Thai katonák gyalogolnak az elhagyott utcán, kezükben feltartott M-16-os géppisztoly, rendszeresen lőnek egyet-egyet a levegőbe. Az út szélén a bangkoki közlekedési vállalat kék-fehér busza szinte elhajítva, teljesen üres, az első szélvédője be van törve. A kereszteződés közepén elhagyott pink színű taxi, vészvillogóval, az összes ablaka betörve. A katonák egy kis utcához érve felveszik a harci alakzatot, nem kereszteznek, a sarkon letérdelnek, először a géppisztolyt dugják ki, aztán óvatosan benéznek. Gyanús az utca, mert a távolban látnak egy taxit, de a házak aljából néhányan barátságosan integetnek nekik. Fontos, hogy itt senki sem visel piros inget. Menetelhet tovább az alakulat. A másik kereszteződésben elhagyott buszok, az egyik lángol, de néhány méterrel odébb jóval nagyobb tűz, de ez szerencsére csak valami gumiabroncs, amit felgyújtottak. Jóval félelmetesebb azonban az út közepére állított, hatalmas fehér tartályt cipelő teherautó, melyhez időnként piros ingesek futkorásznak. Ez ugyanis egy gázszállító teherautó, több mint 8 tonna gázzal a gyomrában. A kormányzat figyelmeztette a környéken lakókat, hogy húzódjanak a lehető legtávolabbra – jobb nem gondolni, mi történne, ha a teherautó felrobban.

Nem mozifilm, nem afrikai, vagy közel-keleti tudósítás, ez itt 2009. április, Bangkok belvárosa, Songkran idején. Eszem ágában sincs rémhírt terjeszteni, ijesztgetni, ezek itt a döbbenet hangjai. A thai hadsereg hétfőn hajnalban elkezdte a bangkoki blokádokat felszámolni, könnygázt és géppisztolyokat alkalmazva, a piros ingesek azonban nem adják olcsón az életüket. Halottak számáról nem lehet egyelőre tudni – a két oldal ellentmondó információkat közöl, ráadásul a pirosak tévécsatornáját végül kikapcsolták -, egyelőre úgy tűnik, közel 80 sebesült van, többségében a tüntetők között. A híradókban lehet látni a kórházi osztályokat, ahova érkeznek a mentők.

Több buszt is felgyújtottak, a híradókat figyelve szépen látszik, ahogy órák alatt teljesen kiégnek. Szerencsére nem történik robbanás, nemcsak a benzin a veszélyes, hanem mert sok busz itt gázzal megy. Ugyanezért volt veszélyes, amikor a taxikra lövöldöztek, mert minden csomagtartóban ott a gáztartály.

Bangkokban a rendkívüli helyzet miatt bezárt a Siam Paragon, a ZEN, valamint a Central áruházlánc óriás 5 egysége. Chinatown aranyüzletei is jobbnak látják zárva tartani.

Őszintén reméltem, hogy hétfőn már csak a Songkranról, a thai újévről tudok írni. Mert tényleg azt hittem, hogy nincs olyan égi és földi hatalom, amely megakadályozná a thaiokat abban, hogy megünnepeljék a thai újévet úgy, ahogy ők szeretnék: féktelen mulatozással, vizipisztoly háborúval, minden arrajáró arcának vizes púderrel való tapicskolásával. Kezdőknek ajánlom a korábbi évek Songkran beszámolóit, ezekből minden megtudható az ünnep hátteréről, szokásokról. A hagyományokhoz híven azért mellékelem a baleset statisztikákat, mert sajnos a thai újév minden igyekezet ellenére erről is szól. Számomra döbbenet, hogy mondjuk jelentőségében az otthoni karácsonyhoz mérhető fontosságú ünnep egy országban egy hét alatt simán 4-500 halottat eredményezhet. Az első két nap után már 95 halottnál tart a mérleg. Közúti balesetek, javarészt az itasság miatt, nem véletlen, hogy idén már azt tervezgette a kormányzat, hogy teljes alkohol árusítási tilalmat vezet be az ünnep napjaira.

Az első hírek szerint a vizipisztoly csata vasárnap már néhány helyen biztosan megkezdődött, így játszottak Bangkokban a Khao San Roadon, de például Chiang Maiban is. A mellékelt fotót is még este készítettem, aki csak tehette, igyekezte beszerezni a szükséges kellékeket. Szerintem ha létezik valahol olyan statisztika, hogy a világon legnagyobb számban eladott vizipisztolyok, tuti, hogy toronymagasan vezet benne Thaiföld.

A hétfői bejelentés szerint a bangkoki kormányzat a szükségállapotra tekintettel törölte minden hivalos Songkran rendezvényét. Ez természetesen nem akadályozza meg az embereket, hogy az utcán játsszanak. A televíziókban eddig Songkran idején mindig élő körkapcsolások mentek a helyszínekről, így a Khao San Roadról, ahol folyamatosan nyakon öntötték a riportert, vagy a sarkon álló rendőröket. Most hiába kapcsolgatok, nincs ilyen a tévében, vagy katonák az utcán, vagy ami legalább ennyire gyanús ilyenkor, bárgyú szappanoperák.

Szinte turistamentes, thai környéken lakom, reggel kitekintve az ablakon megláttam az első fehér arcú motorost, akkor elégedetten gondoltam, no, mégiscsak van Songkran. Gondos ruhaválasztás  - se sárgát, pirosat, vagy kéket nem érdemes most viselni -, biztonsági rendszabályok – nejlonzacskóba a pénzzel, kulccsal, személyi iratokkal -, majd rövid terepszemle. Hát sajnos az idei Songkran itt nem az igazi. A tavalyi fele-harmada lehet az utcánkban vizes játékokat űzök száma, kevés a felnőtt, főleg gyerekek. A Khao San Roadon is folyik a vizipisztoly háború, sok a farang, a tömeg azonban észrevehetően kisebb mint a korábbi években. Az egyik utazási iroda vezetője arra panaszkodik, hogy a taiwani turistáinak 80 %-a törölte a foglalásait szombat óta. Az étterem tulajdonosok szerint legalább harmadával kevesebb az ember most itt, mint tavaly.

Én töretlen optimista vagyok, s azért beillesztem ide ezt a videót programajánlat gyanánt. A turisták közül a legtöbben a Khao San Roadot veszik célbe, mert ez a legismertebb helyszín. Itt van azonban egy másik, esténként a thai fiatalok többsége az RCA (Royal City Avenue) felé indul, amely arról híres, hogy ebben a hosszú utcában található egy helyen a legtöbb színvonalas diszkó és klub. Ezek tényleg elegáns és normális helyek, a bangkoki középosztály és a felső-közép kedvelt szórakozó helyei. Songkran idején pedig a világ legnagyobb utcai vizipisztoly partyját rendezik meg itt, ami tapasztalt bulizók szerint hangulatban sokszor simán veri Ibizát. A videó alapján ezt döntse el mindenki maga!