Nagyon belejöttek a thaiok az utcai harcokba, bár a legújabb ütközetet nem piros vagy sárga ingesek vívják homályos politikai célokért. A háború most a hamis Rolexekért, Gucci és Louis Vuitton táskákért folyik. Szerda éjszaka a kereskedelmi minisztérium hamis áruk ügyében dolgozó akciócsoportja mintegy 100 emberrel kiszállt a turisták által jólismert és közkedvelt Patpong éjszakai piacra. Szépen módszeresen elkezdték begyűjteni és teherautókba pakolni a különféle hamis cuccokat, amit az árusok eléggé zokon vettek. Mintegy 200 árus rátámadt a hivatalos emberekre, megpróbálták visszaszerezni áruikat a gépkocsikról. Kövekkel, üvegekkel dobálták meg az akciócsoport tagjait, husángokkal ütlegelték őket, s néhány pisztolylövés is eldördült. A csatának a megérkező rendőrségi erősítés vetett véget, az árusok közül többen megsérültek, egyikük állapota súlyos. A Nation jobb oldali fotóján egy pillanatkép az ütközetből. A helyzet egész éjszaka feszült volt, az árusok később a helyi rendőrkapitányság elé vonultak, ahol a hatóság kordonok mögé próbálta őket szorítani.

Másnap nyilatkozatában mind a kereskedelmi miniszter, mind a miniszterelnök közölte, nincs pardon, megpróbálják a thaiföldi hamis áru kereskedelmet visszaszorítani, senki ne is számítson könyörületre. Az árusok egy része azt kifogásolta, hogy a hatóság emberei vittek mindent, amit értek, nem nézték, hogy hamis áru-e vagy sem. Thaiföldet egyébként néhány év óta főleg az Amerikai Egyesült Államok szorítja keményen, ugyanis az egy dolog csupán, hogy feltették a kalózkodásban érintett országok figyelőlistájára, de az USA közölte, ha nem tesznek lépéseket, akkor vége például a harmadik világ országai számára felajánlott olcsó gyógyszer licenszeknek. Többek között ezért is igyekszik a mindenkori thai kormányzat bebizonyítani, hogy ők ám tényleg, mindent. Nem is volt ritka, hogy megjelent egy-egy csoport a Pantip Plazában és elvitték a hamis CD-ket, vagy a híradóban lehetett látni, amint egy-egy családi ház mélyén rejtőző másolt DVD raktárra lecsapnak. Patpongon is volt már razzia, az árusok egy része sokszor mindössze néhány árut tartott mutatóban, katalógusból lehetett választani, s rendelésre hozták valamelyik mellékutcából a hamis táskát vagy órát. De ilyen átfogó és szigorú rajtaütés még soha nem történt. Az árusok azt is panaszolták, hogy az akciócsoport tagjai felfegyverkezve érkeztek a piacra. A fejlemények tükrében számomra ez egyébként eléggé érthető. Elvégre egy köztisztviselő kommandónak sem lehet kamikaze brigád.

Bangkok Charlie csütörtök éjszaka rendkívüli éjszakai őrjáratra indult, hogy ellenőrizze, mi hír a harcmezőn. A taxis rendkívül kedélyesen ismételgette, hogy semmi különös, a piac ma már rendesen működik. Hát ez csak a turistáknak szóló beetető szöveg lehetett, ugyanis éjjel 11kor Patpongon egy igazi szellempiacot találtam. Döbbenten meresztettem a szemememet, hogy az állandóan nyüzsgő, fényárban úszó utca töksötét. A Surawong road felőli oldalról közelítek, a sarkon mindössze egyetlen pult volt nyitva, ahol bőr karkötőket és nyakláncokat árultak. Ezek nem hamis termékek. Az összes többi árus ki sem nyitott, a fémkonténerek sorban az utca közepén, este 11 órakor már a targoncák hordják vissza őket a raktárba.

A bejáratot jelképező spirit house mellett öt thai katona. Fegyver ugyan nincs náluk, de a tömegoszlató pajzsba dugott gumibot nem túl békés látvány. Ketten is erősen markolják a rádiót, látszik, készültségben vannak, az erősítés amúgy a Lumpini parkban állomásozik. A katonai jelenlét nem elsősorban Patpongnak szólhat, hanem a néhány sarokkal feljebb lévő Dusit Thani hotelbe összehívott nemzetközi sertésinfluenza konferenciának. Én mindenesetre egynapos zöldfűlű turistának álcázom magam és készítek néhány fotót a terepszínű egyenruhás legényekről, zavartan mosolyognak, előtte azért természetesen engedélyt kérek, hogy lehet-e. Hogy a turisták mit szólnak a katonákhoz és a patpongi szellempiachoz, nem nagyon tudom meg, ugyanis kong az utca.

A ping pong show-k bedobóemberei kupacban ácsorognak, tesznek egy tétova kísérletet a rohamra, bár meglepően gyorsan feladják az ábrákkal díszített cédulák mutogatását. A máskor állandóan zsúfolt Twilo diszkó pincérei az utcán egy csokorban, bámulják a plafonra rögzített tévén futó akciófilmet. Ráérnek, a hely kong az ürességtől, a zenekar nyomja, a thai lányok unottan könyökölnek, farangból talán ha féltucatot bírnék összeszámolni. Bekukkantok a gogo bárokba is, ahol a póznák mellett a szokásos unott arckifejezésekkel vonaglanak a lányok, a fal melletti kanapék viszont foghíjasak, báronként talán 4-5 vendég, s akkor sokat mondtam.

(Szolgálati közlemény: a képekre lehet mostantól kattintani, s akkor nagyobb méretben is meglehet tekinteni őket. Nem mintha annyira tökéletes művészeti alkotások lennének, de többen panaszolták, hogy a blogos fotók túl kicsik.)