Régi olvasóknak ismerős lehet a cím, s kérdezhetik: már megint? Igen, Bangkokban élve is deja-vu keríti hatalmába az embert, időnként mintha újra megtörtént dolgokba csöppenne. Egy csomó híradásban körbement a magyar Külügyminisztérium figyelmeztetése, miszerint a Bangkokba utazók vigyázzanak, tömegtüntetések vannak, kerüljék el ezeket a helyeket. Összesen16 ország adott ki hasonló figyelmeztetést. Természetesen a thai sajtó is tele a tüntetésekkel, na meg ömlik a sok fotó a thai Twitteren is. Bangkok Charlie is elővette a régi haditudósító gúnyát és körbemotorozott, hogy első kézből tudjon beszámolni: mekkora a veszély a Khao San Road környékén. Ha valaki nem akar végig olvasni, elárulom a poént: egyelőre békés majális hangulat a jellemző, na meg hatalmas tömeg.
A tüntetések egy hete kezdődtek Bangkokban, mégpedig azért, mert a jelenlegi, Yingluck Shinawatra vezette kormány a parlamentben elfogadtatta az úgynevezett amnesztia törvényt. Ez egy régóta készülő jogszabály, a korábbi megfogalmazások szerint a nemzeti megbékélés érdekében dolgoztak rajta, szerették volna megszüntetni azt a mély politikai megosztottságot, amit a sárga-, majd a piros inges tüntetések jelképeztek. A törvény első verziójában még politikai amnesztiáról volt szó, mellyel a tüntetésekben résztvevő kisembereknek járt volna a mentesség. Ám az utolsó pillanatban módosult a törvény, s gyakorlatilag 2006-tól kezdve a jelen időkig mindenkinek mentességet adott volna, aki bármi módon kapcsolódott ezekhez a tüntetésekhez, politikai mozgalmakhoz. Így egyrészt mentességet kapott a korábbi miniszterelnök, Abhisit Vejajiva, a Demokrata Párt vezetője, akit a piros inges tüntetés szétverésekor a halálos áldozatok miatt citáltak bíróság elé – ő egyébként azonnal jelezte, ebből az amnesztiából nem kér, bíróság előtt kívánja az igazát bizonyítani. Na és a másik nagy haszonélvezője az amnesztiának Thaksin Shinawatra volna, aki a 2006-os puccs óta külföldön él. Egy rövid látogatásra ugyan hazatért 2008 elején, amikor a Thaksin-barát Néphatalom Párt (People’s Power Party) nyert, ám már akkor is folyamatban volt ellene néhány büntetőbírósági per, így megint távozott és a jogerős ítélet óta gyakorlatilag szökevényként él a nagyvilágban, főleg Dubaiban. A bírósági ítélet föld ügyben született, a vádirat szerint hatalmával visszaélve segítette, hogy felesége egy igen értékes földterületet vehessen olcsón Bangkokban. Most az amnesztia törvény szerint az ítélet semmis volna, Thaksin visszatérhetne, s talán még a lefoglalt baht milliárdjait is visszakaphatná.
Kis háttérinfó még: a jelenlegi miniszterelnök Yingluck Shinawatra, Thaksin testvére, a 2011-es választásokon elsöprő többséggel nyert kormányzópárt pedig a Pheu Thai (jelentése: A Thaiokért), ami már a harmadik Thaksin-párt, az első kettőt ugyanis a bíróság feloszlatta (Thai Rak Thai, People’s Power Party). A thai választások 2001 óta úgy néznek ki, hogy mindig a Thaksin-párt nyer, nagy fölénnyel. Volt itt az elmúlt 12 évben egy katonai puccs 2006-ban, meg egy sárga inges Government House és reptérfoglalás 2008-ban, mindössze ezek jelentettek pár éves szünetet a folyamatos Thaksin vagy Thaksin-barát kormányzásban. Az utolsó, egyébként a piros inges tüntetés miatt előre hozott választás 2011-ben volt, ekkor nyert a Pheu Thai és Yingluck Shinawatra (48,41%!), s bár eleinte szabadkoztak, hogy szó sincs Thaksin visszatéréséről, mindenki tudta, a téma előbb-utóbb előkerül, már csak azért is, mert a párt választói is ezt akarták. Apró bökkenőt jelent ugye a jogerős bírósági ítélet, ebben segíthetett volna az amnesztia törvény.
