Becsületesen körbemotoroztam Bangkokot, azon kívül, hogy csendes és békés, sok újat nem tudtam megállapítani. Az országban hatalmat magához ragadó tábornok mindenesetre ma sajtókonferenciáján megígérte, két hét múlva új, civilekből álló kinevezett kormánya lesz az országnak, 2007 októberében múlva pedig új alkotmány alapján választások lesznek. Bangkokban a puccsnak és a munkaszüneti napnak köszönhetően remekül lehetett közlekedni, a városiak többsége örömmel üdvözölte a változást, a tankoknál őrködő katonákkal fényképezkedtek és sárga – a király színe! – rózsákat vittek nekik. A külpolitika nem változik, a katonai vezetés jelezte: az ország továbbra is demokratikusnak számít és jöhetnek a turisták.

  

Hogy melyek Bangkok stratégiai pontjai, azt remekül lehet láni a katonák számából. Speciel a lakhelyem környéke nagyon békés, 10-15 percig utazhattam, mire az első katonákkal találkoztam. Az Erawan Shrine melletti kereszteződés a közepesen érdekesek közé tartozik, itt minden sarkon 3-4 katona álldogált, vállukon átvetett, de be nem tárazott géppisztolyokkal.

 

Egy fokkal érdekesebb a helyzet az MBK-vel szemben, itt már van egy csapatszállító busz, a rendőrbódé előtt egy katona Hummer ácsorog, vele átellenben meg még egy. Vagy kéttucatnyi katona szétszórva a sarkokban és a felüljárón. Az egyenruhákra és a géppisztolyokra fűzött sárga szalagok jelzik a király iránt hűséget, a hangulat felettébb békés, két lány éppen dobozos kávét ajándékoz sorban a zavarban lévő közlegények, a turisták pedig folyamatosan fényképezkednek az egyenruhásokkal, akik zavart mosollyal az arcukon tűrik a rohamokat.

  

 

 

Tankokért azonban már egészen messzire kell motorozni, a Government House vagy a Ratchadamnoen út végén lévő V. Rama emlékműig. Ez utóbbi helyen 8 tank várakozik csendben, kordonnal körbevéve. A hangulat tényleg meglepő, mintha nem is egy katonai puccs után lennénk, hanem legalábbis új turistalátványossággal gyarapodott volna Bangkok. Thaiok és külföldiek sorban készítik a fotókat a harckocsikkal a háttérben, az emberek sárga polóban – néhány anti-Thaksin pólót is látok azért – és sárga rózsacsokrokat adnak át a katonáknak. A közlegények aztán felmásznak a géppuskához és sorban kitűzik a virágokat. Készül a kisember Pulitzer-díjas fotója is, egy zavarban lévő katona egyszerre markolja a géppisztolyt és a rózsa csokrot, miközben nem túlzás, tucatnyi turista vakuja villog vele szemben. Látszik, erre nem kapott kiképzést.

  

 

 

Bár ugye elolvastam a híreket és tudom, hogy gyülekezési tilalom van, ahol öt embernél többet látok, azt kerüljem el, mégis fékezek a motorral a Ratchadamnoen thai boksz stadionnál. Tömeg van ugyanis. Nagyon békés tömeg. Ez itt a hadsereg főhadiszállása, folyamatosan érkeznek és távoznak, eléggé megviselt civil autókon az ezredesek és mindenféle rangú tisztek. Nincs kordon kívül csak néhány katonai rendőr, ők szelíden terelgetik az embereket, hogy az autók utat kapjanak. Az emberek pedig minden egyes autó láttán tapsolnak, köszönjük, köszönjük, mondogatják, az egyenruhás sofőrök pedig Wai-ra emelik a kezüket. Tényleg látszik, Bangkokban nem sok híve van Thaksin Shinawatrának.

 

Most zajlik odabent a hatalmat magához ragadó Közigazgatási Reform Tanács első nemzetközi sajtótájékoztatója. Erre természetesen nem jutok be, de televízióban sikerül végignézni. Sonthi tábornok azt ígéri, két héten belül civil miniszterelnököt és kormány neveznek ki, 2007 októberében pedig választásokat tartanak. Többször hangsúlyozza, a katonai államcsíny elkerülhetetlen volt a korrupció és a politikai válság miatt, azonban a katonaság a lehető leggyorsabban szeretné visszaadni a hatalmat a civileknek. Az új miniszterelnök nevét természetesen még nem tudhatjuk, semleges és a demokráciában hívő jelöltet ígért a tábornok. Folyamatosan nyugtatnak meg mindenkit: az EU aggódására válaszul megjegyzik, hogy Thaiföld továbbra is demokratikus állam és várja a turistákat. A befektetőknek és a nemzetközi közösségnek szól, hogy a külpolitika változatlan marad. 

 

Bár eddig nem sok katonai puccsot sikerült átélnem – ez az első -, szerintem a nemzetközi sajtókonferencia meglepően csendesen zajlott. A diplomaták a kivárjuk és meglátjuk álláspontot képviselték. Az asztal mögött a hadsereg főparancsnoka mellett ott ült a légierő, a haditengerészet, a vezérkari főnökség és a rendőrség parancsnoka is, demonstrálva az egységet. A tábornokok nyugodtnak és kisimultnak látszottak, Sonthi is mindenféle látható idegesség nélkül válaszolgatott, sőt, egy újságírónővel folytatott kérdezz-felelek során szélesebb mosoly jelent meg az arcán. Nekem, mint mezei nézőnek az volt az érzésem, ura a helyzetnek, a magabiztossága mögött vélhetően az állhat, hogy a puccs és a terv biztosan nem egyszemélyes és hirtelen ötlet. Igyekezett óvatosan fogalmazni, mint aki elég sok lépést és irány átgondolt, de nem akar minden érdekszférába beletiporni.

 

"Én nem számítottam erre. Úgy érkeztem ide, mint miniszterelnök, most pedig úgy távozom, mint egy munkanélküli" – ezt már New Yorkból elindulva Thaksin Shinawatra miniszterelnök nyilatkozta. A színpadias gesztusok mesterét érdemes eredetiben idézni: "That's fine that no one gives me job. I volunteered to work but they didn't want to give me job, so it's fine." Thaksin elárulta, természetesen tartja a kapcsolatot a családjával és reméli, hogy a reform tanáccsal is alkalma nyílik elbeszélgetni. Sonthi jelezte, szabad emberekként térhetnek vissza a Thaksin kormány tagjai, bár azért érdemes figyelembe venni, hogy a korrupció elleni harc nevében szigorú elszámoltatást ígért. Napközben a Bank of Thailand vezetője cáfolta a pletykákat mely szerint befagyasztották volna Thaksin Shinawatra számláit, vagy megakadályozták volna, hogy külföldre menekítse a vagyonát. Egyelőre úgy tűnik, a megbuktatott kormány tagjai óvatosak, Thaksin családja és közeli szövetségesei már külföldön vannak, a pénzügyminiszter Szingapúrban, a kereskedelmi miniszter pedig Franciaországban helyezkedett várakozó álláspontra.