Én legalább bevallom őszintén, hogy ennek a címnek nem sok értelme van. De mi a gond? Ha már egyszer a magát minőségi sajtónak képzelő Népszabadság adhat ilyen címet: „Pattaya: nap, tenger és szex  - A felülről fedett, de oldalt nyitott taxik tarifája olcsó Thaiföldön”. Megmondom őszintén, már a cím kiverte nálam a biztosítékot, ezután nehéz volt türelmesen végigolvasnom a cikket, s valóban, derekas baromság gyűjteményt sikerült összegereblyéznie az izzadó tenyerű sajtó szakmunkásnak.

De haladjunk szépen & sorban. Ugye rögvest a cím: Pattaya: nap, tenger és szex. A nappal semmi gond. Pattaya esetében a legkevésbé beszélhetünk a tengerről, hiszen a tengerpartja és maga a víz kifejezetten ótvar. Az összes thai netes thai fórumban unalomig & csontig lerágott téma, hogy ne menjünk Pattayára, ha szép beachet keresünk, egymillió szebb és jobb hely létezik ilyen célra Thaiföldön.  A szex is helyénvaló a címben, érdekes, hogy a cikkben elég finoman és óvatosan kezeli a szerző. No de akkor lássuk ezt a gyönyörű alcímet: „A felülről fedett, de oldalt nyitott taxik tarifája olcsó Thaiföldön”. Hüjeség, ahogy van, természetesen. Egyrészt a Bangkokban nemcsak felülről, de oldalról, sőt, ha alaposan végiggondolom, akkor alulról, elölről és hátulról is fedett taxik, magyarul a hagyományos személygépkocsi taxik tarifája is olcsó. De hogy jól összezavarjam most a szerencsétlen szerzőt és a szegény olvasót, léteznek ellenben olyan helyek, ahol azok a bizonyos felülről fedett, de oldalt nyitott taxik szemérmetlenül drágák, így például a közkedvelt üdülőhelyen Phuketen, ahol nem átallnak mindössze 600-700 méteres fuvarért is 2-300 bahtot követelni (vö. Pattaya 10-20 baht!).

A népszabis újságíró tesz azért egy kísérletet a cikkben: „A bangkoki tuk-tuktól, a háromkerekű motoros kocsiktól eltérően itt felülről fedett, de oldalt nyitott, nyolc-tíz üléses mini-teherautók szolgálnak, a díjtétel a távolságtól függően 10-20 baht.” Noh, segítsünk a jóembernek. Nevezzük az egyszerűség kedvéért a mini-teherautót pickupnak, mert az autós szakembereken kívül a köznép is így szokta. Szerintem Magyarországon is ismerik a kifejezést. De azt tényleg nem értem, hogy ha valaki turisztikai jellegű ismeretterjesztő írást kíván elkövetni egy napilapban, akkor miért fél az eredeti, Thaiföldön alkalmazott songthaew kifejezéstől. Ha mán egysze' így híjják! Nem ördögtől való, semmi fekete mágia! Ezt a szót én már láttam magyar útikönyvekben is, igaz elég sokszor a magyarosan félreírt szongtoj alakban. Mindenesetre az a további rossz hírem van a szerző számára, hogy ilyen közlekedési alkalmatosságok bizony Bangkokban is vannak, mindahogyan a tuk-tuk sem teljesen fővárosi privilégium, felbukkannak azok még máshol is Thaiföldön. De ha szeretett volna végre valami eredetit leírni, akkor megemlíthette volna, hogy a felülről fedett, de oldalról nyitott taxi neve songthaew, méghozzá azért, mert ez egy régi thai kifejezés, két sort jelent, minő érdekesség, hátul a platón két hosszú padon kucorognak az utasok.

A Thaiföldön huzamosabb időt eltöltött nyájas olvasót azért sorról sorra érik meglepetések a cikkben. Nem baj, az újdonságokat én is szeretem. Sose gondoltam volna, hogy a népszabiból kell megtudnom, a thaiok rosszul készítik a Tom Yum Kungot, merthogy ebbe a ráklevesbe eredendően nem szoktak tésztát rakni. De az is biztos, hogy egyetlen búvár barátomnak se ajánlanám Pattayát és a környező szigeteket, mert az biztos, hogy utána az én fejemet csapkodná a maszkkal és a légzőpipával, miért nem küldtem őt le néhány déli-szigetre, ezeket valami titokzatos okból mindenki csak búvár paradicsomként emlegeti. A King Road olvastán is megtorpanok és meglepődök, tényleg, még soha senki nem hívta így a Walking Streetet, annak ellenére, hogy ez lehet a hivatalos neve. Kicsi bizonytalanság van a szerzőben, mi az a transzvesztita és mi az a transzszexuális. Azt mégse írhatja le, hogy lánynak öltözött buzi fiúk, inkább itt vannak ezek a bonyolult idegen szavak, mit tudjuk mi, mi a különbség, írjuk bele inkább mind a kettőt, az a tuti. Na, meg is oldottuk a problémát, PC-k vagyunk és toleránsak.

Természetesen nem vagyok naív, tudom, hogyan születnek ezek a cikkek. Hozzávágnak az újságíróhoz egy ingyen Malév jegyet, kapott néhány ingyen éjszakát egy remek 5 csillagos szállodában. Csak az a baj, hogy ez a két dolog túl erős tudatmódosítónak bizonyult a szerző számára, az elkészült cikkben kevesebb az eredetiség és információ mint egy elsárgult 1997-es Neckermann katalógus Pattaya szószedetében. A legnagyobb veszély pedig, hogy néhány tájékozatlan olvasó tényleg azt hiszi, hogy Pattaya lesz neki az ideális családi nyaralóhely, lélekszakadva rohan, elkölt a családdal majd fél-egy millát, aztán nem győz válaszolgatni a gyerekeknek, hogy a 80 éves fehérbőrű bácsik miért húzzák kézen fogva a 20 éves zsenge thai leánykákat, a gyönyörű türkizkék trópusi tenger helyett pedig bámulhatja a zavaros víz színén úszó szemetet.

Nem tudom, hány száz év múlva fognak a magyar turisztikai szakíró tehetségek kilépni az ördögi Pattaya – Samui – Phuket háromszögből, szerintem már ők maguk is unják. Nem ártana felfedezniük az internet csodálatos világát, ahol a Thaiföld fórumokban régóta Koh Chang, Koh Samet, Koh Thao neve pörög. De majd talán, legközelebb, hátha lesz wifi az 5 csillagos hotel medencéje mellett.

(Songthaew fotó by johnmuk)