Keserű leckéket kapnak a globalizációból a thaiok manapság, de nem vagyok benne biztos, hogy a külföldi multik elégedetten és aggodalom nélkül dörzsölik a markukat.

Az illetékes minisztérium egész egyszerűen felszólította a legnagyobb kereskedelmi láncokat, felejtsék el egy darabig a terjeszkedési terveiket, s hogy nyomatékosabb legyen mindez, meglengettek a vonakodó menedzserek számára némi pénzbüntetést és pár éves börtönbüntetést.

 

Thaiföld szédítő iramban kapitalizálódott az elmúlt tíz esztendőben, egyesek szerint túl gyorsan, s ezzel rengeteg elveszik eme ország tradicionális értékeiből, szépségeiből, vonzerejéből. A helyi lakosság a szegényebb falvakban leginkább azt érezte az utóbbi esztendőben, hogy a Thaksin kormányzat bőkezűen juttat vissza nekik az adóbahtokból, rendszeresen kapnak néhány tucat marhát, kókuszpálmát, vagy éppen pár tonna rizs, ha szárazabb volt a nyár.

 

Az elmúlt napokban azonban két esemény is jelezte, a thaiok sem menekülnek a globalizációs átok elől, ők sem írják újra a közgazdasági szabályokat. Ha drága az ország, akkor a befektető egész egyszerűen tovább áll és keres egy jobb helyet magának. Nem hitték el ezt a Ginaform Bra munkásai sem, akik közül 500-an tegnap a Government House előtt tüntettek. Látványos volt a felvonulás még a tévében is, mert a transzparensek mellett melltartókat és bugyikat lengettek. Hozzáteszem, nem akármilyeneket, hiszen olyan márkás termékek készülnek itt, mint a Victoria Secret’s vagy a Kalvin Clein fehérneműk. A gyár Hong Kongban székelő tulajdonosa azonban úgy döntött, októbertől bezárja a thaiföldi üzemet, 1600 munkását elbocsátja, a gépeket pedig áttelepíti Kínába és a Kambodzsába. Hosszabb távon nem tartják versenyképesnek a thai körülményeket, csak egy adat, míg itt a napi minimálbér 184 baht, addig Kambodzsában mindössze 71. A munkások most természetesen a miniszterelnök segítségét kérik, a kormányzat nem ígérhet mást, mint hogy vigyáz arra, a munkások kapják meg a végkielégítésüket.

 

A másik sztori is ismerős lehet a magyar olvasóknak, halvány deja-vu felmerenghet. Hetek óta ír a Bangkok Post arról, hogy a thai kereskedelmi kamara élénken tiltakozik a külföldi mammutláncok terjeszkedése ellen. Amíg a hagyományos thai kis- és középvállalatok az elmúlt 7 hónapban körülbelül 30 százalékos forgalomcsökkenésről számolnak be, addig a nagy láncok 20 százalékos növekedésnek örülnek. Idő kellett a thai kereskedőknek mire észrevették: itt a Tesco méretű mammutokkal szemben csak veszthetnek. Nem véletlenül, hiszen ha a zöldségek és a póló is olcsóbb a nagyáruházban, mint az utcai piacokon, akkor persze, hogy ott vásárolnak a vevők. Ráadásul a nagy láncok folyamatosan számolnak be újabb terjeszkedési terveikről, nemcsak a nagyvárosokat kívánják uralni, de kisebb boltjaikkal most már a falusi piacokat vették célba.

 

Hosszú hetek tiltakozása és tüntései után most látom a kormányzati választ a napilapokban, ami szerintem a külföldi menedzsereket is meglepte. Az illetékes minisztérium levelet írt a legnagyobb láncoknak, szám szerint 15-nek – köztük a 7-Eleven, a Robinson's,  a Carrefour és a Big-C -, melyben egyszerűen megkéri őket, hogy függesszék fel a terjeszkedési terveiket, amíg nem talál a kormány gyorsan megfelelő megoldást a kialakult helyzetre. Én először csak mosolyogtam a naív kérésen, aztán továbbolvasva már hümmögtem egyet, amikor az illetékes kifejti, amennyiben vonakodnának a cégek végrehajtani a kérést, akkor egy idevágó törvény értelmében a helyi képviselőiket 50 ezer bahtos pénzbírsággal vagy 10 évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani. Az összeg ugyan aprópénz, de azért a thai börtönökben gyorsan lefagy a mosoly a delikvensek arcáról.

 

Ne felejtsük el, kampányidőszak van, elvileg másfél hónap múlva választás – tippem szerint megint csúszik -, tehát a pártok és a kormány szociálisan érzékeny, demonstrál. Az viszont kétséges számomra, hogy a keményen nacionalista, piacvédő és gyarmati függetlenségükre oly büszke thaiok móresre tudják-e tanítani a globalizációt, vagy sem.