek szavaztam bizalmat, amely egyébként népszerűségét részben annak is köszönheti, hogy résztulajdonosa az egyik szappanoperasztár, Kan Kanthatavorn, aki természetesen személyesen ott volt a megnyitón. Mosolygott, nyilatkozott a tévének, pózolt a vendégekkel, akik közül sokan akartak egy-egy fotót csinálni vele, na meg dolgozott is azért, folyamatosan kísérte az érkező vendégeket. Hosszú sor állt az üzlet előtt, egy-egy asztalra 20-30 percet is kellett várni.

A Tadaima izikaya hely, vagyis olyan japán étteremtípus, ahol sokféle apró fogást lehet kérni, kóstolni. Elég egyszerű a stratégia, a menüben szerepel körülbelül száz fogás, mindegyik 88 bahtba kerül. Büszkén jelzik, hogy nincs service charge, ami tényleg becsülendő dolog, ugyanis sajnos bevett szokás az elegánsabb thai éttermekben, hogy a menüben feltüntetett árakhoz a számlán még hozzácsapják a szervízdíjat és az áfát, így rögtön 17%-kal magasabb lesz az ár. De maradjunk a lényegnél, hogy milyen a kaja az izikayában. Jelentem, jó. Hogy a nemzetköziséget még egy lépéssel megtoldjam, a thai szupersztár japán éttermében ezúttal egy koreai ételt választottam, sült sertéshúst kimchivel. Jó választásnak bizonyult.