A parlamenti végszavazás előtt már hetekkel elkezdődött a szervezkedés és a kisebb tüntetések az amnesztia törvény ellen. A parlamentben az ellenzéki Demokrata Párt nem is vett részt a szavazáson, ami után azonnal utcára hívta az embereket. Eleinte a kicsit távoli Samsen pályaudvar közelében táboroztak, utána viszont bevonultak a belvárosba és a Demokrácia Emlékmű előtti kétszer hat sávos főutat zárták le, építettek színpadot, valamint hatalmas tetőt a tüntetőknek. Hosszú tüntetésre rendezkedtek be. A kormányzat néhány napja látszólag visszakozott, az amnesztia törvényhez terveztek módosító indítványokat, ezeket visszavonták. Az alap törvény azonban ott volt a parlament felső háza előtt, a Szenátuson múlt, hogy mit döntenek róla november 11-én hétfőn.
Ez pont tegnap volt, ekkor tettem meg a körutat a tüntetések helyszínén. Az alábbi kis térképen látszik, hogy merre vannak a tüntetések, a piros sávok jelzik ezeket az utakat, itt nagy tömeg és lezárt utcák vannak, keresztben érkezve sem lehet itt átvágni, nemhogy autóval, de még gyalog sem. A zöld csík jelzi, hogy hol van a Khao San Road. A turisták megnyugtatására mondom, hogy taxival, busszal, tuk-tukkal nem kell félni, még véletlenül sem mennek a tüntetések környékére, mert nem szeretnének beragadni. A felső nagy kékkel jelzett kocka a Police felirattal pedig a kormányzati negyed, amit a tüntetésekkel együtt életbe léptetett Belbiztonsági Törvény (ISA – Internal Security Act) lezárt területnek minősít, oda belépni tilos. Egyébként nehéz is volna, mert minden kijáratot lezártak, a szó szoros értelmében, nemcsak rendőrsorfal van itt, de hatalmas beton barrikádokat építettek, szögesdróttal, tiszta Nyugat-Berlin nosztalgia.
A tüntetők lezárták a Demokrácia emlékműtől (Democracy Monument) a Ratchadamnoen Nok Road alsó szakaszáig terjedő területet. Hétfőn amikor a helyszínen voltam épp akkor érkezett meg a belvárosból, az Asoke-nál kijelölt gyülekező pontról a tömeg, akik megtöltötték a Lang Luang roadot is teljes terjedelmében. A híradások szerint mintegy 20.000 tüntető lehetett a területen, Bangkok Charlie nem tartott népszámlálást, de az biztos, hogy tényleg nagyon sokan voltak. Ráadásul az út felett még rögtönzött hangárokat is építettek, tetővel, ami árnyékot adott és védelmet jelentett a nappal szemben. A hangulat a thai tüntetéseken mindig nagyon békés, az egész sokkal inkább emlékeztet egy majálisra, mint valami politikai megmozdulásra – főleg, ha az ember nem ért thaiul, mert azért a hangszóróból a színpadi szónokok elég ingerülten szidták Thaksint, a testvérét, a kormányt. Időnként kap egyet a kambodzsai kormány is, mert néhány tüntető csoport programjában szerepel határközeli Preah Vihear templom melletti kiállás is, melyről éppen ma hirdet ítéletet a hágai Nemzetközi Bíróság.
Az utcai konyhák mellett elmaradhatatlan kellék a tüntető áruház, ahol felszerelkezhetnek a mozgalmárok. A mostani tüntetés jelképe a thai trikolór szalag és a síp, mondja is a szónok, ha meglátod bárhol Yingluck képét, vagy valamelyik miniszterét, fújj bele a sípodba azonnal! Kivetítőn ott a kép, mindjárt meg is süketülök. Bemegyek a tömeg közepébe, egy-két jó képért, egyetlen farang vagyok éppen, de nagyon népszerű. Úton-útfélen mosolyognak, felfelé mutató hüvelykujjak, na meg legalább féltucatnyian kezet akarnak rázni velem. Szóval mondom, békés, felettébb nyugodalmas majális ez.
