Loi Krathong 2007
2007. november 28. írta: Bangkok Charlie

Loi Krathong 2007


Buddhista országban nincsen karácsony, így Thaiföldön az év vége felé a legnagyobb hagyományos ünnepnek mégiscsak a Loi Krathong számít. Nem egészen karácsony, mert nincsen ajándékozás, még csak tömeges családi népvándorlás sem indul el a vidék felé – az a Songkhran -, de vannak gyertyák,  templom, boldogság, békesség. Szörnyű nyálasan hangzik, pedig a valóságban meglepően természetes. Aki kíváncsi az ünnep hátterére és az általános tudnivalókra, azoknak ajánlom a tavalyi magamat.

  



 

Ha valaki igazi ünnepet szeretne látni, akkor javaslom, hogy a nagy folyóparti tűzijátékos, kirakodós, mulatozós helyek mellett keressen fel ilyenkor egy-két vízmenti templomot is. Unatkozni garantáltan nem fog. Hiába voltam Bangkok központjában, nem sok faranggal találkoztam a templomban. Bár nem első alkalom, mindig meglepődök, hogy a thaiok mennyire mélyen és természetesen élik meg a vallásukat. A templomkert mint valami nagy vidámpark, az egyik sarokban térdepelnek és adomány osztást játszanak. Tényleg ez a jó szó, hogy játszanak, mert bedobnak 20 bahtot a perselybe, ezért kapnak egy sárga vödröt megtömve minden ajándékkal. Ezt a szertartás előírása szerint átadják – nők nem érinthetik a monkokat, ezért a  szerzetesek egy sáfrányszínű övet terítenek maguk elé, erre kerül az adomány, majd az övet behúzva veszik át az adomány -, utána pedig megy vissza a vödör az asztalra a többi közé, hogy a következő turnus is adakozhasson. De körbenézve vannak más látványosságok, jelképes rizs adományozás a hét napjait jelképező buddha szobrok előtti edényekbe, 1 bahtosok pengetése a 108 fém edénykébe, vagy pálcikák rázása, utána pedig a talányos jóslatok fejtegetése. No és a krathongok, a banán levél hajók, hiszen ezért jöttünk. A szerzetes vízbemártott kévével áldást oszt, majd lehet vinni a kis tutajokat a folyóhoz. Szerencsénk van, s abban reménykedünk szerencsénk lesz, mert a kis hajó szépen ringatózik és határozottan elindul.

 

De hogy teljes legyen a kép, a hajóknak nem sok esélye van eljutni a tengerhez, vagy legalábbis nem érintetlenül. Bár a folyó hihetetlenül mocskos és szennyezett, ez nem akadályoz meg néhányakat abban, hogy a dzsuvában utána ússzanak a krathongoknak, s koszos ujjaikkal kipiszkálják a virágok közé rejtett bahtokat. S jön a másik thai sajátosság, amíg a magam fajta farang láthatóan bosszankodik a nyilvánvaló taplóságon és a tradíciók lábbal tiprásán, addig a thaiok lazán mosolyogva legyintenek. Nem kell félni, aki így viselkedik, azt előbb-utóbb úgyis utoléri a karmája!


 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása