Meg se tudom számolni, hogy hányszor reppent fel az álhír magyar lapokban, fórumokon, hogy átadták Bangkokban a reptéri gyorsvasutat és mostantól már nemcsak taxival vagy busszal lehet bejutni a thai fővárosba. Nemcsak a magyar sajtó gyakorta igencsak felületes munkatársai a hibásak ebben azért, a Suvarnabhumi airport link névre hallgató projekt nem is tudni hány esetben csúszott, s időnként tartottak is néhány napos publikus tesztet. De működni eddig még nem működött igazából a gyorsvasút. Június 1-től azonban valóban elindult, ahogy angolul mondják soft launch, magyarul szerintem a fű alatt éppen eléggé találó kifejezés. Kicsit tesztüzem ez még mindig, mert mindössze a Suvarnabhumi reptér és a Phaya Thai végállomás között járnak a vonatok, a közbenső állomásokon nem állnak meg - 1-2 megálló beiktatását tervezik még 1 hónapon belül -, ráadásul eléggé korlátozott időben, hétfőtől péntekig, reggel 7-10, valamint délután 4-7 között. Cserében viszont nem kell egyelőre fizetni. A tervek szerint ez a tesztüzemhez hasonló működés augusztus 12-ig tart, ekkor, a thai királyné születésnapján tervezik az ünnepélyes átadást és avatást.

Gyaníthatóan egyelőre a reptéren dolgozók fogják tömegesen használni a gyorsvasutat, reggel elmennek dolgozni, délután pedig vissza, erre jó ez a két idő intervallum. De ha valakinek pont ekkor kell kimenni a belvárosból a reptérre, vagy így érkezik a repülője, akkor biztosan örülni fog az új közlekedési eszköznek. Ráadásul a Phaya Thai végállomás mellett ott a hasonló nevű skytrain megálló, ha az utazónak a hotele mondjuk a Sukhumvit úton van, akkor taxi nélkül el tud jutni odáig.

Június elsején, az első napon természetesen Bangkok Charlie sem bírt magával, gyorsan gyorsvonatozott egyet a reptérre. Őszintén be kell vallanom, eddig nem hozott lázba az egész airport link projekt, úgy véltem, olcsó bejutásra ott voltak a reptéren a minibuszok – mindössze 25 bahtért a belvárosba -, nagy csomagokkal, 2-3 főnek pedig a taxik is jól működtek, azért a thaiföldi messze nem a ferihegyi taxismaffia, itt nem tartanak szamurájkardot az ülés alatt. Ünnepélyesen jelentem, kedden azonban sikerült megtérnem, most már én is vonatbuzik közé tartozok homlokomra pedig NOHAB, akarom mondani Siemens Desiro mozdonyt tetoválok. A reptéri vasút ugyanis egyszerű, gyors, kényelmes, ráadásul most még egy fillérbe sem kerül. Tegyük hozzá, az éles üzemben sem lesz túl drága, ugyanis két féle szerelvény fog közlekedni. A city line kék színű, megáll mind a nyolc állomáson (Suvarnabhumi Airport, Lat Krabang, Ban Thap Chang, Hua Mak, Ramkhamhaeng, Makkasan (City Air Terminal), Ratchaprarop, Phaya Thai), a viteldíj pedig távolságtól függően 15-50 THB között lesz. Piros csíkos szerelvényekkel közlekedik majd az Aiport Express – 15 perc a reptérig! -, mindössze a Makkasan állomás és a reptér között, 150 bahtért. Igen ám, de ez nem akármilyen állomás, ugyanis hívják City Air Terminálnak, mert itt lesznek check in pultok, fel lehet adni a poggyászt, így a vonatra már csak a kézicsomaggal kell felszállni. Az alábbi fotón látszik a terminál, középen, talán így madártávlatból is feltűnik, elég tisztességes méretű, talán nagyobb mint Ferihegy 1. (Fotó: Wikipedia)