Gond csak akkor szokott lenni a tüntetéseken, amikor a rendőrök közbelépnek, vagy a tüntetők szeretnének a rendőrsorfalon áthatolni. A korábbi évek tapasztalaiból rendesen tanultak a rendőrök, mert amikor elindulok a kormányati negyed fele, alaposan meglepődök. Hatalmas betonbarikádok, két sorban, a kettő közötti 20 méteres helyen sűrű szögesdrót akadály. A tulsó beton barikád mögött rohamrendőrök, nem is kevesen, a betonakadály fölé pedig hatalmas hálókat feszítettek ki, hogy ne lehessen átdobni se semmit. A betonon vésztjósló felirat, thaiul mondja: ez itt a könnygáz zóna, belépni tilos.
A barikád innenső oldalán egy thai értelmiségi férfi csóválja a fejét, micsoda szégyen ezt látni, a rendőrökre, a feliratra és a betonbarikádra gondol. A beton innenső oldalát graffitisek kidekorálták: „FUCK GOVERNMENT”. Rendszeresen jön valaki és felmutatja a középső ujját a távolban álló rendőröknek. Egyébként diákok éppen összeállnak egy csoportképre, a hitvallásuk: „Make Love – Not Amnesty”. Ezt azért többféleképpen is tudom értelmezni. Közben egy aktivista a beton külső oldalán lévő szögesdrótot tekeri össze egy rongy segítségével, majd az egészet a csatornába dobja, a túlparton lévő rendőrök láthatóan idegesek lesznek. Végül csak egy teleobjektívet vetnek be, a kolléga lefotóz mindenkit, még engem is. Naná, hogy lesz egy képen róla nekem is. Fradi-Dózsa 1:1
Megyek egy kört motorral a kormányzati negyed körül, ekkor lepődök meg igazán, a készültség mértékén. Minden egyes utcakijáratnál hasonló barikádok, mögöttük rengeteg a rendőr, benézek egy környező hivatal udvarára, ahol alakzatban állnak a rohamrendőrök. Nem is egy helyen látok hasonlót, ezek most nem viccelnek. Itt nem lesz újabb Government House foglalás, nagyon úgy tűnik.
A körutat a Khao San Roadon fejezem be, betolok egy pad thait – tojással, csirkével 50 baht, hiába drága, turista környék ez -, ahol teljes a béke, tüntetésnek semmi hatása. Max. néhány fekete pólós és thai trikolórt viselő tüntető a fiatalabbak közül, akik itt kávéznak, shake-et isznak. A legteljesebb béke és nyugi itt is, lassan indul a szezon, sok a hátizsákos szokás szerint.
Hétfő késő estére két fontos dolog is kiderül. A hágai Nemzetközi Bíróság helyben hagyta az 1962-es ítéletét, vagyis a Preah Vihear templom továbbra is Kambodzsáé, akik kértek még egy közeli dombot, de azt már nem kapták meg. Így a thai és a kambodzsai kormány úgy kommentálja: win-win szituáció született. A thai hazafias mozgalmak szerint közel sem, mert a templomot szerették volna. A nap másik eredménye, hogy a thai Szenátus 12 órai vita után megvétózta az amnesztia törvényt. A thai alkotmány szerint a parlament 180 nap után újra beterjesztheti, de a Yingluck Shinawatra ígéretet tett, hogy lemondanak a törvényről – fél év múlva kiderül, mennyire emlékeznek a szavukra. A Demokrata Párti tüntetésvezetők közben új célt választottak, a kormányt szeretnék megdönteni, nemzeti sztrájkot hirdetnek november 13-15-re. A kormánypárt közben nyugalomra inti a saját híveit, mondván, a megvétózott amnesztia törvény után csak idő kérdésre, hogy megunják a tüntetők és hazamenjenek.
Tüntetésen készült teljes fotógaléria itt tekinthető meg nagyban.
Érdemes a Bangkok Charlie Facebook oldalra feliratkozni, vagy a Twitter folyamot követni, mert ott szerepelnek mindig a legfrissebb hírek, röviden
*
Szállásfoglalás magyarul: Agoda vagy Booking.com Neked nem kerül többe, de a blogot támogatod vele
