Választás van újra Thaiföldön, ennek köszönhetően tegnap este Bangkokban vicces látványt mutattak a bárok teraszain kólázó vendégek. Mert ha választás, akkor alkoholtilalom két napig. Se étteremben, se bárban, se boltban. Jelzik a választásokat az utcákat elborító plakátok, szerencsére ezt a thaiok környezetbarát módon oldják meg, nem ragasztanak össze mindent, bambuszrudakra feszítik a plakátokat. Úgy néznek ki a városi főutak, mintha minden villanyoszlop körül megannyi csemete nőtt volna ki a földből, a betonoszlopok mellett kéttucatnyi arc villog. Taxiban ülve soha nem lehet tudni, plakátember, vagy gyalogos készül lelépni a járdáról

 

Két hete vasárnap volt a választás, most szerdán, így ez munkaszüneti nappá változott. A mai eseménynek nincs köze magyar értelemben a két héttel ezelőttihez, akkor ugyanis képviselőkre és pártokra lehetett voksolni, most pedig szenátorokat választanak. Az újkori thai demokrácia igen friss, az alkotmányt 1997-ben fogadták el, ennek is köszönhető, hogy még a thai emberek többsége is keveri a képviselőket a szenátorokkal. A thai képviseleti rendszer kétkamarás, az 500 képviselőt pártlisták és egyéni képviselői körzetek alapján választják (400 egyéniből, 100 listáról jut be), míg a 200 szenátor szigorúan egyéni induló, pártuktól függetlenül. A képviselők 4 évre kapnak mandátumot, a szenátorok 6 éves ciklust töltenek ki alapesetben. Érdemes összehasonlítani: itt 65 millió emberre jut összesen 700 választott képviselő. Az eredeti elképzelés szerint a szenátus képes ellenőrizni a kormányzatot, felelősségre vonni a miniszterelnököt, bár az elmúlt esztendők tapasztalatai azt mutatják, ez eddig nem igazán jött be.

 

Most 1500-an indulnak a 200 szenátori helyért, a bangkoki 18 székért 260-an versengenek. Jó nagy szavazólapon lehet ikszelni. Minden háztartásba bedobtak egy ismertetőt a 260 jelöltről; fénykép, életkor, végzettség, néhány mondatos életrajz. Meglepően sok a többdiplomás, de a mindennapi átlagnál több a 40-60 éves szinglik aránya is. Természetesen a képek fele egyenruhás, egy darabig úgy éreztem magam Thaiföldön, mintha valami katonai diktatúrában lennék. Később kiderült, itt mindenkinek van egyenruhája – a katonákon, rendőrökön kívül hasonlóban uniformisban feszítenek ünnepnap az ügyvédek, tanárok, de még villanyszerelőt is találtam a katalógusban. Mindenkiből lehet itt képviselő, egyedül a klérust zárták ki az indulók közül. Így magyar szemnek meglepő módon rendőrök és katonák is szerepelnek a jelöltek között. Egyik kedvencem Rambo rendőrtábornok. Nem viccelek, tényleg így hívják. A másik a 260-as jelölt, Chuvit Kamolvisit, a thai Larry Flint. Szerintem trükközött, hogy övé legyen a legnagyobb szám, de lehet, hogy végül bannolták, mert a hivatalos híradások már csak 259 jelöltről szólnak. Chuvit kőgazdag, ő a thai masszázsszalon király. Szeretett volna már bangkoki kormányzó lenni, most a képviselőséggel próbálkozik. De írok majd róla később, bővebben, mert némi blaszfémiával, Chuvit tényleg megér egy misét.