De hogy betartsam rendesen a szabályokat, ugyanis minden vonatbuzi fejből szokta fújni a mozdonyok adatait. Nos, nekem kellett egy kis segítség, de jóbarátom a Wikipedia megsúgta, hogy a Siemens szállította a Desiro Class 360/2 típusú szerelvényeket. Az airport link építése 2005-ben kezdődött, a költségek körülbelül 26 milliárd bahtra rúgtak (napi gyenge forint árfolyamon 182 milliárd forint). A vonal 28,6 km hosszú, a vonatok pedig 160 km/h-s sebességgel képesek száguldani. Ja, s még egy apróság: végig magasvasútról van szó, a projekt gazdája a thai államvasút nem sokat vacakolt, nem kellett telkeket venni, kisajátítani – a már meglévő keleti vasútvonal fölé húzta fel a gyorsvasutat, hatalmas beton pillérekre.

A száraz infókon túl remélem azért beszédesek a fényképek, az első napon már a Phaya Thai állomáson kellemes fogadtatás volt, végre béke Bangkokban, a tábla tartók pedig nem tüntetők. Az utazás ugyan ingyenes, de mindenki kapott egy jegyet, gondolom így is számolják a forgalmat, másrészt emléknek sem rossz. A skytrain és reptéri gyors állomása egyelőre nincs összekötve, egy semmibe futó betonperon mutatja, lehet, hogy ez nem lesz mindig így. Természetesen úgy könnyebb lesz átszállni mondjuk gurulós bőrönddel. Most egyelőre lépcsőzni kell le-fel.

A vasút most éppen reggel és este jár, 20 percenként követik egymást a járatok, Bangkoktól egészkor indulnak, a reptérről pedig óra tíztől az első járat – így ki lehet számolni a menetrendet, de a biztonság kedvéért azért lefotóztam, itt van.

Utaztam már eleget Bangkokban keresztül-kasul, de a reptéri gyors még nekem is új élmény volt. A skytrainről sokszor nem nyílik túl jó kilátás, annyira körbematricázták reklámokkal, ráadásul a reptéri vasút más vonalon közlekedik, nyílegyenesen megy ki a reptérre, majd közvetlenül Suvarnabhumi előtt vesz egy nagy kanyart, az autópályával együtt. A reptéren föld alatti végállomása van, a peron pedig ugyanúgy zárt, mint a bangkoki metrón. Nem olyan mint a pesti metró, ahol nyílt peronok vannak. Itt balesetnek, öngyilkosságnak nincs esélye, üvegfal választja el a vonatra várókat a sínektől.

Ha valaki a reptérről keresi most a vonat állomást, akkor egyszerűen csak le kell menni a legalsó szintre – a lift egyelőre csalóka, mert az az „1” alatti „M” szintről van szó, de hiába nyomtam meg, odáig még nem ment le. Így ki kell szállni a földszinten ("1"), s menni lefele a mozgólépcsőkkel, amíg csak lehet.

A reptéri villámlátogatás alkalmával a taxisokat nem kérdeztem meg, mit szólnak az új és korszerű közlekedési eszközhöz, talán jobban is tettem. Lehet, hogy nem sok maradt volna a legendás thai mosolyból az arcukon. Visszafele a városban már láttam, az elmélet igaz, nem csak utasok, hanem reptéri dolgozók fogják még használni a vonatot – amíg kifele elég szellősen voltak a kocsik, addig vissza ha nem is telt házzal, de eléggé tele jöttünk.

Bár ez nem az expressz, a menetidő alig több mint 20 perc most – mert nem állunk meg sehol természetesen. A Phaya Thai állomáson pedig amíg bandukolok a skytrainhez, visszatérek a földre. Lefotózom a valódi helyi vonatra várókat is, a kontraszt kedvéért.

A teljes galéria képei nagy méretben itt tekinthetőek meg.