December elején egy francia család gondolta úgy a Kata Beachen, hogy leparkol a bérelt autóval és kipakolják a strandoláshoz szükséges felszerelést. Nagy család volt, az idős nagyszülők (68 éves a nagypapa), a középkorú szülők, valamint három gyerekük. Így első látásra sem lehetne összetéveszteni őket, mondjuk egy rendesne leittasodott angol huligán csapattal. A parkolás után azonban egy helyi tuktuk vezető közölte a családdal, hogy azonnal tűnjenek el onnan, mert az tuktuk parkoló. Nem állt ott egyetlen tuktuk sem, semmiféle hivatalos jel vagy tábla nem mutatta, hogy ez így volna. Miután a franciák körbenéztek, nem láttak tiltó jelet, pakoltak tovább, a sofőr látszólag távozott. Igen ám, de alig egy perc múlva visszatért, s hogy megoldja a nyelvi nehézségeket, hozott magával egy vasrudat is, amivel a strandon a napernyőket tartják. Ütlegelni kezdte vele a turistákat, a 44 éves apának például a karját sikerült eltörni vele. A család döbbenten tapasztalta, hogy fényes nappal, délután 5 órakor, igen sokan látták az esetet, mégsem sietett senki a segítségükre. Később rendőrségi feljelentés lett az ügyből, ha jól követtem az eseményeket, akkor a tuktuk sofőr előbb eltűnt, a thai hatóságok pedig sajnos nem túl meglepő módon a szokásos maszlagot nyomták, majd kivizsgáljuk, megnézzük. A legpozitívabb nyilatkozat annyi volt, hogy majd közlik a tuktuk sofőrökkel, hogy hol parkolhatnak. Semmi, bocsánat, elnézést, turistákból élünk, ez megengedhetetlen, elfogadhatatlan...

 

Egyszeri eset, ugye. Nem éppen, mert januárban jött a következő sztori, alig néhány napra az előzőre. Egy kanadai állampolgár, Ivan Bob Anwar, aki 3-4 napos vakációra érkezett feleségével Japánból Phuketre, szeretett volna az első zajos éjszaka után szállodát cserélni. Meg is egyezett a tuktuk sofőrrel, hogy elviszi az új helyre 150 bahtért. Miután a hotelhez érve kiderült, hogy mindössze néhány sarokról volt szó – nem egészen egy perces út -, a kanadai átverve érezte magát, s szeretett volna 150 helyett mindössze 100 bahtot fizetni. Szóváltás kezdődött, amit a tuktuk sofőr egy telefonhívással zárt le. Érkezett még egy thai férfi, aki lefogta a kanadait, miközben tuktuk sofőr 4-5 alkalommal ököllel arcba vágta az utast. Ezután a két thai a tuktukkal távozott, a kanadai mehetett a kórházba, ahol a szemöldökét 5 öltéssel varrták össze. A sztori a rendőrségen folytatódott. A tuktuk sofőr később előkerült. Nála másként hangzott a sztori, szerinte a külföldi ütött először, ő csak egyszer ütötte meg ezután és amikor elesett, akkor verte bele a fejét a külföldi a tuktukba.

 

 

A fenti fotón mindkét főszereplő látható, bal oldalon a feleség mutatja hol bibis. Már ez is egy érdekes pont, a gyomrára ütött volna? A fotókat és a neveket látva azt is tudhatjuk, hogy ez a kanadai állampolgár minden bizonnyal indiai származású, a thaiföldi viselkedésüket látva, simán el lehet képzelni, hogy indulatosan, mutogatva reklamált – de őszintén szólva nagyon kevéssé hihető, hogy ütött volna. A bíróságon természetesen másnap elismerte a bűnösségét a kanadai és 1000 bahtos büntetést fizetve távozhatott, visszakapta az útlevelét – másnapra szólt a repjegye, mennie kellett volna vissza Tokióba, ahol angol tanárként dolgozott. Ha nem így tett volna, akkor jöhetett volna a hosszadalmas tárgyalás, természetesen útlevél nélkül. A tuktuk sofőr ügye a hírek szerint még nem záródott le, de nem kell aggódni, nincs börtönben, mert letették érte a 40.000 bahtos óvadékot, így szabadlábon védekezhet.

 

A második esettel kapcsolatban mindenképpen egy tanulság, amit minden olvasónak és turistának javaslok: mindig meg kell alkudni a viteldíjban előre, s utólag azon ne alkudozzunk. A legendás thai mosolynak ugyanis ha vége van, akkor tényleg rosszul járhatunk. Messze nem kell verésre számítani, de a reakciók ilyenkor thai oldalról a legkevésbé sem barátságosak – nemcsak a pénzt veszítik el ilyenkor, de az itteni kultúrában az arcvesztés még kellemetlenebb, ezért is próbálnak visszavágni. Ráadásul a leírt esetben az is tipikus thai szokás, hogy többen mennek egy emberre, ha harcra kerül a sor. Felejtsük el, amit a thai box stadionokban láttunk, az utcai harc Thaiföldön sem zajlik sportszerű keretek között.

 

Jelenleg tehát a phuketi kormányzó annyit jelentett be, hogy valamiféle taxióra rendszert vezetnek be. De a második mondatával már rögtön nevetségessé is tette az elsőt, ugyanis közölte, senki se gondoljon olyan alacsony induló tarifára, mint Bangkokban a 35 bahtos taxidíj, Phuketen minimum 150-250 bahtos tarifára számítsanak! Ami finoman szólva is röhej, magyarul irgalmatlan lehúzás néhány 100 méteres fuvarért ennyit kérni, amikor Bangkokban a reptérről behoznak a belvárosba 250 bahtért. Másik ellenpéldának tökéletes a pattayai songthaew (vagy baht bus) rendszer, ahol 10 bahtért szinte bármekkora távolságba elvisznek a tengerparton. A mellékelt grafika is a Phuket Gazette-ben jelent meg, ahol azon hüledezik az egyszeri turista, hogy fele árban volt a Chiang Mai-Phuket repülőjegye, mint amennyit a helyi tuktukos akar legombolni róla.

 

 

Az előbbi két durva atrocitás mellett Phuketen egyébként mindennaposak a kisebb viták. Néha nagyon meglepő szituációkban. Korábban például az egyik jónevő 5 csillagos szálloda vezetői sérelmezték a thai hatóságoknál, hogy a vendégeiket rendszeresen inzultálják a tuktuk sofőrök. Nem fogják elhinni, mi volt a probléma. A tuktuk sofőrök ugyanis kifogásolták, hogy a vendégek a turista irodák által biztosított autókkal, buszokkal mennek el a szervezett programokra!

 

Ne legyenek kétségeink, nem lesznek Phuketen olcsó taxi órás tuktukok belátható időn belül. Korábban megpróbálkoztak hasonlóval Samuin, ott a taxisok gyorsan kitalálták az ellenszert: óra nélkül 200-300 baht az ár, órával pedig 90 baht felárral mennek. Csak ott éppenséggel van alternatíva, szintén működik a jóval olcsón songthaew rendszer, 50 bahtért a szomszéd faluba.

 

(Hírek, fotók és grafika: Phuket Gazette)